Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7. szám
A természet majd az értelemmel Bölcsebbé tesz... (Csokonai) Szenzáció BALATON... E szívünknek kedves név hallatán: A Magyar Tenger — nosztalgiázik a magyar; Európa legnagyobb édesvízi pocsolyája — ironizál a Stern Magazin. Elandalodik, s az első csók lírájáról ábrándozik a szerelmes bakfis; a szeretők első márkáiról a fizetett örömlány... Partjain sűrű lombok között — mint kotlós szárnya alatt a csibék — színes nyaralók rejtekeznek: LOPTA-LAK, 'CSALTA-LAK, RABOLTA-LAK, ZSAROLTA-LAK, pöffeszkednek a villák... Zimmer frei — hirdeti ékes magyarsággal egyre reménytelenebbül a tábla, de ha véletlenül egy hazai rendszámú gépkocsi mégis befut: az adó, az infláció mormogja rosszkedvűen a tulaj, s fejben gyorsan megszorozza hárommal az apartmannak álcázott kutyaól napi bérét... Végy már egy sült keszeget a gyereknek — mondja egy hét után (a hazautazásra szánt pénzt újra megszámlálva és félredugva) az anya; unom már az örökös halászlét és fogast — nyafogja a dáma... A ködlő messzeséget még nem is olyan rég Németh László, Illyés Gyula, Borsos Miklós, Egri József szeme vigyázta, hogy a régmúlt nagyjait — Csokonait, Kisfaludyt, Jókait — ne is említsük. Ma viszont a már lassan világszínvonalra vergődő — züllő — nagy nyaralóhelyeken a kékfényű fekete hírek szerint fel-felugatnak a maffiózók fegyverei..., Egy édes, tiszta vízcsepp Ott fenn a kéklő magasban, a kéttornyú templom alatt nyugszik az ALAPÍTÓ. Vajon Sámsonként nem rázná-e le az altemplom oszlopait — Bánom, hogy teremtettelek' —, ha látná a szent hegyen a peizsavásárt s a fémcafatokból összeeszkábált emlékjelét... Ebből — ekkor és ekkor — itta a Balaton vizét a miniszter — hirdeti a kancsó nyakán a réztábla; régen milyen szép és tiszta volt, és milyen bőséges a fogás —búsong a horgász, miközben a magával hozott néhány kiló kitudjamivel beeteti a halakat... Megmentettük — dülleszti a mellét a kamerák előtt a soros nagyember; majd amikor a hosszú, forró nyár vége felé (a szokottnál nagyobb intenzitással) megkezdődik a fenéken felhalmozódott spórákból a kékalgák inváziója, óriási rutinnal s a korábbi magabízással mutogat másokra: elspórolják a pénzt, ezzel megakadályozzák, hogy a Balatont megmentsük... Nyaranta — a politikai csatározások szünetében — a sajtó hír nélkül vegetál. Az első haltetemektől, a vízvirágzás első jeleitől azonban rögtön feléled. Szenzáció! — és megkezdődik a nemes verseny: Ki tud nagyobbat, ki tud elborzasztóbbat írni vagy mondani? Az újságok hasábjain, az éter hullámain elharsogják kelettől nyugatig a hírt: — a Balaton beteg, haldoklik, meghalt; kékalga, spóra; eutrofizáció, vízvirágzás, biodiverzitás, biológiai robbanás, toxin, patogén baktérium; mérgezés, fertőzés, kiütés; halpusztulás, angolnapusztulás; a vízügy, a vízügy, a vízügy s. i. t„ s. i. t. Mi marad meg a laikus közönségben? Ne menj el nyaralni a Balatonhoz, mert... Ha a hírverés a kellő időben megkezdődik, a nyugati kocsik kerekei már maguktól fordulnak az Adria vagy más tengerek, tavak partjai felé... A Zimmer frei majd lekopik, a partok elnéptelenednek, a kifőzdékbe, butikokba, családi panziókba stb. fektetett, összekuporgatott tőke majd romlékony, pusztuló