Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
Márciusban újra J r Ünnepi kooperációs értekezlet tanulságokkal, Abban a szerencsében volt részem, hogy meghívást kaptam a Nagykörút víznyomócső-cseréjének (és a vele kapcsolatos egyéb munkálatok) lezárását is jelentő ünnepi kooperációs értekezletre. Mert nem mindennapi munka fejeződött be ezzel az aktussal, s ezt értékelendő még az utolsó simítások is fegyelmezetten sorjáztak; mit kell tenni az lenni. Ennyiben magunkra ismertünk. De nem sokáig: végül akadt gazdája (tanúsíthatom, hiszen az ünnepélyes átadáskor már nyoma sem volt a törmeléknek). A résztvevők — mindezek után — meditáltak még egy keveset a főváros és a VI. kerület viszonyán, ám egy ilyen ünnepélyes megemlékezést nem érdemes is azt mondják ilyenkor: Majd kinövöd, fiam! És kinövi. Mindezek után csoportkép készült a jelenlévőkről, melyet most mi is közlünk. Aki nem találja magát a képen, az vagy nem volt ott, vagy nem vett részt a munkában. Vagy mind a kettő! De most már ez sem számít igazán. Tény, hogy egy jól szervezett munka zárult ezzel a nappal. Köszöntsük a munünnepélyes átadásig, kinek milyen (és mennyi) dolga maradt még vissza. Talán csak annyi volt a korábbiakhoz képest szembetűnő, hogy dr. Várszegi Csaba műszaki igazgató ez alkalommal kevésbé pattogósán kérte számon a vállalásokat (itt-ott még elnéző is volt, ami egyébként nem szokása), és a kérdésekre adott válaszok is visszafogottabbnak tűntek. Hogy miért? Arra a következő események adtak igazán választ. Ekkor ugyanis (az értekezlet második részében) olyan dicséretözön zúdult a résztvevőkre (a terem minden részéből), hogy azt már csak a korábban megelőlegezett szerénység kompenzálhatta. Szó ami szó, a kivitelezők, beruházók, lebonyolítók (és minden segítő) érdemes a dicséretre, mert példás szervezettséggel dolgozva teljesítették vállalt kötelezettségüket. S ez nem csekélység. Ám hogy, hogy nem, a munkaterületen szanaszét heverő hulladéknak, építési törmeléknek még itt sem akart gazdája ilyen csekélységgel terhelni. Végül is a kerület szép létesítményt vett birtokba, s ezen már a megkésett viták sem tudnak változtatni (hála istennek). A kamasznak kavégzőket, a dirigenseket. Legalább egy fénykép erejéig. Megérdemlik. Egyébként is: márciusban újra kezdik. 'V; .... iik tofe!. I Á'megértésükébt 116 napért és újra Önöké a Nagykő) értünk. Budapesti Közlekedési Vállalat 19
