Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-08-01 / 8. szám
különböző szintjein, ahol dolgozik, és azt végezze, ami a törvény szabta kötelessége. Az OVF-nek döntő szerepe kell, hogy legyen a felsőbb szintű döntések előkészítésében, az operatív irányítás fegyelmezett végzésében. Ehhez a munkához természetesen igényeljük a minisztériumban dolgozó munkatársak segítségét. Látni kell mindenkinek, hogy bárhol végzi a munkáját, egy csapatban és egy célért küzd. Az OVF el fogja végezni a rá háruló feladatokat. Ehhez az eddiginél szorosabbra kell fűzni a más tárcákkal való közvetlen kapcsolatokat. Ezen a téren még bőven van tennivaló. Vt.: Mindig sokat adtál a nyilvánosság tájékoztatására. Vannak-e ezzel kapcsolatos terveid? Dr. Varga M.: Csak folytatni szeretném, s ha lehet, még erőteljesebben azt a cselekvéssorozatot, amit az OVF már korábban elkezdett. Meggyőződésem ugyanis, hogy a nyilvánosság tájékoztatásával kapcsolatos fokozott követelményeknek csak jól tájékozott szakmai gárda képes megfelelni. Folytatjuk tehát azt a felkészítő munkát, amit ezen a téren elkezdtünk. Szeretném, ha az egyes szakterületek ma még önálló nyilvánossági programjai bizonyos idő elteltével egy, a szolgálat egészét átfogó programmá állnának össze. Ma még ez nincs így, de az egyes szakterületek eredményei már így is szembetűnőek. Azt szeretném, ha az ország lakossága a vízügyi szolgálatról valós képet kaphatna. Vt.: Kívánom, hogy sikerüljön. Remélem, hogy ebben a programban a Víztükörnek is meglesz a helye. Dr. Varga M.: Már most is megvan, de szeretném, ha a jelenleginél is nagyobb feladatra vállalkozna. Vt.: Állunk elébe. A beszélgetés vége felé közeledve szeretném, ha a vízi közművek üzemeltetési szervezeteinek helyzetéről is szó esne. Hogyan látod a jelenlegi helyzetet és a kibontakozást? Dr. Varga M.: A vízi közművek üzemeltetési szervezeteinek helyzete — általában a szolgáltatás — jelenleg sok feszültséget hordoz. Már megtalálhatók a korszerű elemek (ezek a nagy térségekre alakult üzemeltető társaságok), de ugyanakkor az egyedi üzem különböző formái is. Vannak állami irányítású cégek, melyek működését sok vita kíséri. Rendezésre vár a díjmegállapítás kérdése. Egyszóval: koncepcionálisan kell rendezni a kérdéskört, tisztázni az állam szándékait és feladatait. Rendezni a tulajdonlás ma még vitatott kérdéseit. Ez a feladat. Sem több, sem kevesebb. Az OVF a maga szerény eszközeivel ehhez kíván segítséget nyújtani. Vt.: Szükség is lesz rá! Befejezésül: mit vár dr. Varga Miklós főigazgató lentről és fentről? Dr. Varga M.: Lentről nagyobb problémaérzékenységet és kezdeményezőkészséget, együttgondolkodást. Fentről ugyanezt, ezen felül bizalmat, megértést és segítséget várok. E nélkül ugyanis a ránk háruló feladatokat nem lehet megoldani. Vt.: Köszönöm a beszélgetést! P. F. Javult a vízügy megítélése Kötetlen beszélgetés dr. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel. 1995. június 21-én délután a ráckevei önkormányzat székházában beszélgetésre ültek le a vízügyi ágazat központi és területi szervezeteinek vezetői dr. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel. A találkozón a vízügyi igazgatóságok vezetó'in és a regionális vállalatok vezérigazgatóin kívül részt vett dr. Hajós Béla vízügyi államtitkár, dr. Varga Miklós, az OVF főigazgatója, dr. Fenyvesi Béla főigazgató-helyettes, valamint a minisztérium vízügyi blokkhoz tartozó főosztályvezetői. A kötetlen beszélgetésen, amely a késő esti órákba nyúlt, először az ágazat vezetői tájékoztatták a minisztert a vízügynél lezajlott lényeges átalakulásokról és a szakma jelenlegi helyzetéről, majd dr. Lotz Károly miniszter adott tájékoztatást a közelmúlt legfontosabb eseményeiről. A miniszter örömmel nyugtázta, hogy a vízügy társadalmi és politikai megítélése folyamatosan javul, erre mutat az is, hogy az Országgyűlés elfogadta az új, mai normáknak megfelelő törvényt, amely egyébként az ország harmadik vízügyi törvénye a múlt század végén elfogadott első vízügyi törvény óta. Fontos eredményként mondta el a miniszter, hogy a gazdasági kabinet megtárgyalta és ellenvélemény nélkül támogatja az ország árvízvédelmi középtávú fejlesztési tervére vonatkozó kormány-előterjesztést, amely az 1996 és 2000 közötti időszakra mintegy 14-16 milliárd forintos munka elvégzését irányozza elő, illetve fogja lehetővé tenni. Ez a munka, ha megvalósul, lényegesen növeli az ország utóbbi időben romlásnak indult árvízvédelmi biztonságát és egyben nagyon komoly szakmai feladatot ad a vízgazdálkodás szakembereinek. A miniszter üdvözölte a Vízügyi Tudományos Kutató Részvénytársaság nevében megjelent dr. Starosolszky Odón főigazgatót abból az alkalomból, hogy az új pravaüzációs törvény értelmében a VITUKI tulajdonosi jogait június 16-tól a KHVM gyakorolja. Egyben hangsúlyozta, hogy ez nem jelent beleszólást a szakmai munkába, a VITUKI továbbra is független szakértői testületként végzi feladatait. A miniszter tájékoztatója után a jelen levő igazgatók beszéltek szűkebb területük gondjairól, de minden beszámolóban érződött az az óvatos optimizmus, ami a vezetői tájékoztató után a jelenlévőket eltöltötte. Új törvény a szabványosításról és az akkreditálásról Ez év május 28-án lépett életbe a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVHI. törvény (megjelent a Magyar Közlöny 1995. évi 33. számában), amelynek rendelkezése szerint, a hatálybalépéstől számított négy hónap múlva a Szabványügyi Füvatal megszűnik és feladatait a Magyar Szabványügyi Testület mint köztestület veszi át. Ekkor a nemzed szabványosítás hatósági, államigazgatási jellege megváltozik, és — mint ahogy Európában általában — a továbbiakban önkéntes közérdekű testületként fog működni. A Magyar Szabványügyi Testület tehát a Magyar Köztársaság nemzed szabványügyi szervezete lesz. A Magyar Szabványügyi Testület tagja lehet bármely jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, amely az alapszabályt magára nézve kötelezően elfogadja, és a nemzeti szabványosítás célkitűzéseit, intézkedéseit támogatni kívánja. A szabványok használatát illetően a törvény úgy intézkedik, hogy a nemzed szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánítja. Ugyancsak figyelemre méltó rendelkezés található a törvény 5.§ (6) bekezdésében, miszerint a jogszabállyal kötelezővé tett nemzed szabvány nyelve magyar. A laboratóriumok, a tanúsító és ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény (amely ugyancsak a Magyar Közlöny 1995. évi 33. számában jelent meg) értelmében a Magyar Köztársaság nemzed akkreditáló szervezete a Nemzeti Akkreditáló Testület, amely köztestületként a nemzed akkreditálás rendszerét irányító, működtető ellenőrző és az akkreditálást végző tevékenységet Iát el, kizárólagos jogkörrel. A testület tagjai: a minisztériumok, a Magyar Szabványügyi Testület, az Országos Mérésügyi Hivatal és az országos gazdasági kamarák, az akkreditált szervezetek (az akkreditált státus fennállásának időtartamára), az érdekkép viseled szervezetek, a tudományos és műszaki egyesületek és a felsőoktatási intézmények (az Akkreditálási Tanács jóváhagyásával). Ez a törvény is a kihirdetését követő 30. napon, tehát 1995. május 28-án lépett hatályba. Dr. 1VICSICS FERENC osztályvezető VITUKI Rt. 5
