Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 1. szám
Újdonságok a szabványosításban Magyarország az Európai Unióval kötött társulási megállapodásában vállalta, hogy nemzeti jogrendjét harmonizálja az EU jogrendjével. A jogharmonizáció követelményeivel összefüggő szemléletbeli váltást jól tükrözi a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény, amely a szabványosítás célját a piac szereplői: a vevők és a szállítók közti szerződéses kapcsolatok elősegítésében, a szereplők korszerű műszaki ismeretekkel való ellátásában jelöli meg. További új vonása a szabványosításnak, hogy a szabványok alkalmazása (a jogszabállyal kötelezővé tett nemzeti szabványok kivételével) önkéntes, és önkéntes a szabványalkotásban való részvétel is; az állam műszaki szabályozási tevékenysége az egyes ágazatokban - így a vízgazdálkodásban is - a rendeleti úton kiadásra kerülő szabályzatok készítésére szorítkozik. A szabályzat-alkotás és a nemzeti szabványosítás mindazonáltal egymást feltételező, párhuzamos tevékenységek. A nemzeti szabványosításnak és a nemzetközi (ISO) ill. európai (EN) szabványok honosításának programját a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) műszaki bizottságaiban (MB) alakítják ki. A bizottságok tagjai a fő- és szakhatóságok, a szakmai szövetségek, a tervezők, a gyártók és kivitelezők, a kereskedelmi szervezetek, az üzemeltetők. (A fogyasztói érdekképviseletek részvétele ma még nem általános gyakorlat, de mint cél, feltétlenül kívánatos). A vízügyi hatóságok (KHVM, OVF, igazgatóságok) a vízügyi minőség-politikát az MSZT-ben a tagsági viszonyukon és a szakmailag érintett műszaki bizottságokban kifejtett tevékenységükön keresztül érvényesítik. A szabályzatalkotás szabványosítási szükségletein túlmenően az MSZT/MB 339 (Vízgazdálkodás Műszaki Bizottság) figyelembe veszi a Bizottság többi tagjának (a piaci szféra szereplőinek) a szakmai igényeit is. A vízügyi tárgyú szabványok kiadását az OVF több oldalról is támogatja: az előkészítő munkaanyagok (elemző tanulmányok) elkészíttetésével, ill. a szabványok kiadásához való közvetlen pénzbeli hozzájárulásával. A részletes, több mint 5 évet felölelő vízügyi szabványosítási tervet az OVF - három kutatási-fejlesztési téma keretében - 1997-ben dolgoztatta ki. Összesen 346 db, az utóbbi három évtizedben készült vízügyi műszaki szabályozási kiadványban megtestesülő ismeretanyagot kell korszerűsített formában megőrizni. E kiadványok jelentős része tartalmilag beépül a szabályzatokba, a többiből (korszerűsítés, összevonás után) nemzeti szabvány (MSZ); vagy szakmai szabvány: Vízügyi Műszaki Előírás (VME) ill. Vízügyi Műszaki Irányelv (VMI) készül. (A szabványosítási törvény az „ágazati szabvány“ fogalmat nem használja.) Az átfogó vízügyi szabványosítási terv megvalósításának első lépcsője az MSZT Vízgazdálkodás Műszaki Bizottság 1997-98. évi szabványosítási programja. Ez az OVF minőségügyi koncepciója és szabályzatkészítési terve; ill. a vízügyi igazgatóságoktól, a VITUKI- tól, a Víz- és Csatornamű Vállalatok Szakmai Szövetségétől és egyéb vízügyi szervektől, szakvállalatoktól beérkezett igények alapján alakult ki. 1997-ben az OVF kezdeményezésére a következő, mára már elavult szabványok átdolgozása kezdődött meg:-vízellátás, csatornázás: MSZ-10-226, MSZ-10-131-3, MI-10-167-1, MI-10- 167-2;-földművek: MSZ-10-110, MI-10-269, MSZ-10-429. Az OVF támogatásával ugyancsak 1997-ben indult (és részben befejeződött) a következő nemzetközi szabványok honosítása:- térfogatáram-mérés: MSZ ISO 6416, MSZ ISO 4366;- szivattyúk: MSZ EN 735. 1988-ban a következő szabványokat korszerűsítik:-vízellátás, csatornázás: MSZ-10-141-5, MSZ-10-141-6;-kutak: MSZ-10-136-2, MSZ-10-136-3, MSZ-10-136-4, MI-10-217, MSZ 5199- 1...7;- földművek: MI-10-268-1, MI-10-268-2;-vízi létesítmények ellenőrzése: MSZ-10- 141-1, MSZ-10-141-2, MSZ-10-141-3, MSZ-10-141-4;-vízrajz: MI-10-227, MI-10-231-2, MI-10- 231-10, MI-10-251 -2, MI-10-251-11. További aktuális feladat a vízgazdálkodási tárgyú európai szabványok feltárása és azoknak magyar nyelven, MSZ EN jelzetű nemzeti szabványként való közzététele. Az OVF 1998-ra tervbe vette a teljes vízügyi szabvány-állomány CD-ROM-on történő kiadatását abból a célból, hogy azok minél szélesebb szakmai körben hozzáférhetők legyenek. Az idén megkezdődött az adatbáziskezelő program készítése és a szabványok elektronikus adathordozón való rögzítése. A CD-ROM elkészültéről tájékoztatni fogjuk a Víztükör olvasóit. Tas József Megjelent----------------a Vízügyi Közlemények 1997. évi 3. füzete Tartalom Szlávik L - Búzás Zs. - Illés L - Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés Dombay G.: Korrózió az ivóvízelosztó hálózatban Galbáts Z: Az Élővíz-csatorna tápzsilip rekonstrukciója Ijjas /.: A mosószerek foszfortartalmának csökkentése a Duna vízgyűjtőterületén Rákóczi L: A folyómeder kolmatálódásra hajlamos részének lehatárolása a mederanyag elemzése alapján Stelczer K.: Egységesítés? Szabványosítás! A nemzetközi mértékegység rendszer (Sí) alkalmazása a vízgazdálkodásban Kiss A: Tapasztalatok a nagy pontosságú hordozható vízszintmérővel Megjelent--------------a Hidrológiai Közlöny 1997. évi 5. száma Tartalom Marton L - Szanyi 1: Kelet-magyarországi pleisztocén üledékek geostatisztikai vizsgálata Molnár S. - né Kiss Á.: Szeged ivóvízellátása az 1978-tól 1989-1991-ig terjedő időszakban Krisztián J. - Nováky B. - Szalai Gy.: Bányavíz felhasználása a felszíni vízkészlet pótlására Borsodi A. ■ Sallai K.: A Fertő fenéküledékek alkalofll baktérium közösségei Karácsonyi S.: A kút körüli szivárgás néhány gyakorlati kérdése Zsuffa I. (jun) - Bogárdi J. (jun): Nempermanens, kvázi-kétdimenziós, numerikus modell hullámtéri fokrendszerek hidrodinamikai szimulációjához Stegároiu R: Az édesvíz-készletek becslésének néhány szempontja Vágás /.: Rejtett tetőzésű, imaginárius folyami árhullámok Karádi G. - V. Nagy /.: Veszélyes hulladékok kezelése 26
