Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
Épül a Keleti- és Nyugati-főcsatornát összekötő csatorna A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (T1VIZIG) beruházásában 1997-ben elkezdődött a Keleti- és Nyugati-főcsatorna közötti összekötő csatorna építése. A tavalyi pénzügyi forrásokból a műtárgyépítés 75 %-os készültséggel valósult meg. míg ebben az évben a fennmaradó rész. valamint a csatorna földműveinek megépítése a feladatunk. Az alábbiakban szeretnék választ adni arra a kérdésre, hogy mi indokolja a mű megépítését. A Keleti- és Nyugati-főcsatorna beeresztő zsilipjei 1953-58 között épültek. A műtárgyak a Tiszalöki Öntözőrendszer vízellátásában meghatározó szerepet játszanak, ugyanakkor a Körösvölgyben 28 m3/s-os, jelentős vízleadási feladatot látnak el. A létesítmények üzembe helyezése óta eltelt több, mint 30 évben a műtárgyak fokozatosan elhasználódtak, állapotuk szükségessé teszi a nagyobb mértékű felújítást. A beavatkozást ráadásul az is indokolttá teszi, hogy mindkét zsilip elsőrendű árvízvédelmi mű; „az egyes kiemelt jelentőségű vízilétesítmények” kategóriájába vannak besorolva, amelyeket műszakilag rendszeresen meg kell figyelni. A rendszeres műszaki megfigyelés - különösen a Keleti-főcsatorna (KFCS) Tiszavasvári beeresztő zsilipjénél - még azért is szükségszerű, mivel az építés időszakában a kedvezőtlen altalaj állapot miatt az eredeti tervtől el kellett térni és merőben más műtárgy valósult meg: merülőkapu helyett emelőkapu került főelzáró szerkezetként beépítésre. Az eredeti építési napló szerint az indok: „a felső fő mély alapgödrének kiemelése során 1953 nyarán és őszén a Larssen falon belül és később a szádfal ÉK-i sarkán kívül is nagy vízfeltörések, majd buzgárok keletkeztek, ennek következtében a Larssen szádfalat bedőlés fenyegette és teljes talajtöréstől kellett tartani”. A kedvezőtlen altalaj viszonyok és építési körülmények - sajnos - napjainkig befolyásolják a duzzasztó üzemét. A hajózsilip egyes részei egyenlőtlenül süllyednek. (Ilyen volt pl. a baloldali lépcsőház is, amelyet a Konstruktőr Kft. tervei alapján 1997-ben elbontottuk és kültéri acélszerkezetű lépcsőt építettünk.) A Nyugati főcsatorna (NYFCS) Tiszavasvári beeresztő zsilipjének építése után a gépház alvízi homlokfalán már repedések keletkeztek, ezért 1972-ben repedésmérő csapokat épített be a VITUKI, s azóta is rendszeresen történik a műtárgy ellenőrző mérése. A mozgás elsősorban a hőmérsékleti ingadozástól és a vízállásváltozástól függ, mértéke általában 0,2-0,4 mm. Jelenleg ez még veszélyt ugyan nem jelent, de állandó odafigyelést tesz szükségessé. A folyamatos, egész éven át tartó üzemeltetés miatt mindkét zsilipnél rendszeresen el kell végezni a karbantartási, fenntartási feladatokat, amelyek közül a kisebb és speciális szakértelmet igénylő munkákat általában a zsilipkezelők, a jelentősebbeket pedig a műszaki biztonsági szolgálat szakemberei végzik. A fenntartási feladatokat OVH rendelkezés alapján az ellenőrzés rendjéről a VITUKI által összeállított emlékeztető és táblázat tartalmazza. Keleti-főcsatorna beeresztő zsilip A VITUKI által összeállított vizsgálati eredmények birtokában került sor 1977-78;ban a TIVIZIG Műszaki Fejlesztési Főosztály terve alapján a zsilip első jelentősebb rekonstrukciójára, amely magában foglalta a felvízi és alvízi tiltok átalakítását kézi mozgatásúról gépi mozgatásúra, valamint a zsilip magasépítményének tatarozását, kezelőhelyiség kialakítását és a hajózsilip erőátviteli villamos berendezéseinek a felújítását. A következő felújítási munkákat 1988-ban a TIKÖVIZIG Műszaki Tervezési Osztálya tervezte meg a VITUKI Hidraulikai Intézetének 1987- 88-ban elkészített vizsgálata, illetve szakvéleménye alapján. Ennek keretében került sor a híddaru vezérlésének, illetve a betétgerendák kiemelő szerkezetének átalakítására, a betétgerendák felújítására, a hajózsilip acélszerkezetének revíziójára (festésre, javításra), a zsilip épület külső és belső felújítására, a tetőszigetelésre, a rézsű burkolat felújításra. Az oldaltiltók eredeti gerebei a többéves üzemelés során a víznyomást nem tudták elviselni, deformálódtak, majd végül kiszedésre kerültek. 