Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
Napirenden a vizek tisztasága Az elmúlt hetekben országos víztisztaság-védelmi konferenciát szerveztek az arra illetékesek. A védnökök között szerepelt dr. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter is. Az ö üdvözletét is tolmácsolta a résztvevők számára Kolossváry Gábor úr, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese, miközben felvázolta a hallgatóság számára a víztisztaság-védelem vízgazdálkodási összefüggéseit. Az őfelszólalásából idézünk. Kevés olyan téma van ma napirenden, amely aktuálisabb lenne, mint vizeink tisztaságának védelme. Szomorú valóság, hogy e napokban is határon túlról eredő olajszennyezés ellen kell védekeznünk a Bodrogon. A vizek tisztaságának mértéke a különböző - érvényben lévő és az adott célra vonatkozó - határértékek szerint ítélhető meg. Ennek alapján beszélhetünk a vizek természetes1 ‘tisztaságáról”, amely a használati céltól függően akár tisztításra is szorulhat. A vizek tisztasága tehát alapvetően a hasznosításuk szerint ítélhető meg. Nincs ez másképp az ökológiai célú vízhasználatok esetén sem. A konferencia címét értelmezve és a szekciókban előirányzott előadások alapján megállapítható, hogy a víztisztaság kérdése többirányú megközelítést tesz szükségessé. Határozottan körvonalazható feladatokat és ezzel összefüggésben többnyire állami szintű felelősségvállalást jelentenek a kincstári vagyon részeként számításba veendő vízkészletek eredeti tisztasági állapotának megismerésére, megőrzésére, illetve elszennyeződésük esetén állapotuk javítására, helyreállítására irányuló teendők. E tekintetben kiemelt feladatot jelent a jelenleg használatban lévő és a távlatilag igénybe vehető ivóvízkészletnek - mint stratégiai természeti elemnek - minőségmegőrzése, illetve a távlatilag használatba vonandó készletek biztonságba helyezése. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása csak megfelelő részletességű, a készletek mennyiségi és minőségi számbavételére egyaránt kiterjedő készletfeltárú munkával alapozható meg. Ezen felül természetesen szükséges a készletek szennyeződésérzékenységének megismerése és a potenciális szennyezés veszélyének - műszaki és közigazgatási eszközökkel történő - kizárása is. Nem véletlen tehát, hogy a távlati vízbázisok védelmére 1993-94-ben beruházási programot készítettek és fogadtak el 15 éves ütemezéssel, mely időszak alatt célunk a távlati vízbázisok kutatása, azok vízkészletét védő figyelőhálózat létrehozása és a védőterületen szükséges korlátozások fenntartása. A jelenleg üzemelő ivóvízbázisok védelmével kapcsolatban - felismerve az állami feladatok elmaradását - a 2249/1995. számú kormányhatározat intézkedik. amelynek értelmében- alapállapot-felmérést és- a szükséges beavatkozások felméréséhez pénzügyi eszközöket kell biztosítani az 1996-os költségvetésből, amelynek nagysága kereken 180 millió forint. A kormányhatározat deklarálja a távlati vízbázisok védelmével kapcsolatos feladatok folytatását is. Más jellegű és már csak részben az állam, részben pedig az önkormányzatok, újabban kisebb részben a különböző társulások feladataként és felelősségválallásaként azonosíthatók azok a “víztisztasági” kérdések, melyek valamely kitüntetett vízhasználati cél kielégítésére, valamely szolgáltatás egészségügyi biztonságára, vagy egy-egy víztér többcélú hasznosítási feltételeinek biztosítására irányulnak. Állami teendőként kell biztosítani például a Balaton üdülési, idegenforgalmi célú hasznosításának megfelelő vízminőséget. Ennek egyik eszköze a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer, amelynek kialakítása folyamatban van, és várhatóan 1999-re készül el. Kevesen tudják, hogy miközben ez a beruházás a vízgazdálkodási beruházások közül a legnagyobb, a Balaton vízminőségének javítását célzó teendőknek, csak egytized része. Ma már önkormányzati feladat és felelősségi körbe tartozik a települések egészsége ivóvízzel