Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 3. szám

A Környezetgazdálkodás Hidrológiai Módszerei Nemzetközi továbbképző tanfolyam a VITUKI-ban A VITUKI, mint a magyar vízügyi szolgálatnak a hidrológiai kutatásokért felelős intézménye, 1966- ban hirdette meg az UNESCO által támogatott első, „Vízgazdálkodás fejlesztését szolgáló hidrológiai módszerek nemzetközi továbbképző tanfolyamá“-t. 1974-ig ezeket a tanfolyamokat kétévenként tartot­ták, ezt követően pedig évenként, úgy, hogy 1997- ben már a 28. tanfolyam került megrendezésre. Ezeknek a tanfolyamoknak a rendezése Magyaror­szág hozzájárulása a Nemzetközi Hidrológiai Prog­ramhoz, a világ fejlődő országainak nyújtott támoga­tásként, illetve általánosságban, a nemzetközi hidro­lógiai együttműködéshez. Az eddigi tanfolyamok során a világ 76 országából származó összesen 442 szakember részesült továbbképzésben. A tanfolyam célja, a részvétel feltételei: A Tanfolyam alapvető célkitűzése a résztvevőket továbbképzési szinten megismertetni a vízgazdálko­dásban és a környezetvédelemben használatos elmé­leti és gyakorlati hidrológiai módszerekkel. A tanul­mányok hidrológiai tudományokat szolgáló más tu­dományágak áttekintésével kezdődnek, ezt követi a hidrológiai folyamatok mélyreható elemzése, az azokkal kapcsolatos mérési eljárások ismertetése és gyakorlati elsajátítása, majd e folyamatok elméleti megközelítése. Ezután kerül ismertetésre, hogy a vízgazdálkodás egyes ágazataiban hogyan kell meg­közelíteni a hidrológiai vonatkozásokat, illetve ho­gyan kell megoldani az ezekhez kapcsolódó problé­mákat. Ahogyan világszerte megerősödött annak tudata, hogy a természetes környezetet meg kell őriznünk, szükségessé vált, hogy a hidrológia oktatása is min­den vonatkozásában kapcsolódjon a természetvéde­lemhez. Ezért az 1987-ben tartott tanfolyamtól kez­dődően a tananyagot úgy módosították, hogy az megfelelő mértékben tükrözzön környezetvédelmi meggondolásokat is. Ez a tendencia 1997-ben to­vább erősödött, és a tanfolyam megváltozott nemé­ben is kifejezésre került. A Tanfolyamra való felvétel feltétele, hogy a je­lentkezőknek megfelelő szintű tanulmányokat kel­lett végeznie a tanfolyamhoz kapcsolódó alap-tan­tárgyakban, B. Se. szintű, vagy azzal egyenértékű diplomája legyen, lehetőleg legyen gyakorlata a hid­rológia szakterületén, valamint, hogy jó, munkaszin­tű angol nyelvismerettel rendelkezzen. A felső kor­határ 40 év. A tanfolyam tematikája az alapismeretekre szá­mítva, a tananyag nyolc tantárgyra van felosztva, melyek alábbiak: 1. Matematikai módszerek és számítógép alkalma­zása: Matematika, Statisztika és valószínűség-szá­mítás, Numerikus módszerek, Számítógép technika. 2. Általános hidromechanika: Hidromechanika, Nyílt csatornák hidraulikája, Numerikus hidraulika. 3. Földtudományok: Hidrometeorológia/Klimato­­lógia, Morfometria, Talajtan, Geológia, Geofizikai módszerek, a talajvíz-kutatásban, Oceanográfia. 4. Hidrológiai folyamatok: A hidrológiai körfolya­mat, Csapadék, Párolgás, Felszíni lefolyás, Talaj­­nedvesség, Talajvíz, Hidrológiai terepgyakorlatok. 5. Hidrológiai megfigyelések és elsődleges adat­­feldolgozás: Hálózat leírása, Modellezésre történő adat-felhasználási kritériumok, Hidrometeorológiai mérések s előrejelzések, Hidrometria, Hidrológiai távérzékelés, Térképezés és foto-interpretáció, GIS, Elsődleges adatfeldolgozás. 6. Hidrológiai analízis és modellezés: Modellek osztályozása, Sztochasztikus modellek, Determi­nisztikus modellek, Hidrológiai előrejelzés 7. Környezetvédelem, vízvédelem: Környezeti hidrológiai, Vízkémia és vízbiológia, Felszíni vízmi­nőség, Egészségügy és hidrológia, Víz- és szenny­víz-kezelés. Hulladékgazdálkodás, Erdő-hidrológia, A vízi környezet rendszer-szemléletű megközelítése. Környezeti hatástanulmányok. Törvényi szabályo­zás. 8. A hidrológia alkalmazása a víz- és környezet­gazdálkodásban: Tározó-méretezés és üzemeltetés, Folyószabályozás, Árvédelem, Mezőgazdasági víz­­gazdálkodás, Városi hidrológia, Vízellátás, Vízerő­­hasznosítás, Vízkészlet-gazdálkodás hidrológia, Vízellátás, Vízerő-hasznosítás, Vízkészlet-gazdálko­dás Az egyéni záródolgozatok elkészítése ugyancsak szerves része a tanulmányi programnak. Ezek tár­gyát mindegyik résztvevő még a tanfolyam korai szakaszában választja meg - lehetőség szerint saját országának valamely hidrológiai, környezetvédelmi vonatkozású