Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám
tos panaszoknak nem csak a műszer lehet az oka, hanem az ismerethiány és a nem megfelelő használat is. • A vízrajzi szakfelügyelet korszerűsítése napirenden van. Kulcsfeladat a vízrajzi adatok minőségének biztosítása. Az adatállomány tekintetéven a VIZIG-nek „szerző, a szakfelügyeletnek „lektor“ szerepe van. Van olyan javaslat is, hogy ne vízfajták szerinti, hanem több VIZIG-re kiterjedő külterületi felügyelők legyenek. A korszerűsítési javaslatot a VITUKI dolgozza ki, az esetleges indítványokkal hozzájuk kell fordulni. • A vízrajzi hálózat, illetve állomás-jegyzék módosításának rendjét meghatározó 1996. évi OVF-szabályozásnak három alapelve van:- az állomás-jegyzék adatai előírások a vízrajzi szolgálat számára- az állomáshálózat és a módosítás gazdája a területileg illetékes VÍZIG, a módosítás véleményezője a VITUKI, engedélyezője azOVF- az állomás-jegyzéknek naprakésznek kell lennie. A szabályozás alkalmazásának első évében több probléma adódott. A tapasztalatok alapján tájékoztató készül. • A felszín alatti vízhasználatokhoz hasonlóan 1997.01.01-től - a statisztikai adatszolgáltatás keretében - a felszíni vízhasználók rendszeres adatszolgáltatása is el van rendelve. A megbízható adatok figyelembevétele fontos a befolyásolt állapotok hidrológiai elemzésénél. • A vízbázis-védelemmel összefüggő vízrajzi feladatok ellátásának feltételeit jövőre már nem lehet a befejeződő védelmi beruházás keretében biztosítani. Ki kell jelölni a törzshálózatba felveendő állomásokat, majd döntést kell hozni a teljes vízbázis-védelmi észlelőhálózatra kiterjedően az adatgyűjtés, adatforgalom stb. rendjéről. • A törzshálózati-mérési adatok gépre vitele gyakorlatilag befejeződött. Hátra van azonban az adatok ellenőrzése, hitelesítése. Az üzemi hálózat adatainak archiválására központi forrásból nem kerül sor, de támogatás elképzelhető. • A regionális vízgazdálkodási tervezés egyik alapja a vízgyűjtőfeltárás, amelynek keretében a hagyományos hidrológiai-statisztikai elemzéseken túl a hidrológiai modellezésnek és a térinformatikának növekvő szerepet kell biztosítani. Fontos az ezzel kapcsolatos témák megismertetése a Vízügyi igazgatóságokkal. A hálózatban mért adatokat expedíciószerű felmérések során szerzendő információkkal kell kiegészíteni. A hidrológiai állapotértékelést Vízügyi Igazgatóságokra kell decentralizálni. • Hírverés három területen folyik a vízügyben, ezek egyike a vízkészlet-gazdálkodási PR és ezen belül a vízrajz. Elkészült egy vízrajzi témájú újabb film terve (a vízszintészlelésről). • Tervezik a Duna-völgyi országok vízrajzosainak találkozóját. Felvetett problémák, javaslatok • Az arra érdemes (szak)középiskolát végzett régi technikusok kvázi-felsőfokú szakképzettségének elismerését valamilyen formában meg kell oldani, ezzel lehetővé téve átsorolásukat egy magasabb kategóriába a közalkalmazotti törvény alapján. • A természetvédelmi és a vízgazdálkodási törvény határterületén a gyakorlatban zavar mutatkozik. • Meg kell vizsgálni, hogy a vízrajzi létesítmények tervezése kellően kötve van-e speciális ismeretet követelő jogosultsághoz. • Nem elég világos még a közbeszerzési törvény alkalmazása a vízrajz területén. Annyi bizonyosnak látszik, hogy egy-egy Vízügyi Igazgatóság évi vízrajzi beruházási keretét szakmai alapon részekre lehet osztani, s ezekre kiállítani az alapokmányt, de nettó 6 millió Ft fölött nyílt pályázatot kell kiírni. • A Q-H függvény szerkesztését segítő új program alkalmazásához nincs megoldva az adatbevitel • A vízrajznak nagyobb hangsúlyt kellene fordítania a felszínközeli rétegek vízkészletének mennyiségi és minőségi kérdéseire és általában a vízminőség témakörére. Expedíciószerű mérések és mintaterületek megfigyelése látszik járható útnak. Gondolatok a zárszóból • A nagy vízrajzi fejlesztési programok (OHM, ÁHSz, OVTR stb.) több szerv és szakágazat együttműködését követelik meg. A csapatmunka elengedhetetlen. • A vízrajzi szolgáltatások alapját képező adatgyűjtés és elsődleges feldolgozás megbízhatóságát „mérni“ és a változás irányzatát rendszeresen értékelni kell. • Az OVTR fejlesztését s az első (budapesti) körzeti távmérő hálózatot a szakágazatok számára is propagálni kell. • A K+F témák hasznosulását vizsgálni kell • A felszínközeli vízadókkal kapcsolatos problémák megoldásához szakmai felmérés szükséges, és jogi eszközök bevezetésére is szükség lehet (pl. kútfúrók ellenőrzése). • A minőségbiztosítási vizsgálat az igazgatóságokon megindult (a nyíregyházi Vízügyi Igazgatóságon az árvízi szakágazat mellett ebbe a vízrajzot is bevonták). • Az igazgatóságokon belül a vízrajz személyi és pénzügyi kérdései az igazgatók hatás- és feladatkörébe tartoznak. • A hidrológiai előrejelzés fejlesztésére projekt javaslatot kell kidolgozni. A konzultáción résztvevő valamennyi VÍZIG a helyszínen kapta meg a következő anyagokat: • A vízrajzi tevékenységem megalapozó K+F jellegű munkát (táblázat) • Elképzelések a vízrajzi szolgálati tevékenység fejlesztési stratégiájának kialakításához • Vízrajzi zsebkönyv (tartalmazza az eddig kiadott 6 füzetet, és bővíthető a kiadás ütemében). • A Vízrajzi Évkönyv 100. jubileumi kötete. A konzultáción elhangzott felhívások Az OVF kéri az igazgatóságoktól- az „Elképzelések a vízrajzi szolgálati tevékenység fejlesztési stratégiájának kialakításához“ című anyaggal kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat,- a vízrajzi tevékenységet megalapozó K+F jellegű munkák közül a számukra különösen érdekes 2-3 téma megjelölését, későbbi vitanap rendezése végett. A jól sikerült találkozó végén a székesfehérvári vízrajzosok által kivitelezett vándorvízmércét átadták a szolnoki házigazdáknak, akik majd 1998-ban a XXII országos találkozó házigazdáinak, a bajai vízrajzosoknak adják tovább. Domahidy László 27