való ellátása. Eben az esetben az önkormányzatoknak mint tulajdonosoknak és üzemeltetőknek kell gondoskodni a kitermelésre igénybevett vízadók védelméről, az egészségügyi követelményeknek megfelelő szintű és technológiájú szolgáltatás biztosításáról. Itt kell említést tenni a víztisztaság védelme szempontjából talán legfontosabb, de mostanáig szükséges szinten és intenzitással végzett tevékenységekről, a szennyvíztisztítás, -elhelyezés csak részben rendezett kérdéseiről. Újra kell értékelni a szennyvízbevezetéssel érintett vizek mint befogadók terhelhetőségét, s ezzel összefüggésben meg kell határozni a medrek, vízterek, vizes élőhelyek élővízigényével kapcsolatos elveket, és az üzemszerű biztosítás elveit. Sajnos ma még nem minden esetben tisztázott egyértelműen (de egyre többször megosztott feladatként jelentkezik) a többcélú igények egyidejű kielégítése. Például holtágaink vízgazdálkodási hasznosítása állami feladat, de ezek rekreációs hasznosításához szükséges vízminőségiállapot-igényének megfogalmazása, fenntartása és költségvetése önkormányzati kompetencia. E feladatkörben újabban kisebb társulások is részt vállalnak. A víztisztaság-védelem szempontjából különösen fontos, és a vízügy mindennapi feladatai közé tartozik a vízminőségi kárelhárítás. Szinte alig telik el hét, hogy valahol vízszennyezés ne jelentkezne, melyek döntő része ásványolaj, illetve ásványolaj-eredetű. A veszélyeztetés mind a felszíni, mind a felszín alatti vizeinket érinti. A szennyezések meghatározó hányada közúti balesetekből, uszálysérülésekből, illetve egyéb üzemzavarokból adódik. Újabb jelenség a kőolajvezetékek megfúrása révén keletkező vízszennyezések (Bodrog, 1994.), illetve az olajszőkítésből származó savas hulladékok illegális elhelyezéséből adódó talaj és vízszennyezések. Az elmúlt évben közel 100 millió forintot emésztettek fel a kárelhárítás költségei. Rendszeres feladatot jelent a külföldi eredetű vízszennyezések elhárítása is. Az országhatáron túlról érkező szennyeződések kivédésének, kezelésének megalapozására a Tiszavölgyben 7 folyónkon 12 helyen került sor 1995-ben vízminőségi, kárelhárítási helyejc kialakítása mintegy 53 millió forintos költséggel. Ehhez azt is hozzá kell fűzni, hogy ma még nemzetközi egyezmények nem teszik lehetővé a védekezés költségeinek áthárítását az “okozó”-ra. Az eddigiekből jól érzékelhető: a víztisztaság-védelem sokrétű és sokszereplős feladatainak közös sajátossága, hogy akár az állami, akár az önkormányzati, akár a közös felelősségű feladatok végzése a vizek mennyiségi és minőségi viszonyainak együttes ismerete, ezek változásainak következetes megfigyelése nélkül nem lehet igazán eredményes. Különös jelentősége van a víztisztasági konferenciának több szempontból is: * fontos, mert a készleteink védelmével kapcsolatos intézkedések nem halászhatok, * fontos és különös aktualitású itt, Csongrád megyében, ahol az elmúlt héten Lehmann úr - a megyei közgyűlés elnöke - vezérletével zajlott egy olyan katasztrófaelhárítási gyakorlat, amelynek alapjául egy feltételezett árvízi helyzet szolgált, és amely során igen sok gondot okozhat a vizek szenynyezése, a szennyezések elleni védelem, a lokalizálás és nem utolsósorban a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása, * fontos, mert a szolgáltatók vízminőséggel kapcsolatos kockázat-tűrőképessége nem végtelen. Közös érdekünk, hogy az egy elfogadható tartományon belül maradjon. Bárhol jáijunk a világban, a víznek mint az emberi lét alapvető és általános feltételének világszerte fokozódó felértékelődését figyelhetjük meg. Csak együttes tudással, akarattal és gyakorlattal tudunk kialakítani olyan globális vízgazdálkodási stratégiát, amelynek lényege, hogy az emberközpontú fejlődést alapvető lételemeink legkisebb károsításával valósítsuk meg. Reméljük, hogy ez a konferencia hozzásegít problémáink széleskörű megértéséhez, közös feladataink eredményes megvalósításához. Kolossváry Gábor 8
