Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám
Kormányzati beruházások III. rész A Víztükör korábban megjelent számaiban már tájékoztatást adtunk a víziközművi kormányzati beruházások két nagy területéről, a balatoni regionális főművekről, illetőleg az egyéb regionális főművi beruházásokról. A téma befejezéseképpen most az utolsó, a harmadik nagy területről, a kiemelt városok szennyvíztisztításáról, a főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztításáról szólunk. Elsőként, ahogy az a téma megnevezéséből is sejthető, ketté kell válasszuk ezt a területet. A „kiemelt városok szennyvíztisztítása“ csoportban ténylegesen ma már csak Győr és Pécs városának szennyvíztisztító telepein folyik beruházás. A győri szennyvíztelep megvalósítása jelenleg az I/A ütemnél tart. Ez tartalmazza a 120 000 m’/d kapacitású szennyvízkivezetést a nádorvárosi átemelőtől a szennyvíztelepig mintegy 5,0 km távolságban, illetve a szennyvíztelep mechanikai és részbiológiai tisztítását és iszapkezelését 80 000 mVd kapacitással. A mechanikai tisztítási fokozatot (rács, homokfogó) még 1989 decemberében üzembe helyezték. A részbiológiai tisztításhoz és az iszapkezeléshez megépülő létesítmények a következők: > előlevegőztető medencék > közbenső ülepítők > iszapsűrítők > iszapvíztelemtés és termikus iszapkezelés (granuláló) > kiegészítő létesítmények A részbiológiai tisztítást biztosító létesítmények próbaüzeme 1995 decemberében zárult le - sikertelenül. Ennek okát a beruházásban közreműködők és az érdekelt hatóságok abban határozták meg, hogy a telepre érkező szennyvíz mennyisége és minősége eltért a telep tervezésekor feltételezettektől. Egyrészt jóval kevesebb szennyvíz érkezett, másrészt a szennyvíz a hosszú szállítás miatt berothadt, és szálas anyagban is igen szennyezett volt. Mindezek miatt kiegészítő létesítmények megépítése vált szükségessé. Ezek egyrészt az érkező szálas anyag eltávolítását, másrészt a bűzhatás csökkentését, és a levegőztető medence oxigénbevételeinek optimalizálását célozták. Bonyolította a helyzetet, hogy a szennyvíztelep fővállalkozója, a DUVIÉP 1997 januárjában felszámolás alá került, így a befejező és garanciális munkák elvégzését a DÉLVIÉP vette át. A pécsi új szennyvíztisztító telep megépítését a mai formájában az 1980-as évek elején kiépített Megyeri úti telep fokozatos körbeépítése és az összegyűjtött szennyvizek mennyiségi növekedése együttesen kényszerítette ki. Az új telep helyét a régi Megyeri úti teleptől Ny-ra, kb. 5,0 km-re határozták meg. Az új telepen első ütemben a szennyvízkivezetés, a rács, a homokfogó műtárgyak és néhány kiegészítő létesítmény épült ki 80 000 m3/d kapacitásban. Ezek 1992-re készültek el. Ezt követte egy éves kihagyással a biológiai fokozat kiépítése, amely első szakaszban 60 000 m3/d szennyvízmennyiség biológiai tisztítását tűzte ki célul egy nagyterhelésű, és egy fokozott minőségi követelményeket is teljesíteni tudó, a tisztított víz ipari hasznosítását is lehetővé tévő tisztítási vonal kiépítésével. Az iszapkezelés eredetileg sűrítéssel, víztelenítéssel, szárítással működött volna, végtermékként szárított, granulált iszapot produkálva. Ehhez energiát az anaerob rothasztók biztosíthatták volna. Ezek megépítését azonban pénzügyi okokból későbbre kellett ütemezni. A szárításhoz így külön energiahordozó (olaj/földgáz) felhasználása vált volna szükségessé. A tervezés óta eltelt műszaki fejlődés révén szóba került annak a lehetősége, hogy a meglévő szárítóegység átalakításával az iszapégetés is megvalósítható lehetne. Mivel az égés adott feltételek mellett önfenntartóvá is tehető: > nagy mértékben csökkenthető a költséges energiahordozó felhasználása > hamu keletkezik, amely mind mennyiségben, mind elhelyezhetőségben jóval kedvezőbb, mint a granulátum > nincs szükség a rothasztók megépítésére Mindezek alapján döntés született az égetés megvalósításáról. Eszerint az átalakítási munkák ez év első feléig lezárulnak, így az üzembe helyezéshez szükséges kb. 6 hónapos hatósági engedélyeztetés, a hamu minősíttetése stb. után az I/C ütem összes létesítménye véglegesen üzembe helyezhető lesz. A győri és pécsi szennyvíztelepek kormányzati beruházásainak a lezárásával a víziközmű kormányzati beruházások e csoportja megszűnik és hazánk nagyvárosainak szennyvíztelepi fejlesztései 1998. évtől már csak és kizárólag a főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítási programja keretén belül fognak megvalósulni. Ennek a programnak a kezdetei 1993-ra nyúlnak vissza, amikor is a KHVM - közösen az érintett önkormányzatokkal, minisztériumokkal és vízügyi igazgatóságokkal - felmérte Budapest és a 22 megyei jogú város szennyvíztisztításának helyzetét, a hátralévő fejlesztési feladatokat, azok költségvonzatát, és az elkészült programot 1994. év elején a kormány elé terjesztette. Lényeges különbség, hogy e program szerinti fejlesztések nem kormányzati beruházásként, hanem önkormányzati fejlesztésként valósulnak meg, amelyhez az állam költségvetési támogatást nyújt. 1995. évben elkészült a támogatás igénybevételi rendjére vonatkozó kormányrendelet is - 54/1995. (V.10) kormányrendelet. Az előbb említett két város közül Győr szintén beletartozik ebbe a körbe (Pécsett az I/C ütem kiépülésével, az iszapkezelés, -égetés megoldásával a szennyvíztisztítás kérdése megoldottnak tekinthető), úgyhogy a biológiai fokozat teljes kiépítése már e program keretében fog megvalósulni. 1997. évben azonban számolhatunk Budapest (Észak-Pest, Dél-Pest), Debrecen, Dunaújváros, Eger, Győr, Sopron-Balf, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Veszprém, Zalaegerszeg városok szennyvíztelepei fejlesztéseinek beindulásával, illetve a megkezdett beruházások folytatásával, sőt ezen belül egyesek (Sopron-Balf, Debrecen jelenlegi üteme) befejeződésével is. A programról, annak kialakulásáról részletes információk találhatók Gazdag Ibolya osztályvezető cikkében, amely a Víztükör 1996. évi 1. önkormányzati különszámában jelent meg. Deli András címzetes tanácsos 3 J
