Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 2. szám

felügyelő rendszerei, szabályozó és adatbázis kezelő rendszerek, beleértve a beszivárgás megfigyelését és a záporvíz gazdálkodást valamint az árvízi- és aszály-értékelő rendszereket.

Technológiák a készletek szabályozásához, különös tekintettel az arid és szemiarid régiókra

A cél a vízkészletek és az ökológiai rendszerek fejlesztése és védelme, a vízgazdálkodási rendszerek optimalizálása a vízhiányos régiókban és a vízgazdálkodás krízis-helyzeteinek jobb menedzselése.

Kutatási és műszaki fejlesztési prioritások:

Vízgyűjtő szinten alkalmazható integrált módszerek, beleértve a különböző politikai, szociális, gazdasági és környezeti kölcsönhatásokat, a fejlett menedzsment rendszereket és korszerű vízgazdálkodási információs rendszereket és ezek használatát EU-, országos-, regionális- és helyi- szinten a döntések támogatására.

4. Az Európai Unió „Környezet - Víz“ Task Force által kidolgozott Kutatás - Fejlesztési Javaslat

A vízgazdálkodás helyzetét, a vízgazdálkodás feladatainak megoldására alkalmazott módszereket, a hiányosságokat és a várható legfontosabb fejlesztési irányokat világ-viszonylatban és európai szinten is a legátfogóbban mutatja be az Európai Unió tagországainak szakértői által a közelmúltban elkészített zárójelentés (European Commission Environment Institute 1997) első kézirata, amelynek a megvitatása jelenleg folyik. A tanulmány célja az volt, hogy a következő évekre meghatározza az EU-szintű közös vízgazdálkodási kutatások fő irányait és prioritásait.

A „Környezet - Víz“ Task Force Akció - Tervet dolgozott ki az Ötödik Kutatási és Műszaki Fejlesztési Keret - Program Vízminőség és Vízgazdálkodás kulcs-programjának megvalósításához a jövőbeli vízgazdálkodási kutatási együttműködések megvalósításával. Az Akció- Terv a következő kilenc legfontosabb vízgazdálkodási kutatás-fejlesztési feladatot emelte ki:

1. Az európai vízkészletek általános helyzete valamint fejlődése és a vízkészletekkel való gazdálkodás.

2. Veszélyes szennyezések forrásai, mozgása és hatásai.

3. A mezőgazdasági forrásokból származó nem-pontszerű szennyezések csökkentése.

4. A talajvíz, a talajok és a vízi ökológiai rendszerek rehabilitációja.

5. Víz- és szennyvíztisztítási technológiák és a melléktermékek újrahasznosítása.

6. Vízvédelem és vízellátás.

7. Árvizek megelőzése és menedzselése.

8. Városi vízrendszerek.

9. Több terület közös problémái.

A fő kutatási irányokat szükségessé tevő, újonnan jelentkező és régebben ismert, de folyamatosan jelentkező problémák a szakértők szerint a következők:

l.A vízmennyiségi és a vízminőségi problémák is fontosak (vízmennyiségi problémák: rendelkezésre álló vízkészletek, talajvíz kitermelés, tározók; vízminőségi problémák: szennyezés szerves anyagokkal, nitrátokkal, foszforral, növényvédő-szerekkel és nehézfémekkel).

2 .A vízkészletek túlzott használata kedvezőtlen környezeti hatásokat okozott.

3. Nincs egyensúlyban a vízkészletek és a vízigények mérlege regionális szinten.

4. A talajvíz túlzott kitermelése egyre több problémát okoz.

5. A tározók vízvisszatartó, árvíz-szabályozási, szabadidő-eltöltési és energiatermelési szerepe alapvető fontosságú.

6. A pontszerű szennyezéseket egyre inkább szabályozni tudják, azonban a költségek túlságosan magasak.

7. A veszélyes szennyezések trendjei és hatásai továbbra is bizonytalanok maradtak.

8. A diffúz szennyezés az egyik legfontosabb probléma lett.

9. Az európai vízkészletek állapota továbbra is a romlás jeleit mutatja (nő a vízi élőhelyek veszélyeztetettsége és az emberi egészséget is veszélyek fenyegetik).

