Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-12-01 / 12. szám
A Severn Trent Számtalan érdekes szakmai tapasztalatot, turisztikai és kulturális élményt nyújtó tanulmányút keretében dr. Keresztúri János főosztályvezető' (OVF, Vízgazdálkodási Főosztály) és Neszmélyi Andrásáé főtanácsos (OVF, Együttműködési Főosztály) társaságában 1994. június 7-től 4 napot töltöttem Angliában. A program szakmai részét a Severn Trent részvénytársaságnál tett kétnapos birminghami látogatás jelentette, előtte és utána pedig 1-1 napot töltöttünk Londonban, írásomban az út szakmai tapasztalatait próbálom meg összefoglalni és ellenállva a csábításnak, nem írok Londonról, erről a több mint 8 milliós világvárosról, amelyről sok videofelvételt készítettem, s ha az utómunkálatokkal elkészülök, az útifilmet szívesen bemutatom az érdeklődőknek. A víziközmű-szolgáltatás jogi és szervezeti keretei A későbbiek jobb megértése érdekében szükséges röviden áttekinteni Nagy-Britannia víziközmű-szolgáltatásának szervezeti rendszerét, a fejlődés fontosabb állomásait. Az általam elmondandók minden esetben csak Angliára és Walesre érvényesek, ugyanis Nagy-Britannia alkotmánya értelmében az angliai és walesi törvények Észak-írországra és Skóciára nem vonatkoznak. Nagy-Britanniában a világ egyik legfejlettebb gazdasága mindig jó alapot teremtett a víziközmű-infrastruktúrának a kor színvonalát tükröző fejlesztéséhez. Ennek megfelelően az ellátottsági mutatók igen magasak. Alakosság 99%-arészesül közüzemi ivóvízellátásban, s ami magyar szemmel igazán irigylésre méltó. Közműolló alig van, a lakosság 96%-a szennyvízcsatorna-hálózattal ellátott területen él. 1860 és 1989 között Angliában és Walesben a víziközmű-szolgáltatás állami kézben volt, igaz, már ekkor voltak jól működő magánvállalatok is. Az állami tulajdonú víziközmű-ellátás sokáig megfelelőnek bizonyult, de az 1950-es és 60-as években visszaesés volt tapasztalható, különösen a csatomázásfejlesztés mértéke maradt el az igényektől. 1974-ben, a vízgazdálkodási törvény (Water Act, 1973.) hatálybalépését követően a víziközmű-szolgáltatást jelentősen átszervezték. Az átszervezés célja a szolgáltatási színvonal javítása volt. Több száz önkormányzati intézményt, közüzemi vállalatot öszszevontak, államosítottak. Tíz vízügyi igazgatóságot hoztak létre, amelyek valamennyi vízügyi tevékenységért felelősek voltak és szigorú kormányellenőrzés alatt álltak. Az igazgatóságok felügyeletét Angliában a környezetvédelmi minisztérium, Walesben pedig a walesi ügyek minisztériuma látta el, kivéve a lecsapolások és a halgazdaságok ügyeit, amelyekben a mezőgazdasági, halászati és élelmezési minisztérium volt illetékes. Az igazgatóságok egyaránt foglalkoztak az engedélyezési eljárások lefolytatásával, beruházási, kutatási és fejlesztési kérdésekkel. Az 1973. évi vízügyi törvény a vízügyi politika alakításának szándékával létrehozta a Nemzeti Vízügyi Tanácsot (National Water Council), amelynek a vízügyi igazgatóságok vezetői, az érdekelt miniszterek által kinevezett vízügyi, közgazdasági, pénzügyi és egyéb szakemberek voltak a tagjai. Az átszervezett víziközműszolgáltatási rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, fokozatosan jelentek meg a szigorú állami ellenőrzés gyengéi. Problémák voltak a beruházás-finanszírozásban, a díjak állami ellenőrzésében, károsan hatottak a rövidtávú politikai megfontolások. Mindezek következtében a szolgáltatások színvonala nem nőtt a szükséges mértékben, sok esetben nem elégítette ki az Európai Közösségek egyre szigorodó normáit. Az államosítás kudarcát felismerve 1989-ben a kormány privatizálta a vízügyi igazgatóságok víz- és csatornaellátási tevékenységét. A privatizáció feltételeit, kereteit az 1989. július 6-án életbe lépett új vízügyi törvény teremtette meg. Ennek értelmében a vízügyi igazgatóságok vízellátással és csatornázással kapcsolatos funkciói 1989. szeptember 1-ével átkerültek a Vízügyi Szolgáltató Vállalatokhoz (Water Service Companies), a tulajdonnal és az ellátási -felelősséggel együtt. A 10 vízügyi szolgáltató vállalat a 10 vízügyi részvénytársaság (Water Holding Company) leányvállalata. A részvénytársaságok és a szolgáltató vállalatok működési területe lényegében megegyezik a korábbi vízügyi igazgatóságok területével. A 10 vízügyi szolgáltató vállalat mellett megmaradt 29 úgynevezett törvényen alapuló kis vízművállalat is, amelyek az államosítás időszakában is magánvállalatként működtek. A privatizált víziközmű-szolgáltatási tevékenységét, ellenőrzését, szabályozását a vízügyi szolgáltatások főigazgatója, az Országos Folyóvölgyi Főigazgatóság és az Ivóvíz Felügyelőség végzi. [Az 1989-es vízügyi törvény hozta létre az államtitkári és a vízügyi szolgáltatások főigazgatói posztját, illetve az Országos Folyóvölgyi Főigazgatóságot (National Rivers Authority), ezek ma a vízügy legfontosabb irányítói.] Az új privatizált modell szerint tehát — a követelményeket, "normákat a kormány és az Európai Közösségek határozza meg, — az ellenőrzést független jogi személyek végzik, 8
