Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 5. szám
könyv alapanyaga, a feldolgozás hitelessége, részletekbemenő aprólékossága az élő, eredeti forrásból, az adatközlésekből (adatközlők = interjúalanyok) a személyes átélésből adódik. A szerény, csendes, a halászok munkája, élete iránt őszintén érdeklődő, velük azonosuló, jó kapcsolatteremtő képességű fiatalember előtt a viszonylag zárkózott, idegennel némileg bizalmatlan halászok nyitottakká, szintúgy rejtett, intim ötletek, titkok, fogások, módszerek közlőivé váltak. A dolgozat nagy erénye az őszinteség, a kitárulkozás. A könyv a tó leírásával, vízrajztörténeti összefüggéseivel, alapadatok közlésével kezdődik (területe 25 krm, mélysége 1,7- 2 m) és mivel a kis víz kedvez a nád megtelepedésének és növekedésének, a tó 38-39 %-a nádas. Régi térképeket, írott forrásokat idéz, esetenként korrigál. A jelentékeny vízszintingadozás sok gondot okozott. Ennek kirívó példája az 1838. évi rendkívüli magas tóvízszint, majd ellenpólusa az 1866. évi kiszáradás. A kívülálló tárgyilagosságával ír arról, hogy a szabályozási munkák során (1790 óta) épített lecsapoló vízellátást befolyásoló csatornák nem mindig hozták a várt kedvező eredményt. Több okból adódóan is különös érdekesség a könyvben a Halász topográfia c. fejezet. A régi vizivilág egyik sajátossága, hogy a tó, a folyó, a nádas, a mocsár, a térség egyes területeit a növényzetről, annak sűrűségéről, a fenék, a meder alakulásáról, az adott hely jellemző tulajdonságairól, halfogásra alkalmas helyek egyedi specialitásairól, valamilyen eseményéről, személyről, stb. nevezték el. A Velencei tó esetében a tanyák fogalmát használják több értelemben is. Itt halászó tanyákról, különböző halfogásra, különböző módon alkalmas speciális helyekről - lengés, tiszták, sikátorok, szaka» -, vagy tájékozódást segítő földrajzi megnevezésekről, térségekről - Hosszú tisztás, Zalk tanyája, Szoros torka, Erős rigya - van szó. Hermann Ottó és Sédi Károly korábbi adatgyűjtését és közlését ismerteti és viszonyítja, majd közli saját gyűjtésű tanyaneveit, adatait is. Szembetűnő a változás. A tanyanevek egy része eltűnt, míg új és új nevek jelentek meg. A három néprajzkutató Hermann, Sédi, Sólymos konkrét tanyanévközlése - 1887., 1944., 38 1950. - pótolhatatlan kordokumentum. (Az adott nevek, felsorolások, összehasonlítások a könyv 15-20., a Velencei-tó községei és halásztanyái 13., a tó 1945. előtti tulajdonmegoszlása a 14. oldalon található.) Itt jegyzem meg, hogy a Velencei-tó tanyafogalma, értelmezése némileg eltér az ország, az Alföld nagy részén használatos tanyafogalomtól (pl. kiskunsági, békési tanyavilág, vagy vízmelletti halásztanya). Ezekben az esetekben állandó, vagy időleges épített, településtől távoli lakóhelyről, gazdálkodási bázisról, stb. van szó. Az áttekinthető, tartalmilag, szerkezetileg jól tagolt, közérthető könyv nem kíván részletesebb ismertetést. A halászok közlekedési eszközeiről, a hálókötés, javítás anyagáról, módjáról, a hálószemek méretéről pontos, részletes, az adott munkafolyamatot nyomon követő, könnyen érthető leírást közöl. Inspirálja, hogy készítsd el magad! Közli az anyagszükségletet, az elkészítés pontos módját, menetét (és az 1950 évi anyagárakat is). A szakember és a laikus számára is izgalmasak, érdekesek a Velencei-tó halászatának történelmileg kialakult más vizes térségek halászatával rokonítható, de a tó sajátos viszonyai közt formálódó - eszközei, módszerei. Ezeket (készítés, méret, anyag, funkció, használat...) a rekesztő halászatról, az állító halászatról, a horgászatról, ütő és szúró halászatról szóló fejezetek tárgyalják hozzáértően az átélés - átéltetés élményével, gyakorlatiasan. A régi eszközök, szerszámok a természetben élő ember egyszerűségét, empirikus praktikusságát, természetes anyagelvűségét, funkció-forma- anyag összehangoltságát halászgenerációk egymásra épülő alkotóképességét bizonyítják. A Velencei-tó halászainak életmódjával foglalkozó oldalak olvasásával olyan kérdések megválaszolásába pillanthatunk be, hogy miért és hogyan lett valakiből halász, milyen szerepet kap - vállal a halászcsaládokban a gyerek, az asszony, hogyan alakult a családi munkamegosztás, mivel és hogyan egészítik ki szerény és bizonytalan jövedelmüket, milyen a táplálkozásuk, öltözködésük, stb. A hagyományos halász életmódot folytató dinasztiák átörökítették - a szabadság igénye, érzete mellett - a természettel és természetben élés morális összetevőit. így pl. az egymásrautaltság, segítőkészség, a tisztesség, a természetes környezet óvása, a hal nemesítés és szaporítás kötelezettsége, az eszközszerszám megbecsülése, a kapkodásmentes, nyugodt, csendes magatartás. A vizet járó ember megfigyelése különösen éles, ismeri a halak, madarak és más állatok természetét, jelzéseit, viselkedését, de mindenekelőtt tudja, hogy a halászszerencse forgandó és hogy megélhetésének alapforrása a kemény munka (a halász életmód nem ismer munkaidőt!) a helyismeret, a tapasztalatok őrzése és átvétele. Az eddig kéziratban lévő szűk szakmai közegben ismert, elismert dolgozat a biztos tudású gyűjtő -kutató azóta kiteljesedett munkásságának korai, teljes értékű alkotása. 1965-ben jelent meg „Dunai halászat. Népi halászat a Duna Magyarországi szakaszán “ c. tudományos monográfiája. Állandó és időszakos kiállításokat szervez-rendez, publikál itthon és külföldön. „A Velencei-tó halászata” értékőrző, ismeretközlő, érzelem és gondolatokat ébresztő munka, közel ötven éve íródott. Az Akadémia Kiadó jóvoltából ismerhettük meg e művét is. A kiadó és a nyomda igényesen végezte munkáját. A tudomány-technika mai szintjén folyamatos, vagy a dinamikusabb elmozdulás reményét sejtető vízgazdálkodási, természet és környezetvédelmi, az értékek megőrzésére, visszaállítására és a növekvő igények kielégítésére orientált programok készültek, vagy készülnek (Holtág-program Harta, revitalizáció Gemenc, stb.). A Velencei-tó egykori halászéletének a könyv által is közvetített - szellemisége azt is sugallja, hogy a mai organikusökologikus programok megvalósításának kulcsa - akárcsak a velencei nagyhálós halászásban a fogásé - az összehangolt, egyirányú tettek sokasága. Ezért is ajánlja a „Velencei-tó halászata” című könyvet itt is az olvasó szíves figyelmébe Dr. Faludi Gábor