Az előbbi problémákat befolyásoló hatóerők a következők:

1. Az éghajlatváltozások a rendelkezésre álló vízkészleteket és a vízigényeket is befolyásolják.

2. Az árvízveszély továbbra is fontos európai tényező.

3. Növekvő veszélyek fenyegetik a mediterrán tengerparti területeket.

4. A vízigények jövőbeli növekedése továbbra is bizonytalan. A vízigényeket sok tényező befolyásolja és ezek jelentős részének hatását rendkívül nehéz előrejelezni.

5. Számos újabb vizsgálat a vízigények további növekedését jelezte előre több régióban.

6. Az ipari vízhasználatok hatékonysága Európában nőtt.

7. Folytatódik az öntözött terület növekedése, különösen a szántóföldi növénytermesztés területén.

8. Az öntözési technológiák hatékonysága régióról-régióra változik.

9. A mezőgazdasági vízigényeket jelentős mértékben befolyásolják a közösségi és a nemzeti politikák.

10. A vízigények növekedése által okozott problémák kialakulásában jelentős szerepe van a vízellátás nem megfelelő menedzsmentjének.

11. A diffúz szennyezéseket sokkal nehezebb szabályozni, mint a pontszerűeket.

12. A talajok szennyezettsége folytonos veszélyt jelent a vízminőségre.

A kritikus vízgazdálkodási problémák a következők:

• a víz stratégiai erőforrás,

• a víz állapotát nagyon sokféle emberi tevékenység befolyásolja,

Európa és a világ nyolc közös vízgazdálkodási problémája a következő:

1. Európa és a Föld frissvíz-készletének az állapotát és várható változásait nem ismerjük eléggé.

2. Nem ismerjük megfelelő szinten a veszélyes anyagok forrásait, mozgását és hatásait (az élőhelyekre és az emberi egészségre).

3. Európa és a Föld közös vízgazdálkodási problémáinak megoldására nem ismertek eléggé a hatékony és integrált módszerek.

4. Hiányoznak a megfelelő hatásfokú és költség-hatékony tisztítási technológiák.

5. A nem-pontszerű szennyezések által okozott, egyre fokozódó problémák megoldása.

6. A területhasználat és az éghajlatváltozások által befolyásolt árvízi problémák megoldása.

7. A növekvő vízigények, a romló állapotú vízkészletek valamint az éghajlat- és területhasználat változások által okozott regionális vízgazdálkodási stressz leküzdése.

8. A vízkészletek korábbi túlzott használata, túlszabályozása és szennyezése történelmi környezeti hatásainak leküzdése és a tervezett vízgazdálkodási beavatkozások kedvezőtlen környezeti hatásainak minimalizálása.

A vízgazdálkodás problémáinak megoldására négy kutatási főirányt határoztak meg:

1. Vízszennyezés elleni védelem.

2. Ésszerű vízhasználat.

3. Vízhiány elleni küzdelem.

4. Krízismegelőzés és menedzsment (árvíz,

aszály és baleset jellegű vízszennyezés).

Az európai vízkészletek általános helyzete és fejlődése valamint a vízkészletekkel való gazdálkodás

Húsz európai ország vízkészletének több, mint 10 százaléka és kilenc európai ország (Hollandia, Luxemburg, Portugália, Magyarország, Moldávia, Románia, Lettország, Ukrajna valamint a volt Csehszlovákia) vízkészleteinek több mint 50 százaléka külföldről származik. Ez különösen fontossá teszi Európában a vízkészletek mennyiségi és minőségi állapotának és változásainak jó megismerését.

Az Európai Környezeti Hivatal (Koppenhága) azonban csak a közelmúltban kezdte meg (EEA, 1995) az európai vízkészletek helyzetének egységes alapokra helyezett értékelését a meglévő adatok szintézise alapján.

Az európai vízkészletek helyzetének és változásának értékelése egy sor probléma megoldását teszi szükségessé:

• olcsó érzékelők kifejlesztése és regionális vízkészlet monitoring hálózatok létrehozása,

11