Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-12-01 / 12. szám
VÍZÜGY ÉS Beszélgetés dr. Starosolszky Ödönnel, a VITUKI R — Úgy néz ki, hogy az utóbbi években kevesebb szó esik a vízügyi tudománypolitikáról. Vajon hiánycikk a tudománypolitika? — Amikor valami hiánycikk, akkor azt sokan kezdik keresni és eközben beszélnek, írnak róla. Mintha így lenne ez a tudománypolitikával is, amelynek hazánkban rangja van, hiszen tiszteletre méltó határőr zatok formájában a kormánynak is van, régebben volt tudománypolitikai irányelvünk, és ezt lebontottuk ágazati, sőt intézeti szintre. A tudománypolitika aligha választható el a politikától és a gazdasági helyzetről. Ameddig a népgazdasági tervezés virágkorát élte, alapja a tudományos kutatás tervezése volt. Voltak ugyan olyan rendbontó gondolkodók, akik szerint az alapkutatás nem tervezhető, mert az igazán új tudományos eredmény eleve tervezhetetlen, míg mások úgy vélték, hogy a tervszerűség a tudományos kutatás szoros velejárója. A tudományos hivatalnokok erről többé-kevésbé meg is voltak győződve. Amikor a tudományos tervezés virágkorában, az 1970-es évek elején, a különböző В szintű témák tervezése folyt, és jómagam éppen az ágazati kutatások tervezéséért is felelős voltam, bevallom, hogy és is inkább az utóbbiak közé tartoztam, és nem sajnáltam számos értékes kutatót a tervezéssel terhelni. Egyes tárcák területén ez a tervezés még a nyolcvanas években is élt, főként ott, ahol a nagyfokú személyzeti stabilitás révén a kutatásokért felelős személyekben nem volt olyan sok változás, mint a vízgazdálkodás területén. A tudománypolitika a kutatásirányítás eszközeként akkor tud szolgálni, ha a tervszerű kutatások pénzügyi fedezete kellő biztonsággal rendelkezésre áll. Egyértelmű, hogy a befolyásolás legfontosabb — de nem egyedüli — eszköze a pénz. Aki fizet, az szabja meg a nótát. Ha a zenekart egy jópénzű mecénás kibérli, akkor joggal számíthat rá, hogy kedvére muzsikálnak. — Mi jellemezte főbb vonásaiban az elmúlt évtizedekben kialakult kutatásmenedzselést? — A tudománypolitikának az a gyakorlata, hogy a kutatások tervezésekor első lépésben a majdani végrehajtókat vette igénybe a feladat és a végrehajtás megtervezéséhez, biztosítani látszott, hogy a zenekar olyan számokat vállal, amelyeket elő is tud adni. A tervek széles körű megvitatása (az úgynevezett célprogrambizottságok, illetve a kutatásokat koordináló tanács révén) lehetővé tette, hogy az érdekelt gyakorlati szakemberek, az alkalmazók, a tervezés során kellő súllyal beleszólhassanak a választott célokba és az időbeni sorolásokba. Más kérdés, hogy a tervezés során mindenki túl ambiciózus volt, ezért elég sok irreális célkitűzés született. Már a rendelkezésre álló pénzügyi keretek is jelentősen alatta maradtak a várakozásnak, a kutatók teljesítménye az előrehaladásban pedig nem érte el az általuk elképzeltek így azután a végrehajtás lassan indult meg. Mire a terveket meg lehetett volna legalább részlegesen valósítani, személyi változások következtében újabb ötletek születtek. Energia zömében már csak a tervezésre tellett, amely ismét tekintélyes szakértelmet fogyasztott el. A tapasztalat tehát azt mutatta, hogy a kutatás menedzselése és a tudománypolitika elsősorban a kutatást irányító és a kutatásra fordítható öszszegekkel rendelkező személy(ek) függvénye. A feladatok ugyan zömében ugyanazok az örökzöld témák voltak: sorolásul«:, anyagiakkal való ellátásuk meghatározta sorsukat. — Milyen szerepet játszanak hazánk adottságai a kutatási témák megválasztásában és kidolgozásában? — Kérdezheti valaki, hogy a vízgazdálkodás területén hazánkhoz hasonló kis országban van-e egyáltalán igazából kutatandó feladat: nem lenne-e elég a vezető országokban folyó kutatás egyszerű nyomonkövetése. Sokan mondjuk, hogy nem, mivel az egyes országok természetföldrajzi, de szociális-gazdasági sajátosságai másfajta megközelítést igényelhetnek. Igaz ugyan, hogy a víz többé-kevésbé ugyanúgy folyik — azaz a nagyobb energiatartalmú helyről a kisebb energiatartalmú felé — mindenütt a Földön, de az alapvető összefüggésekben döntő szerepet játszó paraméterek súlya, nagysága és változékonysága bizony eléggé változó. így azután éppen a vízgazdálkodás sajátosságaként bizonyos kutatások nem szakíthatok el a környezeti sajátosságoktól. Bár a fejlődés állandó figyelemmel kísérése nélkülözhetetlen, bizonyos saját kutatómunka szükséges. Ismeretes, hogy a világban sokféle feladathoz dolgoztak ki, sokszor széles körben 4
