Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
»illat Mátészalkán zedéke - Nemeskürty István ismert hasonlatával élve a kőszívű ember unokái - a második magyar reformkorban országépítő lendületükkel sikeres erőfeszítéseket tettek az ország európai felzárkóztatása érdekében. Noha a fejlődése íve már az első világháború előtt megtört, a háborús vereség és a trianoni békeszerződés jelentős terheket rótt az összezsugorodott országra. Az Ecsedi-láp társulat is elvesztette működési területének több mint a felét, így az ár- és belvízvédekezésben új koncepciót kellett kidolgozni és megvalósítani. Péchy László e nehéz esztendőkben is fáradhatatlanul munkálkodott a társulati érdekek védelme, a szűkén vett régió gazdasági felemelkedése érdekében: 50 évi szolgálat után 71 esztendősen vonult nyugállományba. A méltató szavak után dr. Váradi József, a KHVM főosztályvezetője avatta fel a szivattyútelep falán elhelyezett domborművű emléktáblát. A jubileumi ünnepség másnap a mátészalkai művelődési házban rendezett konferenciával folytatódott. Az első előadást Fazekas László vízügyi igazgató tartotta a Felső- Tisza-vidék ár- és belvízmentesítésének történetéről. Az elmondottakból kirajzolódtak a felső-tiszai régió vízviszonyai és azok a koronként változó társadalmi igények, amelyeken a különféle vízszabályozási tervek nyugodtak. Az általa körvonalazott kereteken belül építette fel előadását az Ecsedi-láp lecsapolásának a környezetre gyakorolt hatásáról a társulat ügyvezető igazgatója, Lőrinci Károly. Annak ellenére, hogy az egykori láp már az első évtizedekben gazdagon termő vidékké változott, nem tagadható, hogy a táj mikroklímájának változásával a mezőgazdasági termelés biztonsága kedvezőtlen jegyeket mutatott. A gondok orvoslásának módját tisztázandó hívták össze 1927-ben az első lápgazdasági konferenciát. Az itt megfogalmazott teendők egy részét a nagybirtokosok igyekeztek megvalósítani, de az átfogó megoldást a gazdasági válság, majd a háborús készülődések háttérbe szorították. A térség gondjainak rendezése a 60-as években került újra előtérbe a nagyüzemi gazdálkodáshoz kapcsolt komplex melioráció révén. Szárazabb időszakban az elvégzett munka hatására a láp rendezett képet mutatott, a megfelelő kemizálás következtében a termésátlagok megugrottak. A 70-es évek közepén beállt csapadékosabb időjárás azonban újból sok gondot jelentett a nagyüzemi táblák gépi művelésében. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezető professzora, Frisnyák Sándor a vízszabályozások előtti korszak ártéri gazdálkodásának néhány kérdését fejtette ki vetítettképes előadásában. Szemléletesen mutatta be az árterületeken és a hozzájuk kapcsolódó ármentes szinteken folytatott gazdálkodás eltérő, de egymást kisen mutatta be azt az állapotot, hogy miközben az egykor a lápból élő parasztemberek könnyet ejtettek az Ecsedi-láp végérvényes kimúlása miatt, a megváltozott gazdálkodási körülmények az itt élők vagyoni gyarapodásához járultak hozzá. A kétnapos ünnepi rendezvényt a középiskolások számára kiírt szakmai pályázat egészítő formáját. Nagy értéke volt előadásának, hogy a napjainkra végképp eltűnt - de az egykori Kárpát-medence vízvidékein általánosan elteijedt - ártéri gazdálkodás előnyeit és korlátáit egyaránt számba vette, s azokról objektív értékelést adott... Más oldalról vizsgálta a kérdést Farkas József a mátészalkai Szatmár-múzeum nyugalmazott igazgatója. A néprajz, a népi életmód változásának tükrében érzékleteeredményhirdétése zárta, melynek során a konferencia levezető elnöke, dr. Váradi József adta át a legjobb pályázóknak a megérdemelt jutalmat. FEJÉR LÁSZLÓ Fotó: VÍZY ZSIGMOND
