Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám
A vízügyi igazgatóságok 1996. évi hatósági tevékenysége A vízügyi igazgatóságok 1996. évi hatósági tevékenységét jelentős mértékben határozta meg az 1996. január 1-én hatályba lépett vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény, melynek VIII. fejezete újraszabályozta a vízgazdálkodási feladatok eredményes ellátását biztosító közhatalmi jogosítványok körét. A törvényhez kapcsolódóan került kiadásra a vízügyi hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996./V.22./ Korm.rendelet továbbá a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről rendelkező 18/1996./VI.13'./ KHVM rendelet. Az új jogi szabályozás következtében lényeges változást jelent a vízimunka és vízilétesítmény fogalmi körének bővítése, amely egyúttal a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó vízimunkák és vízilétesítmények körének a bővítését is jelenti. Ezzel egyidejűleg lehetővé vált, hogy a vízgazdálkodási szempontból kisebb jelentőségű és jelegű vízilétesítmények és vízhasználatok esetében a vízjogi engedély helyett az építtető bejelentése és a vízügyi hatóság hozzájárulása alapján történjen meg a vízlétesítmény megépítése, illetőleg annak használatba vétele, továbbá a vízhasználatok gyakorlása. Itt kell felhívni a figyelmet arra - egyetértve az egyik megyei főügyészség által lefolytatott ügyészi vizsgálatot követően a helytelen jogalkalmazási gyakorlat miatt benyújtott intézkedéssel -, hogy a Rend. 4.§ /3/ bekezdésének 2. mondata szerinti igazolás a jogszabályban meghatározott időmúlásra figyelemmel, a hallgatólagosan hozott döntést igazolja. A vízügyi hatóság tehát az ügyfél kérelmére, a hallgatással meghozott, a kérelemnek helyt adó döntésről adhat igazolást. A vízügyi hatóságnak a Rend.4.§ /1/ bekezdésében megjelölt - a bejelentési kötelezettség alá tartozó - ügyekben, az ügyintézési határidő lejárta előtt a kérelemnek helyt adó intézkedést minden esetben határozati formában - az Ae. 43. § /2/ bekezdésében meghatározott feltételek esetén „egyszerű“ határozat - kell meghoznia. Ugyancsak új rendelkezés a Kormányrendeletben, hogy ahol az indokolt, már az elvi vízjogi engedélyezési eljárásban történjen meg a szakhatósági közreműködés igénybevétele, illetve a 20. § /3/ bekezdése előírta azt is, hogy a vízügyi hatóság szakhatósági hatáskörben kiadott állasfoglalásának tartalmaznia kell a vízgazdálkodási követelményeket, érdekeket érintő tevékenység gyakorlásával, a létesítmény megvalósításával kapcsolatos hozzájárulás tárgyában hozott döntést és az ezzel összefüggő feltételeket, továbbá ezek indoklását. Az OVF Hatósági és Jogi Főosztálya az igazgatóságok hatósági tevékenységének vizsgálata, valamint a másodfokú eljárások lefolytatása során több igazgatóságnál tapasztalta, hogy a szakhatósági állásfoglalásokat nem a hatósági, hanem a szakágazati osztályok adják ki, melynek következtében a szakhatósági állásfoglalások nem felelnek meg a Rend. 20. § /3/ bekezdésében foglalt követelményeknek. Ezért nem fogadható el az a gyakorlat, hogy a szakhatósági állásfoglalásokat a szakágazati osztályok hatósági kontroll nélkül adják ki. Ennek ellenére az állapítható meg, hogy az igazgatóságok hatósági tevékenysége alapvetően törvényes és - a több éves statisztikai adatokat összevetve - kiegyensúlyozott. Megállapítható, hogy az igazgatóságokon átlagban főszámon évi 9000 hatósági ügyet kell elintézni. Részben a jogszabályváltozásból, másrészt a tulajdonos változásokból és a tevékenység változásból következően a különböző engedélyezési fajták közötti megoszlás változott. Az elvi engedély iránti kérelmek száma jelentős, a létesítési engedélyek iránti kérelmek száma kisebb mértékű csökkenést, míg az üzemeltetési engedély módosítási kérelmek száma jelentős mértékű növekedést mutat. Az igazgatóságok hatósági tevékenységének jogszerűségét támasztja alá az a körülmény is, hogy a meghozott elsőfokú döntések csupán 3-4 %-át érintően nyújtottak be jogorvoslat iránti kérelmet. A felülvizsgált határozatok 3-4 %-á, amelyekben az elsőfokú határozatot - annak megalapozatlansága miatt - meg kellett semmisíteni és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kellett utasítani. A vízügyi felügyeleti tevékenységet - előírva egyben a vízilétesítmények I-IV-ig terjedő felügyeleti kategóriába sorolását - az 1996. július 1-től hatályos Rend. 21. §a szabályozza. Az igazgatóságok felügyeleti tevékenységüket - az OVF ajánlásai alapján elkészített - felügyeleti terv alapján végzik. Annak ellenére, hogy az igazgatóságok személyi-, tárgyi- és anyagi nehézségekkel küszködnek, a felügyeleti tevékenységről készített jelentések alapján megállapítható, hogy az igazgatóságok a tervben foglaltakat teljesítették, illetve 6 igazgatóság azt túl is teljesítette. A beszámolók alapján az is megállapítható, hogy a beruházások létesítési felügyelete a kiemelt fontosságú művek és a Vízügyi Alap támogatással megvalósuló létesítmények ellenőrzésére, míg az üzemeltetési felügyelet a víziközművek üzemeltetésének ellenőrzésére korlátozódott. A mezőgazdasági, ipari üzemek széttagolódása, megszűnése, tevékenységváltása sok problémát okoz a vízügyi felügyeleti tevékenység során is. Lassú a földhivatali ügyintézés, a gyorsan változó tulajdonosi üzemeltetői viszonyok nehezen követhetőek, amelyek ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolják a felügyeleti tevékenység ellátását. A felügyeleti ellenőrzés megállapításait az ellenőrzést végzők jegyzőkönyvben rögzítik és emennyiben az indokolt, az ellenőrzést követően hatósági intézkedések megtételére is sor került. Az igazgatóságok 1996. évi hatósági tevékenységét értékelve és összefoglalva megállapítható, hogy néhány anyagi és eljárásjogi szabálysértéstől eltekintve az igazgatóságok hatósági tevékenysége alapvetően megalapozott és jogszerű. Dr. Antal Márta 23
