Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-08-01 / 8. szám
25 éve Szinte hihetetlen, hogy 25 év telt el minden idők legnagyobb Tisza-völgyi árvize óta!... Mi, akkori fiatalok megöregedtünk, akkori öregjeink, vezetőink zöme eltávozott az égi árvizek birodalmába. Az 1970-es tavasz emléke azonban nem fakult! Miért? Igaz-e a vád, hogy a vízügyesek várják az árvizet, örülnek a városok, az ország bajának? Ez így természetesen nem igaz! Az azonban természetes, hogy a magára, szakmájára valamit is adó egyén, ha győztesen kerül ki emberpróbáló időkből, büszkén emlékezik. Már pedig emberpróbáló idők voltak! A szabolcsi elkerülhetetlen katasztrófa után amolyan „csakazértis” hangulat uralkodott el a magyar vizestársadalomban, s a Tisza-völgy minden emberében. Jó tréningben voltunk, hiszen kisebb-nagyobb árhullámok év eleje óta áztatták a töltéseket. Mégis, ami májusban a Körös, Maros, Tisza mentén ránk szakadt, félelmetes, nem várt, szakmai szóval mértékadó volt. De győztünk! Győztünk a Hadár rámpánál, a Sámson—apátfalvi főcsatorna mentén, Körtvélyesben és Békésszentandráson, győztünk az elemeken és önmagunkon. Ha végignézünk a mai magyar vízügyi szervezet 50 év feletti emberein, kiderül, mind ott voltak a gátakon. Igen, mert ott, a gáton dől el, ki az igazi legény. Amikor szakad az eső, amikor soha elő nem fordult eseményre egyedül kell teljes felelősséggel reagálni, döntést hozni. S ezen a döntésen sok ezer ember élete, egész élete munkájának eredménye múlik... S a döntés a mi kezünkben volt! Igaz, a honvédek, ismerjük el, az orosz katonák, a kirendelt közerő, a tanácsok vezetői, hivatalnokai és sokan mások vállvetve harcoltak velünk. Nélkülük ezt a csatát nem lehetett megnyerni, de dönteni, felelősséget vállalni nekünk kellett. S nekünk vagy utódainknak kell ezt megtenni a jövő árvízvédekezéseiben is! Árvizek pedig lesznek. A 70-es vízre emlékezés egyben figyelmeztetés is. A magyar Alföldön — mondjon bárki bármit — a vízügyi szakemberek munkája, szakmaszeretete, le merem írni, bár nem divat, hivatástudata nélkül nem lehet a jövőt elképzelni! Ez a 25 év, 1970 legnagyobb intelme és tanulsága. Dr. KOVÁTS GÁBOR TARTALOM Együttes igazgatói értekezlet 3. Három boríték 4. Javult a vízügy megítélése 5. Új törvény a szabványosításról és az akkreditálásról 5. * Képes tudósítás egy konferenciáról 6. Külföldön jártunk 8. * Piacgazdaság és vízgazdálkodás 10. XII. szegedi nemzetközi regatta 12. Vízerőmérnöki hivatás: technológia, vagy tudomány, vagy művészet 13. A területi vízügyi felügyelők feladatairól 14. Tudnivalók az új szabadalmi törvényről 16. Gátőrház az emlékparkban 17. Velemi vízimalom 17. Kvassay Jenő születésének 145. évfordulójára 18. Kíváncsiak klubja 19. Balaton 20. Felelős szerkesztő: PERECSI FERENC. Felelős kiadó: az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója. Nyomás: PENCIL KIADÓ BT. 1089 Bp., Vajda P. u. 12. Tel./Fax: 2-100-^100/1153. Műszaki szerkesztő: LENGYEL TIBOR Előfizethető a PENCIL BT-nél, a MAGYAR POSTA Rt.-nél, 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 vagy 021 -02799 pénzforgalmi jegyzőszámra. Előfizetési díj egy évre: 480 Ft. Egy-egy szám ára: 40 Ft. Külföldre terjeszti: a MAGYAR MÉDIA (H-1392 Budapest, Pf.: 279. Telex: 22-6207). Anzeigen - Advertisements - Publicité: MAGYAR MÉDIA (H- 1392 Budapest, Pf.:279. Telex: 22-6207) Kéziratot nem ó'rzünk meg és nem küldünk vissza! HU ISSN 0139-1372 2
