Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám
A KINCSTÁR Az államháztartás reformja régóta napirenden lévő igény és feladat. Ennek egyik elemeként - 1996. január 1-jei hatállyal - létrehozták a Magyar Államkincstárt. A Kincstár központi költségvetési szerv, amelynek meghatározó feladata az, hogy a központi költségvetési szervek számláinak (alszámláinak) forgalmát egységes Kincstári számlákon keresztül lebonyolítsa. Ezzel a központi költségvetési szektor pénzei egy napi zárlat elvégzése után egyetlen számlán lesznek. A feladat első lépcsőjéban a központi költségvetési szervek - mint a vízügyi ágazat, valamint a Vízügyi Alap - lett a Kincstár ügyfele, amelyhez - későbbi fázisban - más típusú költségvetési szervek (pl. önkormányzatok) fognak csatlakozni. A konstrukció létrehozásának indokai A konstrukció létrehozásának indoka teljesen racionális: az állami költségvetés szakítani akar azzal a gyakorlattal, hogy drága (többek között állampapír-kibocsátási) konstrukciókból finanszírozza a deficitet, miközben az általa folyósított támogatásokból egyes intézményei szabad pénzeszközökkel rendelkeznek. Korábban - 1989 januárjáig - a költségvetési intézmények éves támogatásuknak háromnegyed részét január hónapban, a fennmaradó egynegyed részt pedig - a szükséges korrekciók elvégzése után - október hónapban kapták meg. Ez megváltozott. A költségvetés áttért az ún. havi finanszírozásra, ami azt jelenti, hogy az intézmények minden hónap elején megkapják az éves támogatásuknak 1/12-ed részét. Ezeknek a támogatási összegeknek azonban jelentős részét képezi a bér, valamint annak járulékai és valamennyi egyéb költségvetési intézmény által is fizetett közterhek. Ily módon az állami költségvetésbe a közterhek kb. 20-30 napos átfutási idővel visszaáramlottak. Ezt az ellentmondást úgy lehetett feloldani, hogy a kincstári körbe tartozó összes intézmény pénzét egy bankzárlat keretében egyetlen számlára vezetik át és tartják nyilván. Ezáltal az államháztartás hiányának követése is egyszerűbbé vált. Az intézmények gazdálkodása oly módon változott meg, hogy a hónap elején nem effektiv számlapénzt, hanem előirányzat felhasználási keretet kapnak az intézmények, amelynek meghatározása az eddigi havi állami támogatáshoz hasonlóan történik. Az intézmény a kiadásait ebből úgy teljesítheti, hogy a nem kincstári körbe tartozók részére tényleges pénzátutalást kér a Kincstárból - a Kincstár ez esetben az előirányzatot effektiv számlapénzzé konvertálja - a Kincstári ügyfelek részére pedig egy átutalásnak nevezett, ámde valójában banktechnika szempontjából átvezetést eszközöl. Az intézmények saját bevételei automatikusan növelik a felhasználható előirányzatokat, itt a folyamat, amelyet a Kincstár elvégez, fordított. A kincstári finanszírozás másik lényeges szabálya az, hogy az előirányzat fő csoportonként adott. Ezek a fő csoportok külön-külön jelentenek felhasználási lehetőséget, átcsoportosítást legfeljebb 10 %-os mértékig lehet az előirányzat-csoportokon belül eszközölni. A rendszer 1996. január 1-jei indítása úgy zajlott le, hogy az intézmények 1995. december 31-ével 0-ás bankszámlakivonatot kaptak, a számláikon lévő effektiv pénz pedig átkerült az MNB likviditási függő számlájára, ahonnan 1996. január 1-jévei már előirányzatként került vissza a költségvetési intézmény számlájára. Minden intézmény részére a Kincstár egyidejűleg négyféle “számlát” vezet(het)- előirányzat felhasználási keretszámla- maradvány-elszámolási számla- letéti számla- cél-elszámolási forint számla. Az elsőn regisztrálják - előirányzatcsoportonként - a támogatásból és saját bevételből képződő keretet, illetve az annak terhére teljesített átutalásokat. Az egyenleg mutatja a szabad felhasználási lehetőséget. Túlköltést a Kincstár nem enged. A maradvány-elszámolási számlára helyezték az év végén a számlán talált pénzt. Ebből lehet rendezni az előző évről áthúzódó kötelezettségeket, a tényleges maradvány sorsáról pedig később a minisztérium dönt. A letéti és célelszámolási számla speciális feladatokat segíthet. A szakaszmérnökségek pénzgazdálkodását továbbra is segíti a pénzforgalmi betétkönyv, azonban itt csak kiadásaik fedezetét tudjuk biztosítani, saját bevételeiket a betétkönyvbe nem fizethetik be. A Kincstár még csak központi szervezettel rendelkezik, megyei feladatait az MNB - az eddigi számlavezető - végzi. Technikai szempontból az “átutalásokon” (akár Kincstáron belül, akár Kincstáron kívülre történik) minden esetben fel kell tüntetni egy tranzakciós kódot, amely a Kincstár nyilvántartásainak vezetését segíti elő és amellyel az intézmény nyilvántartásainak egyeznie kell. Készpénzfelvételre és -kifizetésre is módja van az intézménynek, de mint minden egyéb szegmensében a gazdaságnak, itt is az a törekvés, hogy készpénzkímélő módszereket használjunk. A házipénztár feltöltéséhez meg kell jelölni az intézménynek a kiadás jogcímét, valamint annak tranzakciós kódját, és ezzel az összeggel egyidejűleg a Kincstár csökkenti a nevezett kiadási előirányzat keretét. Vegyes összetételű, vagy előre nem látható kifizetésekre utólagos elszámolással vehetünk fel pénzt. Fontos szabály, hogy a pénztárba beérkező befizetéseket a kiadások teljesítésére nem lehet felhasználni. A számlánkra érkező tételeket, amennyiben az átutaló nem tüntette fel a tranzakciós kódot, a Kincstár elkülönítetten, a be nem azonosítható tételek számlára vezeti, onnan átvezetést a helyes számlára az intézmény kezdeményezhet. Bevételek a pénztárakba is érkezhetnek. Erre vonatkozóan az az előírás, hogy amennyiben a napi készpénzbevétel eléri a 20.000,- Ft-ot - ide értve a szakaszmérnökségek bevételeit is azt be kell fizetni a kincstári számlára. A kincstári rendszer érinti a beruházásokat is. Az eddigi kormányzati beruházásnak nevezett programok neve: központi beruházás. Az eddigi módon jóváhagyott éves keretösszegekről a Kincstár előirányzati számlát nyit az intézmények részére. A tényleges finanszírozás a 6
