Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
VT.: Sikeresek voltak előkészítő tanfolyamaitok Most is akartok ilyeneket szervezni ? Dr. Sz. L.: Igen, de kellő propaganda nélkül azért nem megy. Az elmúlt évben szerzett kedvező tapasztalatokra alapozva ebben az évben is megindítottuk (23 résztvevővel) a matematika és fizika felvételi előkészítő tanfolyamot. Ebben az évben már 10 egyetem és főiskola indított összehangoltan ilyen előképzést, amelynek eredményes elvégzésével külön felvételi vizsga nélkül lehet megkezdeni a főiskolai tanulmányokat. Új lehetőséget jelent majdani hallgatóink számára az, hogy az e rendszerbe bekapcsolódott felsőoktatási intézmények egymás hallgatói előtt nyitottak és őket a következő tanévben kölcsönösen készek fogadni. Nagy súlyt kell helyezni a beiskolázási propagandára, annak módjára és időzítésére. Új, változatos formákat kell alkalmazni leendő hallgatóink (és szüleik, valamint iskolájuk) érdeklődésének felkeltésére. Gondolok itt évenkénti intézed nyílt napra, a jelentkezők középiskolájának (elsősorban a vízügyi szakközépiskoláknak) a felkeresésére, de a vízügyi szolgálatban, önkormányzatoknál, környezetvédelmi szerveknél dolgozók (a szakmabeli szülök) informálására is. Természetesen a hallgatói létszám növelésében az egyik leghatásosabb eszköz az Intézet imázsának javítása, ami azonban nagyon sokrétű, összetett és jó esetben is csak hosszabb távon megvalósítható feladat. VT: Tegyük fel, hogy kellően felkészítitek hallgatóitokat az életre, a szakmára. Lesz elég munkahely? Te mire számítasz? Dr. Sz. L.: A beiskolázáshoz szorosan kapcsolódó kérdés, hogy végzett hallgatóinknak vajon milyenek az elhelyezkedési esélyei? Őszintén be kell ismerni, hogy nincs összképünk a frissen, illetve 2-3 éve végzett volt hallgatóink elhelyezkedéséről; nem tudunk érdemben válaszolni az ilyen kérdésekre. Viszont nem igazán tudjuk megmondani, hogy egy idejelentkezőnek melyek az elhelyezkedési esélyei, ha a közelmúlt ilyen tapasztalatait nem ismerjük! Úgy gondolom, hogy meg kell szerveznünk végzett hallgatóink visszajelzését elhelyezkedésükről, életkezdésükről és - ha vállalják és egyetértenek vele - életpályájuk alakulásáról is. Több előny is származhatna ebből. Egyrészt közvetlenebb, élőbb kapcsolat alakulhatna ki ezáltal a gyakorlati élettel. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni azt a meggyőződésemet, hogy ez létérdeke az Intézetnek: Másrészt, a végzős hallgatók számára az elhelyezkedésben is segítséget tudnánk nyújtani. Több kérés, igény futott be a közelmúltban, vízügyi és környezetvédelmi szervektől, hogy ajánljunk részükre az Intézetben végzett, némi gyakorlattal rendelkező szakembereket. Nemigen tudtunk az ilyen megkeresésekre érdemben válaszolni. Ha viszont létrehoznánk és folyamatosan gondoznánk végzett hallgatóink adatbankját, ha regisztrálnánk a munkát kereső végzettjeinket és a munkát kínálókat, akkor egyfajta speciális „munkaközvetítést” erre alapozva fel tudnánk vállalni. Ez számos külföldi felsőoktatási intézményben nem példa nélkül való. Ugyan jelent némi többletmunkát, de ez is egy eleme lehet az Intézeti imázs megteremtésének és megerősítésének. Kidolgozzuk ennek elképzelését, az Intézet Baráti Körének véleményét is kéive, és ha használható elgondolásnak bizonyul, léüehozunk egy ilyen adatbankot. VT.: Az Intézet a posztgraduális képzésben mindig élenjárt, ezen a téren mire lehet számítani? A posztgraduális képzésnek az Intézet keretein belül nagy hagyományai és elismert eredményei vannak. 1985-1990 között 12 szaküzemmérnöki képzés volt (vízellátási-vízkezelési, csatomázásiszennyvíztiszü'tási, vízépítési, vízrendezési, vízrajzi szakosítással), amelyeken 230-an végeztek. Jelenleg 34 hallgatója van a befejezés előtt álló környezeti menedzser szaküzemmérnökképzésnek, amely kedvező fogadtatásra talált a szakmai körökben és a hallgatók részéről egyaránt; komoly érdeklődés van újabb ilyen képzés indítása iránt. A tapasztalatok bizonyították, hogy a posztgraduális képzés stratégiája változtatható és azt vállalkozási alapon is lehet és így kell szervezni. Ez biztosíthatja az oktatók megfelelő érdekeltségét a képzésben és előnyös az intézet gazdálkodása szempontjából is. Eképzési forma ajövőt illetően is fontos tartalékokkal bír. Alapvető követelmény, hogy a posztgraduális képzés rugalmasan és gyorsan reagáljon a gyakorlati élet által felvetett igényekre. Nem feledhetjük például azt, hogy a közalkalmazotti törvény életbeléptetése a vízügyi és környezetvédelmi államigazgatási szerveknél, az önkormányzatoknál felértékelte a másoddiplomák szerepét a hivatali besorolás és a közalkalmazotti előmenetel szempontjából; a víz- és csatornamű vállaltatoknál zajló tulajdonosváltás és szervezeti átrendeződés, a jogszabályba rögzített képesítési előírások ugyancsak igényeket jelenítenek meg felénk. Célkitűzésnek tekintem annak elérését, hogy az Intézetnek közponú szerepe legyen a vízügyi posztgraduális oktatásokban, valamint azt, hogy kialakításra kerüljön sajátos profilja a környezetgazdálkodási posztgraduális képzésben. Szeretnék közreműködni abban, hogy az Intézet ehhez kapjon megfelelő feltételeket és támogatást azoktól az ágazatoktól, amelyek számára a szakemberek rendszeres továbbképzését biztosítja. Gondos és alapos, de ugyanakkor sürgős előkészítő munkát igényel a posztgraduális képzés területén olyan szakok tematikájának összeállítása, meghirdetése és a képzésnek már a II. félévtől, vagy 1994 őszétől való megindítása, amelyek kánt a gyakorlat részéről érdeklődés és - önköltséges képzésről lévén szó - fizetőképes kereslet jelentkezik: Ez azért sürgető feladat, nehogy az élet elmenjen mellettünk. Az érdeklődés felmérésére szakmai körökben közzétettük, hogy 1994 februárjában vízellátási és csatornázási szaküzemmérnöld képzés indítását tervezzük — néhány nap alatt tucatnyi érdeklődés futott be erre. Teimészetesen alaposan megtervezett intenzív propagandára van szükség a továbbképzések terén is. VT.: És a céltanfolyamok? Dr. Sz. L.: Hasonló eredményeket várhatunk különböző cél tanfolyamok meghirdetésével és megrendezésével. 1986-1992 között 12 céltanfolyamra került sor az Intézet szervezésében, részben kihelyezett formában; 225-en végezték el ezeket. A szakmai szervezetek részéről több céltanfolyammal kapcsolatos igényt vetettek fel. Ezek jelentősége többrétű: kötődést jelent a szakmai szervezetekhez, eredményes lebonyolításuk elősegítheti az Intézet imázsának javítását, gazdálkodásunk szempontjából nem mellékes az ilyen tanfolyamok rezsiköltségének viselése, és végül biztosítható az oktatók és más közreműködők anyagi érdekeltsége. VT.: Mi a helyzet az infrastruktúrával? Dr. Sz. L.: A posztgraduális és tanfolyami képzések egyik nagy gondja, hogy Intézetünknek nincs ehhez megfelelő infrastrukturális háttere (vagyis nem tudunk bentlakásos, szállást is kínáló megoldást ajánlani). Ennek a problémának a — legalább részbeni — megoldására kooperációt szeretnék kezdeményezni a város önkormányzatával, illetve olyan intézményekkel, amelyek szálláslehetőségekkel rendelkeznek és azok az idegenforgalmi idényen kívüli időben kihasználatlanok. Úgy gondolom, hogy van bizonyos lehetőség a továbbképzések infrastruktúrájának ilyen módon való, — legalább részbeni — megszervezésére. Természetesen a továbbiakban is sor kerülhet kihelyezett oktatásokra is. (Folytatjuk) 9
