Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
Az előadók tájékoztatást adtak azokról a programokról, melyek célja a hatékonyság javítása, a veszteségek csökkentése (szivárgásvizsgálat, vízmérőcsere). A Szegedi Vízmű Kft. létezése egy külföldi szakmai befektető és egy magyar önkormányzat együttműködésének megvalósítása. Tevékenységük, eredményeik, esetleges problémáik figyelemmel kísérése fontos lehet számunkra annak megítélésére, hogy ez a konstrukció milyen szerepet játszhat a víziközmű szolgáltatás strukturális fejlődése során. A szegedi szennyvíztisztító telep mechanikai fokozata és iszapkezelése - melynek építési munkálatait a helyszínen megtekintettük - a főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztításának elősegítéséről szóló kormányprogram részeként valósul meg önkormányzati beruházásban, állami támogatással. Üzembehelyezése jelentős előrelépés lesz mind a program egésze, mind az érintett térség vízminőségvédelme szempontjából. Az országos konzultáció második napja Dr. Szlávik Lajos főigazgató-helyettes Magyarország vízgazdálkodási politikájáról tartott elő- i A jelenlegi vízügyi politika rendeltetése a gazdasági - társadalmi átmenet időszakában a vízgazdálkodási folyamatok vezérlése volt, ezt a funkcióját betöltötte. A vízgazdálkodásról szóló törvény és a végrehajtásáról rendelkező alacsonyabb szintű jogszabályok zömmel hatályba léptek, s ezzel a vízügyi politika alapvető célkitűzései magas szintűjogszabályi megerősítést nyertek. Ugyanakkor további törvények (a területfejlesztésről, az épített környezetről, a halászatról, stb.) hatásait érvényesíteni kell a vízügyi politikában, s ez megújítást igényel. Ugyancsak jelentős változás az EU csatlakozási tárgyalások megkezdése, mely az EU vízgazdálkodási politikájának tervezetét és az EU készülő Vízügyi Keret Irányelvét helyezi figyelmünk középpontjába, mely körülmény szintén a vízügyi politika megújítását, átdolgozását teszi szükségessé természetesen alapvetően támaszkodva a ma is helytálló elvekre, megállapításokra. A most készítendő vízgazdálkodási politika a gazdasági-társadalmi átmenet időszakát követő stabilizációt, az európai integráció folyamatát hivatott szolgálni. Az új vízgazdálkodási politikát meghatározó tényezők közül fontossága miatt kiemelendők az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményei, a megfelelés az EU vízgazdálkodási politikájának, azon belül is a fenntartható fejlődés követelményrendszere. A vízgazdálkodás a kiegyensúlyozott, fenntartható gazdasági fejlődés biztosításának fontos eszköze, és ezt a társadalomban tudatosítani kell. A fenntartható vízgazdálkodás elve azt jelenti, hogy egyensúly alakítható ki a szükségletek kielégítése és a víz, mint környezeti érték mennyiségi és minőségi megőrzése között. Biztosítható olyan fejlődés, aminek következtében a víz, mint ökológiai rendszer a megújuló képességének határán belül marad. A fenntartható vízgazdálkodás legfontosabb célkitűzése: a társadalomnak a vízzel kapcsolatos igényeit úgy kell kielégíteni, hogy közben eleget kell tenni a környezeti követelményeknek is. Az egyes szakterületeken kitűzött célok közül a víziközművekkel összefüggésben a következők emelhetők ki: Folytatni kell a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátásának programját és azt rövid távon be kell fejezni. Az EU ajánlásaival összhangban álló cél a lakosság 98-99 %-ának vezetékes ivóvízzel történő ellátása. A szolgáltatott ivóvíz minőségének el kell érnie az európai normákkal egyező értéket. Ezzel összefüggésben gondoskodni kell a vízbázisok védelméről, folytatva az ezen a téren az elmúlt években megkezdett vízbázi svédei mi munkát. Az EU-normák és határidők ajánlásaival összhangban el kell érni, hogy a közmű-ollót szűkítő fejlesztésekkel a szakszerű szennyvízelhelyezést nyújtó szolgáltatással ellátott lakosság aránya 85-87 %, ezen belül a közműves szennyvízelvezetéssel és szennyvíztisztítással ellátott lakosság aránya legalább 65-67 % legyen. Ki kell mondani, hogy a helyi ellátást szolgáló állami víziközműveket az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben foglaltaknak megfelelően önkormányzati tulajdonba kell adni. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításával rögzíteni kell, hogy nem csak a lakosság egészséges ivóvízellátásáról, hanem a lakossági szennyvizek elvezetéséről-tisztításáról való gondoskodás is kötelezően ellátandó önkormányzati feladat (legalábbis 2.000 lakos-egyenérték felett, megfelelően az EU elvárásoknak), aminek a végrehajtását az állam különböző módon segítheti. A szolgáltatás műszaki követelményei egységesek és emiatt a szolgáltató létesítmények egységes megítélése elengedhetetlen. Az üzemeltetés biztonsága és szakszerűsége miatt kiemelt fontosságú a víziközmű szolgáltatás integrációja. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénnyel összhangban egységesíteni szükséges a hazai vízellátás-szennyvízcsatornázás tulajdonosi rendszerét. Ezért az 1991. évi XXXIII. tv. módosításával az állami tulajdonban lévő forgalomképtelen víziközmű-létesítményeket korlátozott forgalomképességűnek kell minősíteni. A víziközmű szolgáltatás díjainak és a szolgáltatás minőségének ellenőrzésére, az állam közhatalmi jogainak gyakorlása érdekében és az Európai Unió elvárásainak megfelelően létre kell hozni a kontroll szervezeteket. Mindezek a folyamatok új követelményeket is támasztva jelentős hatással lesznek a víziközműves szakemberek jövőbeni tevékenységére. ■ A vízügyi igazgatóságok vízellátás-csatornázási szakágazati feladatainak 1997. évi ellátásáról készült összefoglaló kiértékelést az OVF részéről az elmúlt évhez hasonlóan Nagy Andrea tanácsos készítette el és ismertette a jelenlévőkké Ez volt az első alkalom, hogy a beszámolók az új tematika alapján készültek. Mint ismeretes, a korszerűsített tematika és táblázat rendszer alapját a 234/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet valamint a vízügyi igazgatóságok szervezeti és működési szabályzatához (SZMSZ) ill. ügyrendjéhez adott OVF ajánlások képezték figyelemmel az igazgatóságok véleményére, javaslataira is. Az új tematika bevezetését igazolja az a körülmény, hogy a segítségével készült beszámolók feldolgozása, a megállapítások értékelése, az adatszerű információk szintetizálása könnyebbé, kezelhetőbbé vált. Az OVF a víziközmű szakterület helyzetének minél alaposabb megismerése és a következtetések levonása céljából az összefoglaló kiértékelés teljes anyagát a vízügyi igazgatóságok rendelkezésére bocsátotta. A hatósági jogalkalmazás aktuális kérdéseiről az OVF Hatósági és Jogi Főosztályának vezetője, Dr. Filotás Ildikó tartott előadást. Ennek során áttekintést adott a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásának megnyilvánulási formáiról. Utalt arra, hogy 44 olyan feladatot tartalmaznak a hatályos jogszabályok, amelyhez nem járul vízgazdálkodási hatósági jogkör. A közigazgatás korszerűsítésének alapelvei közül kiemelte, hogy felesleges korlátozásra, beavatkozásra ne kerüljön sor, másfelől érvényesüljön a nyilatkozati és bizalmi elv. Tájékoztatást adott arról, hogy míg a hatósági ügyiratok száma évente 30-35 %-kal emelkedik, addig a bonyolultság ennél nagyobb mértékben nő. A főosztályvezető a jelenlévőkön keresztül bátorította vízügyi igazgatóságokat arra, hogy indokolt esetekben éljenek a szankcionálás lehetőségeivel (bírság, szabálysértési feljelentés, vízjogi kötelezés, hivatalból indított eljárás). Felhívta a figyelmet arra, hogy a vízügyi felügyelet nem jog, hanem kötelesség. A jegyzőkönyvek felvétele során körültekintően kell eljárni annak érdekében, hogy azok alkalmasak legyenek a kötelezések megalapozására. A szennyvízbírságos eljárásokban való igazgatósági közreműködést („c” tényező, progresszivitás) eredményesnek ítélte a főosztályvezető hozzátéve azt is, hogy ezen a területen a vízügyi igazgatóságoknak további lehetőségei is vannak. Összességében megállapítható, hogy az igazgatósági szintű eredményes munkához a hatósági és szakágazati osztályok mindennapos együttműködése, összehangolt munkája szükséges. Az országos konzultáció utolsó nagy szakmai blokkjában a víziközmű szakterület 1997. 40
