Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 1. szám

az Egészségügyi Minisztérium kommunális régióinak helyi társulásai és egyéb szakmai képviseletek. Az ország egészséges vízellátásában jelentős szerepet kap az esővíz felhasználása, hisz helyi források gyakorlatilag alig vannak. Casablanca például 80 km-es távolságból kénytelen kitermelni és szállítani a vízszük­ségletét. Ebből adódóan cél az ország vízügyi politikáját regionális keretekbe integrálni. Az évi vízfelhasználás 122 millió m3 (naponta 0,33 millió m3), melynek 65 %-a háztartási vízhasználat. Nagy gond, hogy a lakosság egyötöde nincs a vezetékes hálózatra kapcsolva. Ezt súlyosbít­ja a demográfiai növekedés és az ipari fejlődés. A hatékony intézkedések meghozata­lát nagyban elősegítené, ha rendelkeznének napi bontású vízfelhasználási adatokkal. A la­kosság jövedelmének ismerete lényeges, de nem elegendő szempont a tarifák kialakításá­hoz. Hasznos megoldás lehetne a takarékosko­dás és az erőforrások újra hasznosítása. Ennek érdekében a médiákon keresztül próbálják be­folyásolni a közfogyasztás mértékét, másrészt pedig egy progresszív árszabályozást alakíta­nak ki és vezetnek be a nagy fogyasztók részé­re. Szentpétervár (5 millió lakos) - „Az egészségesség és a minőség elsőbbsége “ Szentpétervár fő vízforrása a Néva folyó. A város 5 nagy szivattyútelepe mintegy 3,5 millió m3 vizet termel ki naponta. Ugyanakkor a peremkerületekben a felszín alatti forrásokat is igénybe veszik, ezeken kívül a Ladoga és az Onyega tó vize is elegendő tartalékot képez. A figyelem most a minőségre irányul. A jelenle­gi vízszolgáltatás minőségét Oroszországban elfogadhatónak tekintik, de az európai minőséghez ez még nem elegendő. A város északi részében bővítik a szennyvíztisztítás kapacitását, ahol a napi teljesítmény megha­ladja az 500 ezer m3-t. Első számú feladat a lakossági vízhálózat rendszerének felújítása. Itt arról van szó, hogy a víztisztító berendezéseket ugyan jó minőségű, iható víz hagyja el, de mire a rozs­dás vezetéken a fogyasztóhoz érkezik, már so­kat romlik a minősége. Jelenlegi feladat továb­bá egy olyan csatornázási program megvalósí­tása, ahol a műanyagvezetékre térnek át. Ezek­nek a programoknak a költségei 600 millió dollárt tesznek ki, melynek egy részét hosszú lejáratú hitelekből kívánják finanszírozni. Ougadougou (1 millió lakos) - „Szomjas megoldások " Ouagadougou egy kis nyugat-afrikai ország, Burkina Faso fővárosa, amely bámulatos gyor­sasággal fejlődik és egyre égetőbb kérdés szá­mára az egészséges vízellátás megoldása. A főváros lakóinak száma az elmúlt 35 év alatt 55 ezerről napjainkra 1 millióra emelkedett, s ez a növekedés csak folytatódik a tömeges vi­déki betelepülés és a külföldiek bevándorlása következtében, hisz Burkina Faso a térség leg­stabilabb országa. Természeti erőforrásokban gazdag, s maxi­málisan törekszik az emberi erőforrások ki­használására is. Vízügyi programjainak meg­valósításában szorosan együttműködve részt vesz az egész lakosság. A társulásoknak meg­határozó szerepe van az egészséges ivóvízellá­tás és a szennyvíztisztítás terén. Nyugat-afrikai ország lévén sok gondot okoz számára a folyamatos aszály. A vízkész­letük nagy részét az esőzések adják, melyet a főváros három víztározójában gyűjtenek ösz­­sze. A csapadékvíz nem fedezi a szükségletü­ket, s a víz kezelési költséges is nagy terhet ró rájuk. Mivel az esőzések véletlenszerűek és a talaj is vízáteresztő, az egyetlen optimális megoldás a felszín alatti víz kiaknázása. Jelenleg csak a fontosabb középületek (kór­házak, szállodák, kiemelt ipari zónák) szenny­Ember és víz- Fejezetek a vízgazdálkodás történetéből -Leonardo példája a folytonosság törvényére Leonardo da Vinci (1452-1519) - fel­jegyzéseinek tanúsága szerint - helyeseb­ben képzelte el és fogalmazta meg a nyílt­­felszínű medrekben történő vízmozgás törvényszerűségeit, mint bárki előtte és kortársai közül. Rendszerint minden meg­figyelését, kísérletét maga végezte és min­dig természetes körülmények között. Több esetben írt a szabadfelszínű vízmozgásról és teljesen világos képe volt a folytonos­ság törvényéről, amelyet a következő szemléletes, ma is helytálló analógiával magyarázott meg: „Képzeljünk el egy utcát, amelyiknek három szomszédos, egymásban folytatódó szakasza különböző szélességű, az első a legkeskenyebb, negyedolyan szélességű, mint a második, az pedig fele olyan széles, mint a harmadik, mindhárom utcaszakasz tömve van egymás mellett szorosan, folya­vizét képesek kiszippantani, de céljuk, hogy 2000-re a lakosság felénél biztosítják a szennyvizek tisztítását (szemben az 1990-es 22 %-os adattal). Úgy gondolkodnak, hogy a víz az élet forrá­sa, ugyanakkor sok bajnak az okozója is egy­ben. A jelenlegi helyzetük kevésbé megnyug­tató számukra, fogadókészek a támogatásra, ösztönzésre, a műszaki, pénzügyi avagy okta­tási jellegű szaktanácsadásra. A szimpózium ajánlásai A konferencia befejezésekor a párizsi állás­­foglalás hangsúlyozta, hogy a vízzel kapcsola­tos problémák a városokban a víz körforgásá­nak minden természetes elemét érintik: a vizet, a levegőt, a földet és az energiát, amelyek rendre kapcsolatban állnak az emberi léttel. In­tegrálják továbbá a társadalmi, politikai, intéz­ményi és gazdasági aspektusokat, sőt a vízgaz­dálkodás uralkodó tényezőit is. A víz, mint gazdasági erőforrás a természeténél fogva és mint alapvető szükséglet nem sorolható a nem­zetgazdaság egyetlen ágazatához sem, ezért megfelelő bölcsességgel és tapintattal kell ke­zelni. Minden település a helyzetére jellemző sajá­tos problémával küzd, amelyek egy része a másoktól átvett megoldásokkal is orvosolható. Fokozni kell ezért a városok együttműködését a városépítés, az egészségügy és a környezet­­gazdálkodás területén. Minden város részére szükségeltetik egy olyan gyakorlatias me­nedzsment, amely felöleli a városfejlesztés és a vízkészlet adatbázis kiépítését, s annak nap­rakész vezetését; folyamatos kapcsolat kialakí­tásra törekszik a vállalkozásokkal, a nagyfo­gyasztókkal és más felhasználókkal. A nem­zetközi tapasztalatok átadása nagy mértékben hozzájárulhat a következő évezred egészséges vízgazdálkodásához. Dr. Oláh Antal matosan tovább haladó emberekkel, amíg a legszélesebb szakaszon haladó emberek egyet lépnek előre, odáig a középső szaka­szon lévők kettőt, a legkeskenyebben lévők pedig nyolcat; ez az arány megma­rad bármilyen mozgásnál, amely különböző szélességű szakaszokon halad át..." Sz.L. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom