Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 1. szám

NEMZETKÖZI HIDROLÓGIAI PROGRAM A Duna-medence országainak hidrológiai együttműködése az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programja keretében. A Duna Bizottság mellett működó' Tu­dományos Hidrológiai Munkacsoport 1967-ben alakult meg, négy akkori Duna­­menti ország: Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország és a Szovjetunió részvéte­lével. A Munkacsoport, dr. Stelczer Károly elnöksége alatt, 1971-ben vette fel feladatai közé „A Duna-medence víz­mérlege“ c. téma kidolgozását. A téma koordinátorának szerepét a pozsonyi VÚVH intézet vállalta. A Munkacsoport­ban együttműködő négy ország kutatóin­tézetei már 1972-73-ban összeállították a Duna-vízgyűjtő területeikre eső vízmérle­gét (Kardos 1975). Ezzel erős ösztönzést adtak a Munka­­csoportban való részvételtől elzárkózó másik négy akkori Duna-menti ország: Ausztria, Jugoszlávia, az NSZK és Romá­nia hidrológusainak arra, hogy csatlakoz­zanak a közös munkához, hiszen az csak­is valamennyi Duna-menti ország együt­tes részvételével lehetett eredményes. Az együttműködés formáját - többszöri egyeztetés után, ma már talán anakronisz­tikusnak tűnő „hibrid“ megoldásként - 1974-ben úgy alakították ki, hogy míg az országok első csoportja (BG, CS, H, SU) továbbra is a Duna Bizottság Munkacso­portja keretében, a pozsonyi VÚVH koor­dinálásával tevékenykedett, addig az utóbb csatlakozott országok (A, YU, D, RO) hidrológusai a Nemzetközi Hidroló­giai Program (NHP) nemzeti bizottságaik révén, egy Belgrádban létrehozott Műsza­ki Titkárság koordinációjával vettek részt a közös munkában, a pozsonyi és a belg­rádi koordinátor pedig öntevékenyen ösz­­szehangolta munkáját. Az együttműködés I. fázisa (1974-1986) A közreműködő országok körével együtt a közös munka tematikája is bő­vült. A nyolc ország hidrológusai „A Du­na-medence hidrológiai monográfiája“ c. kiadvány (Duna-Monográfia) előállítását tűzték ki célul, a következő három fő feje­zettel (zárójelben a témát koordináló or­szág): 1. A Duna-vízgyűjtő természetföldrajzi és vízgazdálkodási jellemzése (Jugo­szlávia) 2. A Duna és fontosabb mellékfolyó­inak vízjárása (Szovjetunió) 3. A Duna-vízgyűjtő mérlege (Magyar­­ország) Mindhárom fejezethez mind a nyolc közreműködő Duna-menti ország szol­gáltatott anyagokat. A VITUKI-ban ké­szült a Monográfiához mellékelt három 1:2 000 000 méretarányú izopléta-térkép is, amely a vízmérleg három fő összetevő­jét, a csapadék, a területi párolgás és a le­folyás 1931-70. évi átlagértékeinek terü­leti eloszlását ábrázolja a Duna-vízgyűjtő­­ben (Domokos-Stelczer 1984). A Duna-Monográfia munkái - különbö­ző szervezési nehézségek miatt - nagyon elhúzódtak; az eleinte tervezett 3-4 év he­lyett végül is 12 évig tartottak. A végső szerkesztés az NSZK-ban történt. A Duna-Monográfia német nyelvű vál­tozata 1986-ban Münchenben jelent meg (Schiller 1986), három kötetben: I. Szö­veg, II. Táblázatok, III. Térképek. Az orosz nyelvű változatot 1989-ben Lenin­­grádban adták ki. Az UNESCO kezdemé­nyezésére egy négynyelvű (angol, francia, német, orosz) ún. reprezentatív (rövidí­tett) változat is készült, amely 1988-ban Pozsonyban jelent meg. A Monográfia köteteit, megjelenésük­kor, valamennyi Duna-menti ország, köz­tük Magyarország érdekelt intézményei széles körének megküldték. További köte­tek a VITUKI könyvtárából most is igé­nyelhetők. A Monográfiának a VITUKI-ban ké­szült szintetizáló jellegű 3. fejezetéből (Vízmérleg) tömörített szakcikk is ké­szült, amely nem csak magyarul (Domokos-Sass 1985, Sass-Domokos 1986), hanem - Románia kivételével - az egykori nyolc Duna-menti ország mind­egyikének egy-egy szakfolyóiratában, nemzeti nyelven is megjelent. A Monográfia 3. fejezetének érdekessé­ge, hogy nem csak a Duna-medence 47 részvízgyűjtőjének sokévi átlagos vízmér­legét, hanem a Duna-medencébe (1986- ban) eső 12; - 8 jelentős és 4 kis kiterjedé­sű - ország-területrész vízmérlegét is tar­talmazza. Az együttműködés II. fázisa ( 1987-1992) A Duna-Monográfia 1986. évi megjele­nése után a létrehozásában közreműködő hidrológusok úgy döntöttek, hogy - most már egységesen az NHP keretében - foly­tatják a munkát és - az 1977-ben megje­lent Rajna-Monográfia példáját követve - tematikus kiegészítő köteteket dolgoznak ki. A Duna-menti országok hidrológiai együttműködésének II. fázisát megvalósí­tó munkacsoport 1987-ben Budapesten tartott alakuló ülésén elfogadták a munkacsoport működési szabályzatát, felkérték az NHP NSZK-beli Nemzeti Bizottságát (NB) a munkacsoport tevé­kenységének koordinálására (amelyet a német NB először 3 évre, majd hosszabbí­tással 1992 végéig elvállalt), meghatározták a Monográfia 1992-ig elkészítendő 4 kiegészítő kötetének tema­tikáját és felkérték e kötetek koordinátora­it. A munkatervbe felvett kiegészítő köte­tek a következők voltak: 1. A Duna lebegtetett és görgetett hor­dalékjárása (H) 2. A Duna és fontosabb mellékfolyó­inak hőmérsékleti- és jégviszonyai (CS, H) 3. A Duna-medence csapadék-idősorai­ban jelentkező hosszúidejű ingadozá­sok (A) 4. A Duna és fontosabb mellékfolyói árhullám-találkozásai (YU) A négy kiegészítő kötet munkái az 1987-1992 időszakban - valamennyi or­szág adatszolgáltatásával és a koordináto­rok intenzív tevékenységével - többé-ke­­vésbé tervszerűen haladt. Az elért ered­mények áttekintése, az aktuális részfel­adatok kijelölése és a szükséges egyezte­tés a munkacsoport rendszeresen megtar­tott ülésein évről-évre megtörtént (1988- ban Bécsben, 1989-ben Szófiában, 1990- ben Kijevben, 1991-ben Straubingban és 1992-ben Kelheimban). A terv szerinti ha­táridőhöz képest csekély késéssel, 1993 elején, két kétnyelvű kiegészítő kötet je­lent meg: a Magyarországon koordinált hordalék-kötet Dr. Rákóczi László tollá­ból, valamint Csehszlovákiában koordi­nált hőmérsékleti- és jégviszonyok-kötet A. Stanciková tollából. Az együttműködés III. fázisa (1993-1998) A III. fázis munkáinak koordinálását az Osztrák NHP NB vállalta. Továbbra is évente került sor a rendes szakértői érte­kezletre: 1993-ban Tulcea-ban (Romá­nia), 1994-ben Maié Vozokany-ban (Szlo­vákia) és Bécsben, 1995-ben Eckartsau­­ban (Ausztria) Smolenicé-ben (Szlová­kia), 1996-ban Lednice-ben (Csehország), míg az 1997. évi értekezletre és technikai nehézségek miatt csak 1998. januárjában, Szófiában került sor. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom