Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1-2. szám
VÍZRAJZI TEVÉKENYSI _____________________________I A vízrajz a természeti és társadalmi-gazdasági folyamatokban résztvevő felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi jellemzőinek - állapotuk és változásaik - egységes rendszerbe foglalt megismerése, értékelése és előrejelzése. Tevékenységi köre kiterjed a vizekkel, azok medrével és víztartó képződményeivel kapcsolatos megfigyelésekre, észlelésekre, mérésekre. Az adatok és információk gyűjtésére, azok továbbítására, feldolgozására, tárolására, átfogó értékelésére, a vizek jellemzőinek előrejelzésére, valamint az adatok, értékelések és előrejelzések közreadására. Az Alpok és a Kárpátok hegységeivel övezett medencében található Magyarország területének vízrajzi sajátosságait az elmúlt évmilliók alatt lejátszódott természeti események alakították ki. A Kárpát-medence helyén a legrégebbi földtörténeti koroktól kezdve egymást váltotta a szárazulatok és a tengerek uralma. Az ily módon kialakult változó vastagságú és helyzetű fiatal tengeri, tavi és folyóvízi medencetöltelék képezi hazánk felszín alatti vizeinek víztartó képződményeit. A negyedkor végén alakult ki a földtörténeti szempontból fiatalnak tekinthető felszíni vízrendszer és a geológiai képződményeket borító talajtakaró. A talajok minőségét döntően az alapkőzetek tulajdonságai határozták meg, a megtelepedett természetes növényzet az évezredek során jelentős változásokon ment át. Az eltűnő erdők, természetes legelők helyét egyre inkább a kultúrterületek foglalták el. A Kárpát-medence magyarországi területén a léghőmérséklet sokévi középértéke 8 és 11 °C között változik. A csapadékeloszlásban viszonylag nagy eltérés figyelhető meg. Az ország nyugati részén a sokéves átlagos éves csapadék mennyisége megközelíti az 1000 mm-t, míg a Nagy alföld közepén az 500 mm-t sem éri el. Az ország vízrajzi sajátosságait az említett természeti hatások mellett az emberi tevékenység is lényegesen befolyásolta. A síkságok döntő része a folyók árvízszintje alatt helyezkedik el. A XIX. század közepén elkezdett folyószabályozási és árvízmentesítési munkákat követően jelenleg az ország mintegy 44 %-a töltésekkel védett terület. A védett és lefolyásmentes területeken belvízcsatorna-hálózat épült ki. Vízlépcsők, tározók, öntözőcsatomák létesültek. Folyamatosan megvalósulásra került a nagy tavak vízszintszabályozó rendszere. Magyarország korábbi és jelenlegi természetföldrajzi elhelyezkedéséből egyértelműen következik a vízrajzi tevékenység kiemelt fontossága, de az elmúlt évszázadok során a vízzel történő gazdálkodás is szükségessé tette a vizek észlelésének, mérésének, megfigyelésének eleinte spontán, majd szervezett formában történő ellátását. Kezdetekben a vízrajzi megfigyelések a folyóvizek vízállásának követésére, ezen belül is a szélsőséges vízjárások feljegyzésére szorítkoztak. Az árvizek pontos magasságát a Dunán 1775, a Tiszán 1816 óta ismerjük. A folyóvizek vízjárásának rendszeres megfigyelése a XIX. század első harmadára esik. A Dunán 1817-ben a pozsonyi és a budai, a Tiszán 1832- ben a szegedi szelvényben telepítettek vízmércét. A vízmércék rendszeres leolvasása néhány évvel később, 1823-ban, illetve 1833-ban indult meg. A vízmércék száma évről-évre gyorsan nőtt és a századfordulóra lényegesen meghaladta a százat. 1886-ban, a megelőző évtizedekben levonuló pusztító árvizek hatására az Országgyűlés megszavazta a Közmunka és Közlekedési Minisztérium keretein belül a Vízrajzi Osztály felállítását. A Vízrajzi Osztály első vezetője az európai hírű szakember, Péch József volt, aki 16 éven át, haláláig irányította az osztályt és rajta keresztül az ország vízrajzi tevékenységét. Ezt az időszakot hazánkban a vízrajzi kutatás „aranykorszakának” szokták nevezni. Az új szervezet már tevékenységének első évében hozzálátott az addig összegyűlt ismeretanyag feldolgozásához és közreadásához. Felismerte, hogy a víz körforgásának sokkal nagyobb szeletével kell megismerkedni, ezért a megfigyeléseket ki kell terjeszteni a légköri elemek, a csapadék, a párolgás mérésére, a folyómedrek, ártéri területek feltérképezésére, a felszín alatti vizek nyomonkövetésére. Ennek nyomán mára már kialakultak az összetett vízrajzi állomások, egy-egy állomáson több elem észlelése, illetve mérése is folyik. Példaként említhetjük a folyókra teleptett felszíni állomásokat, amelyek a vízállás mellett mérik a víz hozamát, a folyó által szállított hordalékot, a víz és a levegő hőmérsékletét, figyelik és mérik a jégjelenségeket, a folyómeder változását. 34