Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
* Ásatások a senki földjén Színvonalas fürdőkultúra Vlcusban A német—francia határ közelében, a senki földjén, a Reinheim melletti Bliesbruckban végzett ásatások során mintegy 5000 lakost számláló antik kisváros, római nevén Vicus romjaira bukkantak. Az ásatás, amely Biesbrucki Vicus néven folyik, Európa legnagyobb ásatási projektjének tekintendő. A kultúrrétegek Julius Caesarig vezethetők vissza, aki Kr. e. 50 körül vezetett egy megelőző háborút a kelták ellen. A rómaiak nemcsak szenvedést hoztak a kelta törzsek számára, hanem például szabványosított tetőszerkezetet és vízálló cementet is. Néhány évtized alatt az őslakosság elrómaiasodott és a régi kelta fatelepülés kőből épült, virágzó várossá vált. Sőt Kr. u. az első században Vicus egy mini metropolisszá nőtte ki magát. 352 után a frankok támadták meg a luxusállamot, és Vicust a földdel tették egyenlővé. Ezt követően a város 1640 évig törmelék és hamu alatt pihent, és most kezdődött el a Bliestalban Nyugat-Európa Pompei-ének építése. A következőkben a feltárt, rekonstruált és ma már megtekinthető termálfürdőt mutatjuk be. Vicus centrumában egy pompás termállétesítmény helyezkedett el, ahová a belépés mindenkinek (a parasztoknak és rabszolgáknak is) szabad volt. Csekély díjazás ellenében itt mindenki hódolhatott a testkultúra örömeinek, mely szorosan a római életstílushoz tartozott. A vendég először egy nyitott (körülfalazatlan) füves térre lépett, ahol úszómedence és tornaszerek álltak rendelkezésre. A testápolás után facipőt húztak és a csempézett Tepidariumba (langyos medence) léptek, ahol a léghőmérséklet 25 °C fok volt. Ezt követően a szaunajellegű Kaldariumba (50 °C) zarándokoltak, ahol forró fürdőt vettek. Végül a Frigidariumban hidegvizes medencék voltak. A termálfürdő látogatása általában egy teljes napig tartott. A fürdőceremónia után a vendégek zárt pihenőhelységekbe húzódtak vissza, vagy a közös, vízöblítéses latrinán diskuráltak. A fürdőépület előtt kis butikok és bódék helyezkedtek el és falatozást, frissítőket kínáltak. Az épületek (a lakóépületek is) vasból készült karmantyúval kapcsolódó facsöveken keresztül kapták a friss forrásvizet. Az 1. sz. ábrán láthatóan a hátsó traktusok helyiségei padlófűtéssel voltak ellátva, az úgynevezett Hypocaustum egy olyan fűtési rendszer, mely a falakat is fűtötte. Ismeretes, hogy az egykori Pannóniában is igen magas színvonalú fürdőkultúra alakult ki Marcus Aurélius, Traján és Galerius császárok idejében, ismert római mondás in balneis salus (hevenyészett fordításban: a fürdő jótétemény, jólét). Apannóniai fürdők létét az ásatások egyértelműen igazolják, az akkori fővárosban Aquincumban és a mai budai Várhegy lábánál a termálforrásokra alapozva. Abliesbrucki ásatások eredménye alapján képet kaphatunk arról, hogy milyen lehetett az akkori fürdőélet, fürdőszokás. (A Der Spiegel 35/1944. számában megjelent Boomtown mit latrinen című cikk alapján) Dr. PATAKI NÁNDOR 2. sz. ábra: Fürdó'terület a. Termálfürdő, b. Füves tér úszómedencével, c. Butikok. 1. sz. ábra: A bliesbrucki termálfürdőfőépületének rekonstrukciója a. Faszénkályhák szállították a meleget a belsőfürdőtraktusok számára. A forró levegő átáramlott az 50 cm magasságú agyagpilléreken, amelyeken a padlólemezek nyugodtak. Innen áramlott a meleg huzat az üreges téglákból épített falazaton keresztül a szabadba. b. Előtér, c. Hidegvizes medencék, d. Hidegfürdő. e. Agyag burkolólapok, f. Melegfürdő, g. Forróvizes medencék, h. Forró levegő, j. Testkultúra 50 foknál, k. Forrófürdő. 18
