Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám
A vízgyűjtőn a változatos domborzati viszonyok határozzák meg az éghajlatot. A jellegzetes hegyvidéki éghajlat mellett a D-i részen már az Alföldi kontinentális jellegű éghajlat az uralkodó. A csapadékadatokat vizsgálva megállapítható, hogy a vízgyűjtő legcsapadékosabb része a Mátra hegység, ahol az évi átlagos csapadékösszeg 650-750 mm között alakul. A vízgyűjtőhöz tartozó Jászság É-i részén már ez az átlag 530-580 mm és hasonló a helyzet a Mátrától É-ra elterülő Felső-Tama vízgyűjtőjén is. A csapadék évi összegének maximuma a Mátrában 1000-1100 mm, az É-i területen pedig 900-950 mm között alakulhat. A vízgyűjtőterület fő vízfolyása a Tama patak, hossza 104 km. Jelentősebb mellékágai A jászdózsót (és a kőhidat) megkerülő, teljesen kiépített Tarna-Meder az új közúti híddal a jobb parton: > az Ágói patak, > a Gyöngyös patak, > a Bene patak, > a Tamóca patak, > a Recski-Tama patak, a bal parton pedig: > a Kígyós patak és a Leleszi-Tama patak. A Tama patak Cered község környékén több ágból ered. Néhány 100 m-es szakasz átnyúlik Szlovákiába is. Nagyjából DK-D-i irányban folyik Tamabod községig, iránya ettől DNy-i majd a torkolatáig D, DNy-i. Érintett községek: Cered, Zabar, Istenmezeje, Erdőkövesd, Pétervására, Terpes, Szajla, Sírok Tarnaszentmária, Verpelét, Feldebrő, Aldebrő, Tófalu, Kápolna, Kompolt, Kál, Tamabod, Tarnazsadány, Tárnáméra, Zaránk, Erk, Tarnaörs, Jászdózsa, Jászjákóhalma. A vízgyűjtő terület nagy részt alkalmas lenne erdőgazdálkodásra, de az erdő nagy részét kiirtották és szántóföldi művelés alá fogták. Emiatt nagy tömegű hordalékmozgás alakult ki, és a vízfolyások medrei állandóan feltöltődnek. A vízgyűjtő terület előzőekben ismertetett domborzati és hidrometeorológiai viszonyaiból következik, hogy hajdanán a hegyekből lezúduló vizek akadályt nem ismerve törtek előre a terület Alföldi részére, a Jászság felé. Itt a Zagyva és a Tama árvizeinek hatására Jászberény, Jászjákóhalma, Jászdózsa térségben nagy kiterjedésű mocsárvilág alakult ki. A kártételt csak növelte, hogy az áradások a tavaszi hóolvadásokon kívül egyegy nagyobb nyári zápor alkalmával ismétlődtek. így nemcsak a tavaszi mezőgazdasági munkát gátolták, hanem gyakran betakarítás előtt pusztították el a termést, aminek gyakori ismétlődése évekig tartó ínséggel sújtotta az itt élő lakosságot. A megmaradt termés betakarítása is szinte lehetetlennek tűnt a járhatatlan földutak miatt. Nem véletlen, hogy az első vízi munkálatokra itt került sor, megkezdték a vízfolyás teljes kritikus szakaszán a vízrendezést. Ehhez azonban a török uralom alatt teljesen szétzilálódott politikai és gazdasági viszonyok megszilárdulására volt szükség. A török uralom alól való felszabadulás után új községek, városok települtek. A népesség szaporodásával egyre több kenyérre volt szükség, ezért a külterjes állattenyésztésről át kellett térni a legfejlettebb mezőgazdasági termelésre. Egyre inkább növekedett a biztonságosabb termelés szükségessége. Első írásos emlékek 1715-ből maradtak fenn, melyek azt bizonyítják, hogy a Jász-Kun szabad kerületben árvízvédelmi munkálatokat folytattak. Igaz, hogy szétszórtan és mindig a pillanatnyi helyzetnek és érdekeknek megfelelően. A sorozatosan ismétlődő árvíz elleni védekezés munkálatainak kidolgozására alkalmazták a XVIII. század második félében Redokovich Lőrincz vízimérnököt, aki korának egyik kimagasló szakembere volt. 1779-től felmérte Jászárokszállás, Jászdózsa, Jászberény környékét, és arról vízrajzi térképet készített, amely a meginduló munkálatok alapjául szolgált. 1795-ben Jákóhalma, Jászdózsa és Jászberény egyesült erővel épített a Tárnának egy 1000 öl hosszú és 5 öl szélességű csatornát, melyet a nádorról József ároknak neveztek el. A műemléki hidak nehézzé és költségessé teszik a mederrendezéseket (a Gyöngyös patak hídja Vámosgyörknél) 1789-ben a Zagyva és a Tama szabályozása érdekében Tomcsányi Ádám feltérképezte Jászberény környékét. Az 1840-es években Tomsich Mátyás szintezte a Tárnát Zsadánytól lefelé, melyet a szabadságharc után Stettner és Grasgruber nevű mérnökök megismételtek. Érdekességként meg kell említeni, hogy III. Károly vízi terveiben szerepel egy Jászságot átszelő csatorna, amely a Tiszából ároktőnél szakadt volna ki és Fügéd, Tarnaörs, Jászdózsán keresztül haladva Jászberénynél érte volna el a Zagyvát, onnan Szolnoknál vezetett volna vissza ismét a Tiszába. Azonban a terv örökre terv maradt, mert a megvalósításról kormányzati gondoskodás nem történt. A tervezett nyomvonal nagyjából követte volna a mondából ismert, de a valóságban még ma is fellelhető Csörsz árkát, mely a monda szerint Ároktő és Árokszállás között meg is épült. А XIX. század utolsó évtizedéig a rendezés szerint semmi jelentősebb vízi munkálat nem történt a vízgyűjtő területen. A Gyöngyös és Rédei patakok átkötésének kezdő (felső) vége A kapitalista termelési mód kialakulása szükségszerűen vetette fel a terület természeti adottságainak mind hatékonyabb kihasználását. A mezőgazdasági termelés biztonsága a megtermelt javaknak kereskedelmi hálózatába való juttatása, a modern kapitalista ipar kialakulása szükségszerűen meghatározta a térség vízviszonyainak rendezését, mely az ármentesítéssel, lecsapolással, hordalékmegkötéssel biztosította a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és az áruszállítás, valamint az ipar kialakulásának feltételeit. А XIX. század végén ennek a célnak megvalósítása érdekében országszerte Heves megyében és így a Tama vízgyűjtő területén is sorra alakultak a vízitársulatok azzal a céllal, hogy rendezzék a folyók, patakok medrét, lecsapolják a mocsaras vidékeket, biztosítsák az öntözéses gazdálkodásra való áttérés feltételeit. Nem érdektelen egy pillantást vetnünk arra, hogy a lecsapolási, vízszabályozási munkák megkezdése előtt milyen volt a terület vízfolyásainak völgye. 5
