Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
szintezési hiba, vagy a rafinált vízhozamgörbe szerkesztési félrecsúszása vagy egy statisztikai mutató nagyságrendi elszámolása, azonnal észrevette. Lehet, hogy a tanulmányban, műszaki leírásban csak egyetlen vessző volt rossz helyen, de ez sem kerülte el a figyelmét és gazdag szókincsét igénybe véve minősítette a munkát. De a legidősebb testvér tudott igaz szívvel örülni a kisebbik sikereinek: elismerő kézszorítása egy-egy jól sikerült előadás után a tapsnál többet jelentett, s a megjelent cikkekről mondott néhány elismerő szava, érdemi kritikája többet ért, mint a minősítő bizottság követelte recenziók tömege. Figyelmeztető, intő szava is mindig testvéri volt. Amikor egyszer azt tartották e sorok szerzőjéről — és talán ő is magáról —, hogy pályája csúcsára ért, csak annyit mondott: Édesapád volt az igazi alkotó, az igazi tehetség. Nem lehet finomabban, testvériesebben figyelmeztetni valakit, hogy túl nagy az arca. Az idősebb testvér a komoly bajban a legnagyobb érték. 1959-ben, amikor a Fő utcának egyik nevezetes intézményébe (no nem a mai KTM-be) invitáltak, az ő együttérző hangosan gondolkodása segített, hogy kialakítsam azt a viselkedést (alkalmazzam a hülyeségi faktort), amelynek nem volt túl sok káros következménye sem a magam életére, sem másokéra és amelyet később sem kellett szégyellnem. Persze fölösleges múlt időt használnom. Szakmai pályámat az első 6 évi munka alakította. Talán ezért a legutóbbi időkig két dolgot tekintettem elsődleges célomnak és az elérendő legnagyobb értéknek. Az egyik, hogy Csermák Béla bátyám Lászlóffy tanítványának tekintsen (és az sem árt, ha mások is annak tartanak), s a másik, hogy egyetlen munkámat hasznosnak ítélje. Sajnos ez utóbbi már nem sikerülhet. Befejezésül hadd írjam ide Esterházy Péternek mindannyiunk egyéni szellemi bátyjairól írott sorait: ,,A báty olyan mint az anyánk, de mégiscsak férfi, viszont nem béklyózza annyi minden, mint apánkat szegényt". Vagy... átmenet egy zseniális apa és egy zseniális nagybácsi közt, közel van hozzánk, miként az előbbi, ám olyan édes link, mint az utóbbi. =*- ZSUFFA ISTVÁN Emlékezés — Szilánkok Öt év odesszai tanulás után lettem hidrológus mérnök a vízügyi igazgatóságon, Székesfehérvárott. A huszonévesek türelmetlenségével szerettem volna napokórák alatt megtanulni a magyar szaknyelvet, s egyáltalán megismerni a hazai gyakorlatot. Ismerkedtem a szovjet és amerikai szemlélettől eltérő' módszerekkel. Nyakló nélkül olvastam. Egyszer aztán kis híján szívszélhűdést kaptam: a folyosón szembejött a Csermák-képlet. Istenem! Hiszen én a Csermák-képletet valahová a Pitagorasz-tétel és a Mengyelejev-táblázat közé raktam. Bizony, azt hittem, akár Vásárhelyi Pál is használhatta volna. És erre... két lábon jár, arisztokratikusan raccsol, éppen egy nagyobb társaságot szórakoztat és aranyosan udvarol a nőknek. Antalné Angster Mária Ha a főosztályvezetői értekezletre késve érkeztem, a törzshelyemet többnyire már elfoglalták, s csak CsermákBéla mellett volt üres hely. Ez pedig életveszélyes volt. Béla ugyanis az ülésen elhangzó kijelentéseket, megállapításokat, a vitát a bajusza alatt folyamatosan kommentálta úgy, hogy többnyire csak közvetlen szomszédai hallották. A Béla-féle gúnyos-humoros megjegyzések igen csak igénybe vették a rekeszizmomat, és így kemény önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy a helyzethez és tárgyhoz illő komolyságot tanúsítsak. Hankó Zoltán Az Államvédelmi Hatóság 1950. december 24-én éjjel letartóztatott. Hozzátartozóim hónapokig semmi tájékoztatást nem kaptak hollétemről. Fizetésemet azonnal megszüntették, feleségem három kisgyermekkel minden támasz nélkül maradt. Csermák Béla megszervezte a vízügyi szolgálatban lévő mintegy 40 kolléga hosszabb időre szóló anyagi támogatását, ami az akkori időben nem is járt minden veszély nélkül. Csermák Béla mindig hűséges volt a vízügyi szolgálat szelleméhez és tradíciójához. Fiatal mérnökként a VIZITERV előmunkálati osztályán dolgoztam. Egyik munkámhoz 1959-ben a lefolyási viszonyok változásának mélyebb ismerete vált szükségessé. Főnököm, Kovács Bobó ez ügyben Csermák Bélához küldött. Rákóczi úti szobájában udvariasan fogadott. A parancsolj kérlek! megnyomott hangzása még ma is visszacseng fülemben. Amikor segítségét ismételten megköszönni igyekeztem, egy elmész, kérlek a.... választ ropogtatott bajsza alatt. Nagy László Béla tudta, hogy mikor, miért kell hogy áthelyezzen (az én érdekemben). Igaza volt... Béla tudta: jobb, ha kiabál, mintha haragudna... most hálás vagyok, hogy csak kiabált. Béla nagyvonalóúan megmondta: Miklósom! Csak nem fogunk gatyázni három nap szabadságon! Fiad született, segíts a feleségednek, vigyázz a másik csemetédre, kész... Az a lényeg, hogy csináld meg jól, határidőre a munkád. Ha kell úgyis dolgozol otthon rajta. írd alá a jelenléti ívet és el van intézve. Németh Miklós 7
