Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám
A tulajdonviszonyok változásának hatása az Alföld vízgazdálkodására A Magyar Agrártudományi Egyesület Növénytermesztési Társaságának Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya, a Magyar Hidrológiai Társaság Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya, valamint az Öntözési Kutató Intézet szervezésében 1997. április 8-án, Szarvason szakmai tanácskozásra került sor. A tanácskozás - az 1996 decembeTében, Gyó'rben rendezett hasonló rendezvény szerves folytatásaként - a mezőgazdasági vízgazdálkodásnak az Alföldön kialakult helyzetével, problémáival, azok megoldásának lehetőségeivel foglalkozott a rendszerváltozást követően kialakult új tulajdonviszonyok és tulajdonosi szerkezet körülményei között. A tanácskozás meghirdetett programja iránt érdeklődve a régió szakemberei nagy számban jelentek meg, ami a téma aktualitását igazolja. A felkért előadók és hozzászólók sokoldalúan mutatták be és értékelték a vízrendezés, a melioráció, az öntözés és a rizstermesztés helyzetét az Alföldön, rámutatva azokra a nehézségekre, amelyek a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változások miatt keletkeztek, különösen a mezőgazdasági vízgazdálkodás műveinek, létesítményeinek működtetésében és fenntartásában. A tanácskozáson kialakult pozitív hangú vitában a résztvevők a következő fontosabb megállapításokat és ajánlásokat tették részint a területen gazdálkodók és az ott működő szakmai szervezetek, részint az országos hatáskörrel rendelkező, érintett hatóságok számára. l.A tulajdonváltással gazdátlanná vált, de funkciójuk szerint föltétlenül fenntartandó üzemi és üzemközi vízgazdálkodási létesítmények megmentését, nyilvántartását, fenntartását és üzemeltetését a területen működő vízgazdálkodási társulatoknak célszerű magukra vállalniuk, amire a társulatok részéről meg is van a hajlandóság és történtek is (pl. a Dél-Békés megyei Vízgazdálkodási Társulatnál) erre kezdeményezések. Olyan helyeken, ahol nem működik társulat, a közhasznú érdekeltségi hozzájárulás bevezetésével kell megteremteni a közhasznú művek fenntartásának anyagi alapját. 2. A csatorna partokon lévő birtokterületekre a földhasználók szabálytalan, áteresz nélküli táblabejárókat készítenek, amelyek földzárként működnek és a káros belvizek levezetését lehetetlenné teszik. Ezek fölszámolása is a társulatok által végzendő közhasznú tevékenység lenne, de erre anyagi alapjuk a társulatoknak nincs, ennek megteremtése is az érintettekkel közös feladat. 3. A vízügyi törvényen alapuló kormányhatározattal, ill. megfelelő jogszabállyal meg kell teremteni a vízgazdálkodási létesítmények jogvédelmét, szabályozva a földtulajdonosoknak, ill. földhasználók jogait és kötelezettségeit, a területeket érintő vízgazdálkodási műveket és létesítményeket illetően. 4. A meliorációs és vízgazdálkodási (vízrendezési, belvízrendezési, öntözési) beruházások nettó értékének meghatározása alapján az érintett minisztériumok (FM, KHVM) közös programot dolgozzanak ki ezeknek a működtetésével és fenntartásával kapcsolatos költségek támogatására. A belvízkárok csökkentése érdekében lehetővé kell tenni, hogy ne csak termelők, hanem kistelepülések önkormányzatai is pályázhassanak központi támogatás elnyeréséért. 5. A vízgazdálkodási, azon belül is főként a vízhasznosítási berendezések fenntartása és működtetése alapvetően az érintettek érdekeinek felismerésén és a haszonelvűség érvényesülésén múlik, aminek tudatosulását a gazdálkodókban a területi szakmai szervezeteknek a szakmai meggyőzés és a szaktanácsadás minden eszközével segíteniük kell. 6. A földtulajdon kiméréseknél keletkezett szakszerűtlen, műszakilag kifogásolt helyzetek rendezését a földhivatalokkal történő egyeztetések révén korrigálni kell. 7. Összefogásra és együttműködésre van szükség részint a területen gazdálkodók között, részint a gazdálkodókat segítő szakmai szer?RO vezetek között, részint a vízgazdálkodási kérdések megoldásában érintett helyi és országos hatóságok között a vízvezető művek és műtárgyak jelenleg tapasztalható gazdátlanságának és elhanyagoltságának megszüntetése érdekében. Összefogást és együttműködést igényel az egyes régiók és a határ menti területek közös vízgazdálkodási feladatainak megoldása is. 8. Az érdekeltek bevonásával sürgősen el kell készíteni a rendkívüli mértékben visszaesett rizstermesztés közép- és hosszú távú stratégiáját, meg kell állítani a rizstelepek műszaki és agronómiái állapotának további romlását, és ösztönözni kell a tulajdonosokat a műszakilag berendezett rizsföldek rizstermesztéssel való hasznosítására. 9. A szakmai megalapozást azáltal is elő kell mozdítani, hogy - hasonlóan a más ágazatokban (pl. az erdészetben) elfogadott megoldásokhoz - a vízgazdálkodási feladatok ellátását is szakmai végzettséghez kell kötni, és kötelezővé kell tenni bizonyos területeken szakember alkalmazását a vízgazdálkodási létesítmények igénybe vétele, ill. használata esetén. 10. El kell hárítani a nagytérségi öntözésfejlesztési programok tervezésének és létesítésének akadályait ott, ahol a gazdálkodók az öntözést egyértelműen igénylik, és megoldást kell találni a hígtrágya hasznosításának gazdaságilag elviselhető módját azokon a helyeken, ahol az állattartó telep mellett területek idegen tulajdonba kerültek, így ott a hígtrágya nem helyezhető el. Dr. Vermes László 31