problémájához kapcsolódóan - és sze­mélyenként kirendelt tanácsadók nyújtanak számuk­ra támogatást. A tanfolyam sikeres elvégzését Rész­vételi Bizonyítvány tanúsítja, amely igazolva a résztvevő szakértelmét a hidrológiában, és amely alapul szolgál további, magasabb fokozat elérést cél­zó tanulmányokhoz (Magyarországon vagy más or­szágokban). A tanfolyam előadói, gazdasági alapok: A tanfolyam előadói neves magyar intézmények személyi állományából kerülnek ki. Jelentős részük a VITUKI saját személyzetéhez tartozik, más elő­adók olyan magyar intézményekből jönnek, ame­lyek a hidrológiához kapcsolódó tudományágak egyikében, vagy másikában érdekeltek (BME, GATE, TAKI stb.). Olyan magyar szakértők segítsé­gét is igénybe veszik, akik a világ különféle részein végzett munkájuk során szereztek a hidrológiát ille­tő tapasztalatokat. Végül, kiváló külföldi szakembe­rek is hozzájárulnak vendég-előadóként a tanfolyam színvonalának emeléséhez. A Tanfolyam gazdasági alapjait 1990-ig na­gyobb részben az állami költségvetés biztosította. Az UNESCO alapvetően részt vett a Tanfolyam lét­rehozásában és azt azóta is, megszakítás nélkül, je­lentős erkölcsi és szervezésbeli támogatásban része­síti. Az ENSZ más szakosított ügynökségei is külde­nek ösztöndíjasokat a tanfolyamra, közülük kiemel­kedő a WMO támogatása, (mely azonban 1997-re visszaesést mutat). Esetenként a hallgató intézmé­nye, vagy országának kormánya fizeti a részvételi díjat, mely jelenleg 10.000 USA dollár és magába foglalja az oktatást, jegyzet ellátást, szállást, beteg­ség- és balesetbiztosítást, havi ösztöndíjat, BKV bér­letet és a tanulmányutak során teljes ellátást, vagyis egy átfogó képzési-ellátási csomagot jelent. A tanfolyam gazdasági helyzete 1990. után alapvetően megváltozott. A magyar állami költség­­vetésből további támogatás nem érkezett, az egyéb bevételek pedig magukban nem voltak elégségesek. Ezért a tanfolyam vezetésének arra kellett töreked­nie, hogy olyan szponzorokat találjon, akik hajlan­dók a tanfolyamra jelentkező, fejlődő világbeli és az újonnan függetlenné vált államokból jelentkező szakembereket ösztöndíjjal támogatni. 1991-94. kö­zött ilyen szponzorként a holland kormányt sikerült megnyerni, amely a Nyugat-Kelet-Dél segélyprog­ram keretében nyújtott több jelentkező részére is ösztöndíjat. A program lezártával segélyprogram ke­retében nyújtott több jelentkező részére is ösztöndí­jat. A program lezártával azonban a holland támoga­tás is megszűnt és drasztikus visszaesés mutatkozott a felvehető hallgatók létszámában. Számos potenci­ális szponzor megkeresése után a Brüsszeli Szabad­­egyetem (VUB) mutatkozott hajlamosnak az együtt­működésre, melynek keretén belül a fogadása révén, a Flamand Regionális Kormány pedig az Egyetem­közi Vízkészlet Programhoz (IUPWARE) csatlako­zóan 1997-ben támogatja a tanfolyamot 8 hallgató ösztöndíjának fedezésével és egy számítógépes há­lózat kiépítéséhez való hozzájárulással. Sajnos a fla­mand partnerrel való további együttműködés egyéb­ként biztató kilátásait a hazai támogatás drasztikus csökkenése veszélyeztetheti. A tanfolyam résztvevői: A tanfolyamnak első évtizedeiben majdnem minden esztendőben voltak magyar résztvevői. Maga a VITUKI, a vízügyi igazgatóságok és más ér­dekelt intézmények is előszeretettel küldték el szak­embereiket a tanfolyamra, akik a nyert ismeretekből és megszerzett angol nyelvbeli fejlődésükből rész­ben itthoni, részben külföldi munkáik során sok előnyre tettek szert. Sajnálatos módon, a szabadpia­ci viszonyok bevezetése a továbbképzésben való magyar részvételt teljesen visszavetette. Arról van ugyanis szó, hogy az az intézmény, amely dolgozó­ját a tanfolyamra elküldi, annak munkáját - fizetés folyósítása mellett - hat hónapig nélkülözni kényte­len, nem is beszélve arról, hogy a részvételért fizet­nie is kell (természetesen az eltérő körülmények mi­att lényegesen kevesebben, mint egy külföldi részt­vevő esetében). így a magyar részvétel 1990-ben megszűnt, noha mindazok az okok, amelyek koráb­ban az ilyen részvételt nagyon is indokolták, ugyan­úgy fennálltak sőt hazánk európai integrációs törek­vései növelik a nemzetközi szakmai körökben jól el­igazodó, kapcsolatteremtésre, együttműködésre al­kalmas szakemberek iránti igényt. A hallgatók szá­mára a féléves nemzetközi környezetben történő 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom