Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám
ben megépítette a Tama új medrét a Csörsz árkában, és szabályozta az É-ról becsatlakozó vízfolyásokat: Tarnócát, Benét, továbbá a Gyöngyös és Szarvágy patakokat, illetve ezek torkolati szakaszait. A Budapest-Miskolc vasútvonaltól D-re már a társulat alakulását közvetlenül megelőző időben is történtek mederrendezések, melyek árvédelmi célokat szolgáltak. így 1889-ben Tamabodon, 1898- ban pedig Tarnamérán és Zaránkon szabályozták a Tárnát, és építettek töltéseket. Az első átfogó rendezés 8600 ha termőterületet mentesített a gyakori nyári árvizektől. 1905. óta a mederrendezésből kikerülő földet árvédelmi jellegű depóniákba rakták a partokon a Budapest-Miskolc vasútvonaltól a jászdózsai boltozott kőhídig, a társulat határáig. 1930. után a társulat tervei alapján tovább bővítették a medreket, magasították és erősítették a depóniákat. Ezen tervek szerint a Tama levezető képessége a Tamóca torkolata felett 100 mVs, alatta 120 mVs, míg a Bene és a Gyöngyös patakok között 134 m3/s volt. A Gyöngyös patak torkolata alatt a Tama medre a Töltések között 157 m’/s árvízi hozam emésztésére lett alkalmas. Ennek ellenére is az 1940-41-es rendkívül csapadékos esztendőben víz alá került majdnem az egész 8600 ha. érdekeltségű terület, sőt belsőségek is és a meglehetősen nagy esések következtében a gyorsan leszaladó víztömegek a Zagyva árvízével egyesülve Jászberény városát, lejjebb a Jánoshida és Jászalsószentgyörgy községeket hozták veszélyes helyzetbe. Ennek következtében rendelték el 1941-ben a Jászberény környék Zagyva szabályozással a Tama torkolati szakaszának rendezését is a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal tervei alapján. Az átmetszéssel megrövidített torkolati szakasztól Jászdózsáig kotort meder a partjain az 1950-56-os években megépített árvédelmi töltésekkel már a számított 170 mVs árvízhozam kiöntés nélküli levezetésére volt alkalmas. A fővízfolyás szabályozásával párhuzamosan a rendelkezésekre álló anyagi eszközök függvényében került sor a mellékvízfolyások rendezésére is. A vízfolyások vízjárás szabályozás egyik alapvető elemének a meliorációnak szükségességéről és hatásáról előzőekben említést tettem. A létesítési célok kielégítésén kívül az árvízcsúcsok hatékony csökkentését és a vízhozamok kiegyenlítettebbé tételét, tehát a védekezés biztonságát kiemelkedően szolgálják a területen az utóbbi mintegy négy évtizedben megépített víztározók. A vízgyűjtő területen összesen 23 db. különböző céllal megvalósított, de komplex módon hasznosított víztározó található, mintegy 20 millió m3 tározó térfogattal. Ezek a tározók egyben árvízcsúcs csökkentésére is szolgálnak. A 60-as években végrehajtott általános, de főleg a felső szakaszokon elvégzett rendezési munkák sem oldották meg az ármentesítést, különösen nem az alsó szakaszokon (Tama mellékágai). Az Igazgatóság az 1970-es években elhatározta az alsó szakasz, különösen a kritikus helyek környékén a biztonság növelését. A Tama alsó szakasz rendezésének fő célkitűzései: 1. Jászdózsa község védelme érdekében javítani a lefolyási viszonyokat, növelni a védtöltések biztonságát és megszüntetni a belsőségben lévő hat nyílású boltozott műemlék jellegű híd jégvisszatartásának lehetőségét. Ennek érdekében, mivel a községen belül terület nem volt a szelvénybővítésre, a hidat pedig nem lehetett lebontani, így a községet egy új nyomvonalon megkerültük. Ez egy új közúti híd építését is jelentette. A belsőségi szakaszt rendeztük és átadtuk az önkormányzatnak, és egy szép horgászterület lett itt kialakítva tárnái vízpótlással. 2. Jászárokszállás város és Visznek község védelme érdekében határozta el az Igazgatóság a Gyöngyös és a rédei patakok átkötését a Külső-Mérges patakba. így az árhullámok megfelelő osztómű segítségével a Külső-Mérges patak kibővített medrében vezethetők le a település belsőségeit védve az árhullámoktól. A munka 1996. évben fejeződött be. A térségben az utóbbi évtizedek legjelentősebb vízi munkálatai voltak. A mátraaljai települések különösen érzékenyek a kis területen lehulló nagy intenzitású csapadékokra (pl. Gy.oroszi 1996. május). Ezek kivédése, illetve a károk csökkentése azonban csak átgondolt komplex területhasználattal előzhető meg az összes érintett területhasználó bevonásával és anyagi hozzájárulásával (erdőgazdálkodás, szántóföldi gazdálkodás stb.) vízvisszatartás, lefolyásszabályozás kézben tartásával. Kun Ferenc 7
