Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 6. szám
Aláírták az új magyar-ukrán határvízi egyezményt A jelenlegi állapot értékelése Vízleeresztő zsilip- A műtárgy vasbeton szerkezeteiről összességében megállapítható, hogy azok nem vízzáróak, a vakolatok leváltak, a fagykárosodás veszélye folyamatosan fennáll.- A zsilipfalakon átívelő szerkezetek vízelvezetése nem megoldott.- A középső zsilipfalon jelentkező repedés a fal teljes keresztmetszetére kiterjed.- A szélső zsilipfalakon lévő munkahézagok a talajvíz-beszivárgás következtében aktívakká váltak. Hajózó zsilip- Az eredeti betonszerkezet a kivitelezési hibák miatt porózus, fészkes, repedezett.- A fenéklemezen lévő számos repedés közül kettő olyan mértékű, hogy homokbeáramlás figyelhető meg.- Az 1979-80. évi javítás után az új vízzáró vakolat levált a torkrét beton fal az eredeti szerkezettől elvált.- A töltő-ürítő esőcsatorna talajoldali repedésein aktív vízfolyás és sókivirágzás tapasztalható.- A kamrafalakban állandóan jelentős vízmennyiség található, így a fagykárosodás veszélye folyamatosan fennáll.- Az acélbetétek korróziója esetenként meghaladja a 14 %-ot. A mintegy 10 éves múlttal rendelkező vizsgálatsorozat egyértelműen a zsiliprendszer rekonstrukciójának időszerűségére utal, illetve ennek elhúzódása a szerkezetek helyreállíthatatlan károsodását okozhatja. Fejér Vilmos Irodalomjegyzék Kenedy F. 1963. Az első Sió zsilip építése OVF 1974. Magyarország legnagyobb vízépítési műtárgyai Ligeti L. 1974. Vízügyi történeti füzetek A Balaton és szabályozása VIZITERV1978. Siófoki hajózsilip helyreállítása SohaSz. 1995. Dunavölgyi nagyműtárgyak állapotvizsgálata KDT VÍZIG BVK 1996. Jelentés a siófoki leeresztő és hajózsilip rendszeres műszaki és megfigyelési programjáról Többéves előkészítő munka után 1997. november 11-én Budapesten, az Országházban a magyar és az ukrán miniszterelnök jelenlétében dr. Lotz Károly és Viktor Horev miniszterek aláírták a Magyar Köztársaság és Ukrajna közötti új határvízi egyezményt. A határvízi egyezmény kiemelkedően egyezmények sorában az első, amely rögzíti a „szennyező fizet“ elvét a határokon átterjedő szennyezések esetében. Az új egyezményben a magyar és az ukrán fél kötelezettséget vállalt arra, fontos dokumentuma a sokrétű és dinamikusan fejlődő magyar-ukrán határvízi kapcsolatoknak és együttműködésnek. Az új egyezmény a Helsinki és Szófiai Konvenciók szellemében született és így a szomszédos országokkal megkötött, érvényben lévő határvízi hogy valamennyi, országaik által aláírt nemzetközi egyezmény, megállapodás előírásait a jövőben a határvízi egyezményükön átvezetik. Az új magyar-ukrán határvízi egyezmény részletesebb ismertetésére a VÍZTÜKÖR hasábjain visszatérünk. A Határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelmére és használatára vonatkozó Konvenciót 1992. március 17-én Helsinkiben írták alá. A konvenció az európai térségre általános érvényű alapelveket, illetve nemzetközi jogi eszközöket intézményesít és az első európai sokoldalú nemzetközi jogi okmány az édesvízkészletek védelmének és használatának tárgykörében. Alapvető kategóriaként bevezeti a „határokon átterjedő hatás“ fogalmát. A Szerződő Felek vállalásai alapvetően a határokon átterjedő hatások megelőzésére, szabályozására és csökkentésére irányulnak. Ajánlja, hogy a határvizeken érdekelt szomszédos országok az egyenlőség és a kölcsönösség alapján kössenek két- vagy többoldalú megállapodásokat, hogy megelőzzék, ellenőrizzék és csökkentsék a felszíni és felszín alatti vizeket érő, az ökorendszereket károsító, határokon átterjedő kedvezőtlen hatásokat A Duna megóvására és fenntartható használatára irányuló egyezményt 1994. június 29-én, Szófiában írták alá. A Konvenció megfogalmazza a vízvédelem alapelveit: a védelem megelőző jellegének fontosságát, vagyis az „elővigyázatosság elvét”, amelyre tekintettel kell kezelni minden olyan eljárást, műveletet és anyagot, amelynek alkalmazása környezeti kockázattal jár. További ilyen alapelvek: a „szennyező fizet“ és :“a szennyezés ellen a keletkezés helyén kell intézkedni“. 25