1995-ben a korábbinál sokkal erősebb, nagyobb élettartamú oldaltiltó gerebet terveztünk és építettünk be. A Keleti-főcsatorna beeresztő és hajózsilip 1997-2006. közötti távlati felújításában szerepel a felsőfő töltőcsatornák betonfelületének rehabilitációja, az elzárószerkezetek cseréje, valamint a műtárgy dilatációs szerkezetének a felújítása. Ekkor kívánjuk elvégezni a beeresztő zsilipnél ezideig kimaradt, víztelenítést igénylő egyéb vizsgálatokat, illetve revíziós munkálatokat is. Nyugati-főcsatorna beeresztő zsilip A VITUKI vizsgálati eredményeinek birtokában került sor 1978-1980 között a TIVIZIG Műszaki Tervezési Főosztályának terve alapján a rekonstrukcióra, amely magában foglalta a betétgerendák gépi mozgatásának biztosítására 1-1 tonnás teherbírású daru beépítését, a betétgerendák átalakítását görgős rendszerűre, az acélszerkezetek revízióját, a vízzárás biztosítását. 1987-88-ban a TIVIZIG Műszaki Tervezési Osztály tervei alapján a műtárgy külső és belső tatarozási munkálatait, illetve a villamos berendezések felújítását elvégeztük. 1995-ben a MARAG Kft. elkészítette a Nyugati-beeresztő zsilip teljes körű felújítási munkálatainak kiviteli tervét, melynek megvalósítása 1996-ban kezdődött és a mai napig tart. Ez a revízió a műtárgy acél és vasbeton szerkezetének korrózió védelmére, a magasépítmény felújítására, kábelcserére, a gépház felújítására, betétgerendák felújítására, az építmény beázásának megszüntetésére, valamint a felvízi és alvízi burkolatok felújítására terjed ki. A Nyugati-főcsatorna üzemeltetését 1995. február 21-e óta 20 éves időtartamú koncessziós szerződésnek megfelelően a Tiszamenti Vízművek Rt. (Szolnok) végzi. A szerződés szerint mindenkor biztosítani kell a folyamatos vízellátást a Nyugati-főcsatornában, a beeresztő zsilipen keresztül, a bázistervben rögzítettek alapján. Az előzőleg felsoroltakat a megépült egynyílású (KFCS) zsilippel egymástól függetlenül nem lehet, illetve a kétnyílású (NYFCS) zsilippel csak korlátozásokkal lehet megoldani. A felújítási munkákat csak víztelenített munkatérben szabad elvégezni, a hajózsilip tartós kizárása a KFCS folyamatos üzeme miatt eddig nem volt lehetséges. A munkavégzés minőségét nagymértékben befolyásolta a bizonytalan víztelenítés lehetősége, mert a munkákat csak akkor lehetett elvégezni, amikor a vízszolgáltatásra minimálisan volt szükség, s ez általában a késő őszi-téli időszakra esett. A fenti nehezítő körülményeket is figyelembe véve a TIVIZIG vízhasznosítási szakágazata értékelte a több évtizedes üzemeltetési tapasztalatot, és szükségesnek látta, hogy a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna közötti összekötő csatorna és vízhozam-adagoló műtárgy megépüljön. Ez lehetővé teszi, hogy a Keleti és Nyugati beeresztő zsilipek víz alatti felületeinek zavartalan felújítását, betonfelületek javítását anélkül elvégezzük, hogy a vízszolgáltatást bármilyen irányban megszüntetnénk. Ezen túlmenően jelentősen növekszik a két főcsatorna, és rajtuk keresztül az éves szinten mintegy 600 millió m3-es vízforgalmú egész Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR) üzembiztonsága. Műszaki adatok A tervezett összekötő csatorna egy ikerzsilipből és az összekötő csatornából áll. Az összekötő csatorna hossza 387 fm fenékszélessége 3 m fenékszintje 90.70 mBf fenékesése 0 cm/km belső rézsűje 1:3,5 külső rézsűje 1:1,5 töltéskoronaszint 94.50 mBf töltés szélessége 3 m max. vízszint 93.10-93.50 mBf. között min. vízszintje 92.30-91.90 mBf. között max. vízszállítás 12,5 mVs Az ikerzsilip az összekötő csatorna 0+086 szelvényében található, mérete hossza küszöbszintje vízszállítása elzárószerk. típusa 2x3x1,2 m 25 m 90.70 mBf 2x7 m’/s kétfogaslétrás, kétoldali deiglenes elzárási lehetőséggel 42
