Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1-2. szám
VIZGAZDALKODASUNK TÖRTÉNETÉBŐL ADALÉKOK A „KAPOS LEVEZETŐ TÁRSULAT” MEGALAKULÁSÁRÓL A vízrendezés történelmi emlékei között vizsgálódva került kezembe a Tolna és Somogy megyéket érintő' Kapos vízfolyás rendezésével foglalkozó 1896-ban kelt anyag. * Úgy gondolom, hogy korunk eseményei, a magántulajdon újbóli uralkodóvá válása, a vízrendező társulatok szükségszerű átalakulása és nem utolsósorban a honfoglalás 1100 éves évfordulója teszik aktuálissá a téma ismételt fölemlítését. Forrásmunka: A Kaposvizet Levezető Társulat Emlékirata az 1896. évi Ezredéves országos kiállítás alkalmából. A Kapos rendezésére vonatkozó iratok nyomai Somogy megye közgyűlésének jegyzőkönyvei 631. lapján, 2036/1807 sz. alatt találhatók, „amenynyiben a berki-i, mosdósi és bátéi birtokos urak átlátván annak hasznos következését, ha a Kaposvize reguláztatnék, könyörögnek ezen regulatiónak véghezvitele végett.” (A hivatali nyelvezet a XIX. század elején sem volt egyszerű.) A kérelem nyomán bizottságot alakítottak, melynek tagjai a másodalispán (mint elnök), egy főbíró, egy orvos és megyei mérnök voltak. Ez utóbbi neve nem maradt fenn az utókor számára. Hiába, közel kétszáz év alatt e területen, mármint a műszaki értelmiség megbecsülése területén nem sok minden változott. A mérnök neve, személye nem volt érdekes e jelentősnek minősíthető feladatnál.) A bizottság „a berket megvizsgálván, a kért szabályozás hasznos voltát gazdasági, úgy egészségügyi szempontból előnyösnek találta és keresztülvitelét a legmelegebben ajánlotta a vármegyének.” Ennek alapján 1808. évben Somogy megye nagygyűlése utasította a megyei mérnököt a tervek és költségvetés elkészítésére. Az elkészült terveket helytartótanácshoz kellett küldeni jóváhagyásra. A költségek beszedését a mederrendezésben érdekelt tulajdonosoktól kivetés alapján való beszedését elrendelték. Sajnos a kivetés módjáról, a beszedés lebonyolításáról a rendelkezésre álló anyag nem beszél. Figyelemreméltó azonban, hogy viszonylag milyen gyors volt az ügyintézés. 1807-ben felvetik a problémát, 1808-ban intézkednek a tervezés végrehajtásáról. A szabályozási munkákat megkezdték. Ennek mértékéről, a meder műszaki adatairól, hidrológiai és hidraulikai alapjairól azonban a forrásmunkában nincs írásbeli adat. A mederrendezés iránti „nagy érdeklődés csakhamar lelohadt” a munkálatok félbeszakadtak. A félbeszakadt munkák miatt 1814. évben Gál György nevű „kaposberki regulátor” a helytartó tanácshoz nyújtott be panaszt. Feltételezhetően a panaszt kiadták az alispánnak, mert Kovács Antal első alispán azt jelenti, hogy Brechter mérnök a munkát folytatja ugyan, de pénzügyi gondok vannak, mert a földesurak nem akarnak fizetni. Itt olvasható először a munkát irányító mérnök neve. Az is megállapítható, hogy a közfeladatokra történő befizetési szándékokkal akkor is gond volt. A forrásmunkában szereplő megjelölések: „első alispán”, „második alispán” címek, rangok közjogi helyzete nem ismert. A vármegye rendszerben a vármegye első embere a főispán volt, az alispán gyakorlatilag a vármegye közigazgatásának közvetlen vezetője, de hogy mit jelent az első, második alispán megjelölés, erre vonatkozó ismeretekkel a szerző nem rendelkezik. A panaszra a helytartótanács utasította a vármegyét a munka folytatására. A vármegye az ügy jelentőségére utasította az első alispánt, hogy a munkák előrehaladásáról minden közgyűlésre tegyen jelentést. Az intézkedések ellenére a munkák nem haladtak megfelelően. Valószínűleg a tervekkel is gond lehetett, mert Török Ferenc és Brechter mérnökök a területen új felmérést készítettek („a berket libellálták”). A terv alapján készült új költségvetést gróf Schniedegh László kivételével a birtokosok elfogadták, de mivel gróf Schniedegh nem fogadta el, nem jött létre a közmegegyezés. (Valószínűleg gróf Schniedegh László nagy területtel rendelkező, jelentős birtokos lehetett, akinek „nem” szavazata nagy súlyú volt és így megakadályozhatta a megegyezést.) Az ügy ismét a helytartótanácshoz került, amely 1816. június 4-én intézkedik a Vármegye felé a munka folytatása tárgyában, később azonban 1819. március 23-án úgy rendelkezik, hogy miután a Kapos és a Sárvíz szabályozása egymással összefüggésben van, a Kapos rendezését függessze fel. 1820. május 9-én gróf Zichy Ferenc személyében királyi biztost nevez ki a Sárvíz és a Kapos szabályozása irányítására. A királyi biztos hatásköre, a vármegyétől függetlenül a vízfolyás teljes hosszára kiterjedt (Somogy, Tolna és Fejér megyék területére). A XIX. század első harmadában már felismerték, hogy a vízrendezést nem lehet közigazgatási határok közé beszorítani. Ezen vízrendszer rendezését csak egységes elv szerint lehet végrehajtani, mert „az egyes vármegyék az érdekek ellentétessége, a kellő szakközegek hiánya és az önkormányzati közigazgatás nehézkes volta miatt talán sohasem lettek volna képesek a Kapos szabályozását keresztülvinni” - írja az Emlékirat. Gróf Zichy Ferenc királyi biztos az érdekeltek meghallgatására és a teendők 32
