Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995-11-01 / 11. szám

Magyar-holland vízgazdálkodási tanácskozás A magyar és a holland kormány között létrejött vízügyi együttműködési megálla­podás alapján 1995. szeptember 19—22. között a Vízgyűjtők integrált vízgazdál­kodási kérdései az átalakuló társadalom­ban címmel a holland RIZA, a VITUKI és a Körös Vidéki Vízügyi Igazgatóság közös anyagi támogatásával munkaértekezletet tartottak Gyulán. A két ország vízügyi és környezetvédelmi minisztériumai és intézményei képviseletében 12 holland és 40 magyar szakember vett részt a ren­dezvényen. Dr. Károlyi Csaba a KHVM főosztály­­vezetője a rendezvényt megnyitó beszédé­ben köszöntötte a két ország szakembereit, és három témára irányította a figyelmet: a vízgazdálkodás szerepe a gazdaságban; az önkormányzatok szerepe a vízgazdál­kodásban, és a döntéshozatali mechaniz­musok érvényesítése ugyanezen területe­ken. Ezt követően Hans H. M. Sondaal úr, Hollandia magyarországi nagykövete üdvözölte az értekezletet. Kiemelkedő je­lentőségűnek nevezte a holland-magyar vízügyi kooperációt, majd kifejtette, hogy ezen a téren országa sok tapasztalatát meg­oszthatja Magyarországgal. Dr. Starosolszky Ödön, a VITUKI vezérigazgatója elnökölte Az integrált víz­­gazdálkodás céljai című első szekciót, melynek témaindító előadását prof. dr. Jan Leentvar, a RIZA igazgatója Az em­beri tényező az integrált vízgazdálkodás­ban címmel tartotta meg. Előadásában hol­land példán keresztül rövid áttekintést adott a vízgazdálkodás fejlődéséről és megfogalmazását adta az integrált víz­­gazdálkodásnak. Kiemelten foglalkozott a diffúz jellegű környezetszennyezések víz­gazdálkodási vonatkozásaival, valamint a vízgazdálkodás és az ökológia kapcsolatá­val. Előadásának végén rámutatott, hogy a sikeres integrált vízgazdálkodás gyakorla­ta hatékonyan csak az érintettek (víz­használók) körével folytatott konszenzus keresésén keresztül valósulhat meg. Holló Gyula, a KHVM főosztályvezető­helyettese Az integrált vízgazdálkodás fel­adatai az új vízgazdálkodási törvény tükré­ben, különös tekintettel a környezetvédelmi szempontokra címmel megtartott elő­adásában részletesen ismertette a kö­zelmúltban elfogadott új vízgazdálkodási törvény fő célkitűzéseit, ezek környezetvé­delmi vonatkozásait, és áttekintést adott az integrált vízgazdálkodás magyarországi gyakorlatában eddig elért eredményekről. Az angol nyelvű munkaértekezleten a három nap során összesen 18 további elő­adás hangzott el, melyek négy fő tématerü­letet érintettek, úgymint: (1) Az integrált vízgazdálkodás céljai; (2) Az integrált víz­­gazdálkodás tervezése - a fenntartható fejlődés megvalósítása; (3) A központi kormányzat és a helyi szervezetek közötti vízügyi feladatok koordinálása; (4) La­kosságszolgálat, köztájékoztatás; az érin­tettek körének bevonása a vízzel kapcsola­tos döntésekbe. A zárónapon prof. Jan Leentvar és dr. Hajós Béla helyettes államtitkár (KHVM) elnökletével megtartott vitaülésen Követ­keztetések címmel négyoldalas dokumen­tumot fogadott el a munkaértekezlet, amelyben a résztvevők ajánlásokat tettek a vízgyűjtők integrált vízgazdálkodási fela­datai megoldására mindkét ország számá­ra. Ezen dokumentum első része definiálja a vízgyűjtőkön folytatott integrált víz­­gazdálkodást és megvalósításának lehetsé­ges szintjeit (nemzetközi, országos, regi­onális és helyi). A következő rész vezérelveket tartalmaz a vízgyűjtőtervezés megvalósításához, a mennyiségi, minőségi és ökológiai hely­zetértékeléshez, a vízhasználati igények és szükségletek integrált felméréséhez, a szükségletkielégítés fenntartható módjá­nak elvéhez, a vízgyűjtő-fejlesztési tervek­nek az érintettek számára közérthető módon történő megjelenítésének igényé­hez, alternatív változatok kidolgozásának szükségszerűségére és ezek publikus meg­vitatására. A dokumentum ajánlás formájában fel­sorolja azokat a főbb területeket, amelye­ket az integrált vízgyűjtőtervezés során vizsgálni szükséges, úgymint: vízmeny­­nyiség, vízminőség, természetvédelem és rehabilitáció, valamint folyóparti öko­szisztéma, továbbá hatékony adatgyűjtés, mennyiségi és minőségi állapotértékelés, a társadalom bevonása a tervezés folya­matába, a költségmegoszlás arányainak vizsgálata az állam, a helyi önkormányza­tok, az érintett vállalatok és az adófizetők között, intézményi és szervezeti kérdések, két- és többoldalú nemzetközi kérdések. Négy pontban sorolja fel a dokumentum az integrált vízgazdálkodás eddigi magyar és holland tapasztalatait: (1) Törekedni kell nemzetközi együttműködésre, lehetőleg vízgyűjtőszinten. (2) Az érintettek körével már a tervezés folyamán folytatott kommu­nikáció elsődleges fontosságú. (3) Az érin­tettek körével folytatott kommunikáció elvei: a) a megbeszélések már a legkoraibb fázisban kezdődjenek meg; b) minden in­formáció legyen nyilvános; c) a korlátozó tényezőket világosan fel kell tárni és be­mutatni; d) a megbeszélések során nyíltnak és befogadónak kell lenni a lakossági körből jövő véleményekre, igényekre. A dokumentum végül hangsúlyozza, hogy a vízgyűjtőszintű vízgazdálkodás­fejlesztés megvalósításához szükséges lépések közé tartozik: I) az integrált vízgyűjtőszintű vízgazdálkodás céljainak világos megfogalmazása; II) mennyiségi, minőségi és térbeli adatokat, információ­kat tartalmazó adatbázisok létrehozása és folyamatos karbantartása; III) a fejlesztési tervek környezeti hatásainak megítélésé­hez szükséges tapasztalatok és ismeretek folyamatos bővítése hazai és külföldi part­nerekkel. A munkaértekezlet magyar és holland szervezőinek szándéka szerint az elhang­zott 20 előadás anyagát angol nyelvű ki­adványba szerkesztve megjelentetik a kö­zeljövőben. FEHÉR JÁNOS 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom