Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 1. szám
az Egészségügyi Minisztérium kommunális régióinak helyi társulásai és egyéb szakmai képviseletek. Az ország egészséges vízellátásában jelentős szerepet kap az esővíz felhasználása, hisz helyi források gyakorlatilag alig vannak. Casablanca például 80 km-es távolságból kénytelen kitermelni és szállítani a vízszükségletét. Ebből adódóan cél az ország vízügyi politikáját regionális keretekbe integrálni. Az évi vízfelhasználás 122 millió m3 (naponta 0,33 millió m3), melynek 65 %-a háztartási vízhasználat. Nagy gond, hogy a lakosság egyötöde nincs a vezetékes hálózatra kapcsolva. Ezt súlyosbítja a demográfiai növekedés és az ipari fejlődés. A hatékony intézkedések meghozatalát nagyban elősegítené, ha rendelkeznének napi bontású vízfelhasználási adatokkal. A lakosság jövedelmének ismerete lényeges, de nem elegendő szempont a tarifák kialakításához. Hasznos megoldás lehetne a takarékoskodás és az erőforrások újra hasznosítása. Ennek érdekében a médiákon keresztül próbálják befolyásolni a közfogyasztás mértékét, másrészt pedig egy progresszív árszabályozást alakítanak ki és vezetnek be a nagy fogyasztók részére. Szentpétervár (5 millió lakos) - „Az egészségesség és a minőség elsőbbsége “ Szentpétervár fő vízforrása a Néva folyó. A város 5 nagy szivattyútelepe mintegy 3,5 millió m3 vizet termel ki naponta. Ugyanakkor a peremkerületekben a felszín alatti forrásokat is igénybe veszik, ezeken kívül a Ladoga és az Onyega tó vize is elegendő tartalékot képez. A figyelem most a minőségre irányul. A jelenlegi vízszolgáltatás minőségét Oroszországban elfogadhatónak tekintik, de az európai minőséghez ez még nem elegendő. A város északi részében bővítik a szennyvíztisztítás kapacitását, ahol a napi teljesítmény meghaladja az 500 ezer m3-t. Első számú feladat a lakossági vízhálózat rendszerének felújítása. Itt arról van szó, hogy a víztisztító berendezéseket ugyan jó minőségű, iható víz hagyja el, de mire a rozsdás vezetéken a fogyasztóhoz érkezik, már sokat romlik a minősége. Jelenlegi feladat továbbá egy olyan csatornázási program megvalósítása, ahol a műanyagvezetékre térnek át. Ezeknek a programoknak a költségei 600 millió dollárt tesznek ki, melynek egy részét hosszú lejáratú hitelekből kívánják finanszírozni. Ougadougou (1 millió lakos) - „Szomjas megoldások " Ouagadougou egy kis nyugat-afrikai ország, Burkina Faso fővárosa, amely bámulatos gyorsasággal fejlődik és egyre égetőbb kérdés számára az egészséges vízellátás megoldása. A főváros lakóinak száma az elmúlt 35 év alatt 55 ezerről napjainkra 1 millióra emelkedett, s ez a növekedés csak folytatódik a tömeges vidéki betelepülés és a külföldiek bevándorlása következtében, hisz Burkina Faso a térség legstabilabb országa. Természeti erőforrásokban gazdag, s maximálisan törekszik az emberi erőforrások kihasználására is. Vízügyi programjainak megvalósításában szorosan együttműködve részt vesz az egész lakosság. A társulásoknak meghatározó szerepe van az egészséges ivóvízellátás és a szennyvíztisztítás terén. Nyugat-afrikai ország lévén sok gondot okoz számára a folyamatos aszály. A vízkészletük nagy részét az esőzések adják, melyet a főváros három víztározójában gyűjtenek öszsze. A csapadékvíz nem fedezi a szükségletüket, s a víz kezelési költséges is nagy terhet ró rájuk. Mivel az esőzések véletlenszerűek és a talaj is vízáteresztő, az egyetlen optimális megoldás a felszín alatti víz kiaknázása. Jelenleg csak a fontosabb középületek (kórházak, szállodák, kiemelt ipari zónák) szennyEmber és víz- Fejezetek a vízgazdálkodás történetéből -Leonardo példája a folytonosság törvényére Leonardo da Vinci (1452-1519) - feljegyzéseinek tanúsága szerint - helyesebben képzelte el és fogalmazta meg a nyíltfelszínű medrekben történő vízmozgás törvényszerűségeit, mint bárki előtte és kortársai közül. Rendszerint minden megfigyelését, kísérletét maga végezte és mindig természetes körülmények között. Több esetben írt a szabadfelszínű vízmozgásról és teljesen világos képe volt a folytonosság törvényéről, amelyet a következő szemléletes, ma is helytálló analógiával magyarázott meg: „Képzeljünk el egy utcát, amelyiknek három szomszédos, egymásban folytatódó szakasza különböző szélességű, az első a legkeskenyebb, negyedolyan szélességű, mint a második, az pedig fele olyan széles, mint a harmadik, mindhárom utcaszakasz tömve van egymás mellett szorosan, folyavizét képesek kiszippantani, de céljuk, hogy 2000-re a lakosság felénél biztosítják a szennyvizek tisztítását (szemben az 1990-es 22 %-os adattal). Úgy gondolkodnak, hogy a víz az élet forrása, ugyanakkor sok bajnak az okozója is egyben. A jelenlegi helyzetük kevésbé megnyugtató számukra, fogadókészek a támogatásra, ösztönzésre, a műszaki, pénzügyi avagy oktatási jellegű szaktanácsadásra. A szimpózium ajánlásai A konferencia befejezésekor a párizsi állásfoglalás hangsúlyozta, hogy a vízzel kapcsolatos problémák a városokban a víz körforgásának minden természetes elemét érintik: a vizet, a levegőt, a földet és az energiát, amelyek rendre kapcsolatban állnak az emberi léttel. Integrálják továbbá a társadalmi, politikai, intézményi és gazdasági aspektusokat, sőt a vízgazdálkodás uralkodó tényezőit is. A víz, mint gazdasági erőforrás a természeténél fogva és mint alapvető szükséglet nem sorolható a nemzetgazdaság egyetlen ágazatához sem, ezért megfelelő bölcsességgel és tapintattal kell kezelni. Minden település a helyzetére jellemző sajátos problémával küzd, amelyek egy része a másoktól átvett megoldásokkal is orvosolható. Fokozni kell ezért a városok együttműködését a városépítés, az egészségügy és a környezetgazdálkodás területén. Minden város részére szükségeltetik egy olyan gyakorlatias menedzsment, amely felöleli a városfejlesztés és a vízkészlet adatbázis kiépítését, s annak naprakész vezetését; folyamatos kapcsolat kialakításra törekszik a vállalkozásokkal, a nagyfogyasztókkal és más felhasználókkal. A nemzetközi tapasztalatok átadása nagy mértékben hozzájárulhat a következő évezred egészséges vízgazdálkodásához. Dr. Oláh Antal matosan tovább haladó emberekkel, amíg a legszélesebb szakaszon haladó emberek egyet lépnek előre, odáig a középső szakaszon lévők kettőt, a legkeskenyebben lévők pedig nyolcat; ez az arány megmarad bármilyen mozgásnál, amely különböző szélességű szakaszokon halad át..." Sz.L. 37