kinccsé merevedik... Majd ha a megbokrosodott magyarság lecsihad, majd ha az utolsó tartalékait is sikerül adósságszolgálatra, a bankok konszolidációjára kifacsarni, majd ha tőke helyét — lehetőleg fél- vagy negyedáron — átveszi a diadalmas TŐKE, akkor majd elcsitul a vihar, megszűnik a dolgok túldimenzionálása, vagy ha az ÉRDEKEK éppen úgy kívánják: akkor akár zanzásítása is. De akkor mi már csak — ha az utunk arra visz — a vonat ablakai előtt elsuhanó vagy a tévében bemutatott tájként gyönyörködhetünk a szívünkben kedves balatoni panorámában... Mert mondjanak, írjanak RÓLA, amit csak akarnak, nekünk azért az, és az is marad a Balaton, ami eleinknek volt: Egy édes, tiszta vízcsepp hazánk kicsinyke arcán: A MAGYAR TENGER. Süketek párbeszéde Nem szeretem a nyüzsgést, ezért lehetőleg még a közvetlen szakterületemen is távol tartom magamat azoktól a dolgoktól, amelyek körül túl nagynak érzem a tülekedést. A BNV-vitákba ugyan belekeveredtem, mert a győztes csatával egyben elvesztett háború — a hírhedett parlamenti név szerinti szavazásra gondolok — után három nappal a hivatalban bíztak meg azzal, hogy a vízminőségi, szennyvízterhelési és vízhozamadatok alapján vizsgáljam meg, hogy milyen a Duna vízminősége, hogyan alakult a minőség a vizsgálatok kezdete óta, és hogy a tervezett létesítmények és üzemelési rend alapján milyen változások várhatók benne. Papíron és ceruzával és egy tenyérnyi számológéppel több száz órán keresztül dolgoztam fel a vízügyi igazgatóságoktól begyűjtött adatlapok sokéves adatbázisát, és elolvastam mindent a témakörben, ami a kezembe került. Tudom, hogy alapos és lelkiismeretes munkát végeztem, tudom, hogy kerestem és kutattam — elhihetik, hogy én is szeretném, ha szeretnének —, de az ökológiai szükséghelyzetet a vízminőség oldaláról nem sikeredett megértenem, az ezt alátámasztó információkat nem tudtam feltalálni. Ezért az akkori megállapításaimat fenntartom mindaddig, amíg azok tarthatatlanságáról tudományos — de nem érzelmi és politikai — érvekkel meg nem győznek! Az előbbi alapokon, a süketek párbeszédének tanulságaival gazdagodva kerültem eddig a Balaton és a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer körüli kakofóniát. A valószínűleg soha be nem fejeződő, soha meg nem jelenő Vízminőség ma és tegnap címmel készülő könyvem háttéradatainak összeállításánál, értékelésénél természetesen a Balaton és vízgyűjtőjének a vízminőséggel összefüggő adatbázisát is — legalább a magam számára — információvá érlelem. Azt is elárulhatom, hogy már az eddigi feldolgozások alapján sem értek mindennel egyet, ami ott történt és történik. Nem értek egyet például a vízminőségi vizsgálatok laboratóriumi metodikáinak változásaival, amik alkalmanként a detektált vízminőségi összetevők koncentrációiban tekintélyes változásokat eredményeznek, hogy az így sikeresen inhomogenizált adatsorokban az egyes szakaszok közötti csomópontokat a gépi tárolásnál semmi sem jelzi. A tudományos elemzéseknél végzett számítások így esetenként félrevezető sületlenségekké válnak, éppen azt cáfolva, amiben biztosak vagyunk... Sorolhatnám tovább, de nem teszem. Nem teszem, mert az általam eddig megismert beruházások egyetlen tételéről sem állíthatom, 16
