Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
A Duna régi térképeken A Magyar Vízügyi Múzeum 1994. március 22-én, a Víz Napján, kiállítást nyit ,,A Duna régi térképeken” címmel. A kiállítás a folyó ábrázolásának történetét, fejlődését mutatja be. E mellett — a régió térképeinek természetéből fakadóan — felvázolja Magyarország térképezésének történetét is. Azáltal ugyanis, hogy a Kárpát-medence földrajzi arculatát a Duna és vízrendszere határozza meg, hozzá igazodva rajzolták meg, sőt rajzolják meg ma is az ország vagy egy országrész térképét. Ezért ahogy fejlődött hazánk vízrajzának ábrázolása, úgy finomultak, tökéletesedtek az országról készült térképek is. A kiállítás elsődleges célja természetesen a tanítás, az ismeretközlés. Fejlődésében mutatja be a Duna ábrázolásának történetét. Bár rendezőelvül csak a kronológia szolgált, mégis pontosan kitapintható, mely mappák készültek csak elbeszélés után vagy különböző korábbi ábrázolások felhasználásával csupán empirikus módon, s melyek gondosabb utánjárás avagy műszeres felmérések alapján. A szép, míves régi térképek azonban tág teret nyitnak a rendezőknek arra is, hogy a látogatókat gyönyörködtessék és szórakoztassák. Nagyon gazdag anyagból válogathattak. Különösen a 16-18. század között a térség a világ legtöbbet térképezett területe volt. Olasz, francia, német, osztrák, magyar, sőt török geográfusok és kiadók számára a nagy érdeklődés miatt üzletet jelentett a Habsburg-birodalomról és tágabb környezetéről térképet kiadni. Ezt szomorú kiváltságunknak köszönhettük: rajtunk keresztül fenyegette az oszmán birodalom Bécset, illetve Európát. A csaknem kétszáz évig tartó háborúskodás alattszámos hadi térképet is készítettek. Ebben elsősorban az olasz tisztek jeleskedtek, így helyet kapnak a tablókon érdekes katonai felvételek is a folyó egyikmásik szakaszáról. A 19. században megjelentek a hidrográfiai térképek, melyek nem csak a folyó partjainak, kanyarulatainak pontos futását, hanem a szabályozások, árvízvédelem és hajózás számára fontos körülményeket is feltüntették. A nagy munkára az egyetemen, az Institutum Geometricumon számos kiváló mérnököt készítettek fel, akik szintező, vízsebességmérő, mélységmérő és csillagászati műszerekkel felszerelve szinte méterről méterre felmérték és térképre vitték a Duna medrét, szűkebb környezetét, mocsarait, örvényeit, szigeteit és sodorvonalát, s mindezen adatokat speciális hidrográfiai térképekre vitték. Folyónk térképi ábrázolásának történetét bemutató kiállítás ezeket sem nélkülözheti, így belőlük is bemutatunk néhány gyönyörű, a 19. századi mérnökök tudását és alaposságát reprezentáló darabot. A legrégibb térképünk az ókorból származik. Ez a római kori „tabula itineraria” és a 19-20. századi Vályi-féle Dunavölgy térkép jelöli annak az időintervallumnak a határát, melyben a 23 db tablón bemutatott régi míves, szép térképek folyónkat bemutatják. Az előbbi a Dunát még csak, mint egy absztrakt határvonalat rajzolja, mely mögött a művelt világra acsarkodó ádáz barbárok leselkednek. Partján húzódik meg például „Aquinco”, ahonnét a ,,Brigetióba” (Szőny) vagy „Annamantia” (Dunaföldvár) felé utazókat a „Salus Imperii” (birodalom oltalmazója) megvédi és vándorútjuk során biztos kézzel vezeti. Az alig ismert, a bécsi Kriegsarchivban őrzött Johann Müller-féle határtérkép másolata érdekes színfoltja a tablósornak; a karlócai békekötést követően gondosan feltérképezték a határvidéket, s a későbbi viták megelőzésére a mindkét fél által elfogadott, a Birodalom és az oszmán birodalmat szétválasztó határvonalat berajzolták. A világ első ilyen céllal készített térképe! Müller ezt Marsigli utasítására 1703- ban rajzolta Nümbergben. Kuriózum Baptist Homann „Európa fő folyójának, a Dunának... legújabb térképe” (Nürnberg, 1713 táján). A Fekete-tengerbe érkezve ugyanis nem szűnik meg a folyó! Pontozott vonallal jelölve a tenger fenekén — miután magába fogadta a Dnyeper és más folyók vizét —, tovább hömpölyög a Duna a Boszporuszon, a Márvány-tegeren s a Dardanellákon át az Egei tengerbe. A 18. század második feléről egy ritka és félreismert térképet is mutatunk: Fabricius Kovács János „Magyarország Dunán inneni és Dunán túli részének mappáját”. Ezt is Bécsben őrzik a Nationalbibliothek térképtárában. Szerzője nagy súlyt helyezett az ország- és megyehatárok megrajzolására, valamint a vízrajz pontosságára: „...Ezen térkép alapján... a hadvezérek a különböző, még a jelentéktelen folyók egymásba torkollását, valamint egyes mocsarak gyakran áthatolhatatlan lapályait is megrajzolva kézbe kapják”. A sort Vályi szép műve zárja, amely a modern mérőeszközökkel pontosan felmért Dunát és vízrendszerét ábrázolja. Nem mindig egyszerű azonban a gyakorlatlan szemnek a régi térképeken az eligazodás. Eleve soknak közülük fordított a tájolása, azaz D—E-i, s így amit rendesen a lap jobb oldalán találunk, itt a balon kell keresni, s a Nap „nyugaton kel és keleten nyugszik". Feliratuk pedig többnyire latin, olasz, német vagy francia, és csak ritkán magyar! Éppen ezen probléma kiküszöbölésére, azaz a tájékozódás megkönnyítése céljából ott, ahol szükségesnek látszik, kis grafikai ábrákkal segítjük a látogatókat. Olykor ugyanis ezek a régi térképek próbára teszik az ember türelmét. Sokszor nem könnyű eligazodni rajtuk. A kiállítás e tekintetben is tanulságokkal szolgál: nemcsak az ábrázolás pontosságát, hanem áttekinthetőségét illetően is fejlődött a térképtechnika. Sőt a haditérképeken túl a 18. században megjelentek a közigazgatást, a hajózást, a folyószabályozást stb. szolgáló speciális térképek is. A tablók felirata három részre tagolódik. Tartalmaz egy általános leírást a bemutatott térképről, melynek keretében esetenként érdekes feliratainak fordítását is közöljük. Kiemelten foglalkozunk a Duna ábrázolásával, végül pedig a mappa lényeges jellemzőit ismertetjük (cím, szerző, megjelenés éve, helye, jellege, mérete, méretaránya, feltalálási helye). A kiállítás megnyitását tudományos konferencia előzi meg Esztergomban, a Technika Házában. Nyolc előadásban jeles kutatók számolnak be a Duna térképi ábrázolásának kutatásában elért eredményeikről. A Dunáról szóló konferenciával és kiállítással ünnepli tehát a Duna-múzeum a Víz Napját, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk. A kiállítás helye: Magyar Vízügyi Múzeum, Esztergom, Kölcsey u. 2. (Tel.: 33/311-888), a konferenciát pedig a Technika Házában, a múzeum közvetlen közelében tartják. 10
