Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám
A Tiszadobon 1969-ben létesített Vásárhelyi-emlékmű tervezése és építése Előzmények Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1966-ban határozta el, hogy a Tisza-völgy rendezésének munkáiban részt vett mérnökök és kubikusok emlékét reprezentatív megjelenésű kompozícióban örökíti meg. Az emlékművet Tiszadobon, az urkomi magaslaton kívánták elhelyezni, ahol 1846. augusztus 27-én gróf Széchenyi István első kapavágásával a Tisza-szabályozás munkálatai megkezdődtek. A helykijelölés különösen kedvező volt, mivel a létesítendő emlékmű egyik sarokpontja lehetett a korábban már elhelyezett Széchenyi és Andrássy emlékműveknek, s ezekkel együtt tulajdonképpen háromszöget bezárva az emlékműegyüttes méltó megörökítőjévé válhatott a múlt század közepén megindult és a jelenleg is folyó vízépítési munkáknak. A Széchenyi emlékművet 1865-ben emelte az alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat. Az Andrássy-emlékmű felavatására pedig 1909-ben került sor. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság elképzelése az volt, hogy a Tisza-szabályozás terveit készítő Vásárhelyi Pál mérnök emlékét megörökítő emlékmű egyúttal méltó emléke legyen azoknak a műszaki és fizikai dolgozóknak is, akik másfél évszázad alatt a Tisza-völgy felmérésében, tervezésében és kivitelezésében részt vettek. Ennek megfelelően megbízást adtak Vígh Tamás szobrászművésznek, hogy a figura 1:15 léptékű tervét, valamint az emlékmű, építészeti megoldásra utaló, művész által választott, de elbírálásra alkalmas léptékű makettjét 1967. április 20- ig készítse el, illetőleg bírálatra mutassa be. Az erre vonatkozó szerződés a szobrászművész és a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság között 1967. február 28-án létrejött. A portrészobor 1:10 léptékű terve 1967 augusztusára elkészült, s azt a képzőművészeti zsűri augusztus 9-én elfogadta. A zsűri döntése után a Képző- és Iparművészeti Lektorátus az érdekeltekkel együtt határozatot hozott, mely szerint —1967. szeptember 6-án a lektorátus az összes érdekeltek bevonásával helyszíni szemlét tart, — az emlékmű teljes kiviteli előirányzatát maximum 1,5 millió forintban határozza meg, — a szobor 1:1 léptékű gipszmodelljét 1968. január 30-ig, az architektúrához kapcsolódóan megvalósítandó plasztikai kompozíció 1:2 léptékű gipszmodelljét pedig 1968. március 30-ig bocsátja a művész a megrendelő rendelkezésére. A figura kiviteli anyaga bronz, a plasztikai kompozícióé haraszü, vagy budakalászi mészkő, — az emlékmű avatását 1968 júniusára tervezik. Ezt követően 1967. szeptember 13-án a szobrászművész és a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság között megállapodás jött létre, hogy a művész Vásárhelyi Pál 270 centiméter méretű portrészobrának 1:1 léptékű agyagmodelljét 1967. november 30-ig, 1:1 léptékű gipszmodelljét pedig 1967. december 30-ig elkészíti. Az architektúra tervének elkészítését Bálint Jenő építészmérnök vállalta, vele a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság a szerződést 1967. október 6-án kötötte meg. 1967. október 27-én az Országos Vízügyi Főigazgatóság felszólította a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságot, hogy az építési tervek alapján az emlékmű területének biztosítása ügyében a kisajátítást kezdje meg. A kisajátítási rajzok egy része 1967. december 22-ére elkészült, s annak alapján a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság megkérte a területfelhasználás és művelés alóli kivonás engedélyezését. A Vígh Tamás szobrászművész és Bálint Jenő építészmérnök által készített tervezetet azonban az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője nem fogadta el, és 1968. január 29-én kérte a Képző- és Iparművészeti Lektorátust a munkák szüneteltetésére és az emlékmű megtervezésének pályázattal történő kiírására. Ezt követően a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a megbízást Vígh Tamás szobrászművésztől 1968. március 27-én visszavonta. A Vígh Tamás szobrászművész és Bálint Jenő építészmérnök által tervezett kompozíció két partfal közötti mély bevágásban helyezte volna el Vásárhelyi Pál 270 centiméter magas bronzszobrát, a parton pedig egymástól függetlenül 4 kubikus mészkőfigurája állt volna. Mivel a kompozíció nagyarányú földmunkával járt, s megjelenése nem lett volna egységes, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője helyesebbnek látta több művész pályázata alapján a munkálatokat legjobban kifejező mű elfogadását. 1968. április 2-án sor került Bálint Jenő építészmérnök megbízásának visszavonására is. 1968. június 3-án kiírták a zártkörű pályázatot Garami László, Grantner Jenő és Pándi Kiss János szobrászművészek részvételével. A pályázat során a művészeknek el kellett készíteni a terület rendezésére vonatkozó tervet 1:200 léptékben, az architektúra 1:20 léptékű makettjét és a plasztikai tervet 30 centiméter nagyságban, az esetleges domborművet pedig 1:10 léptékben. Garami László Hofer Miklós, Grantner Jenő Zilahy István, Pándi Kiss János pedig Dúl Dezső építész tervezőkkel együtt pályázott. Apá-16
