Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
A JÖVŐ VÍZÜGYI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI MENEDZSEREI Eredményes oktatási kísérlet a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Tagozatán Előzmények A posztgraduális környezeti menedzserképzés ismertetéséhez szükséges a tagozatunkon folyó képzés múltjának áttekintése. A környezeti menedzser szaküzemmérnökök képzés bevezetése során ugyanis támaszkodtunk a bajai Vízgazdálkodási Tagozatnak a graduális és posztgraduális oktatás terén felhalmozódott tapasztalataira. Az Országos'Vízügyi Főigazgatóság kezdeményezésére 1962-ben megalakult intézetünk jogelődje a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum, amely 1970-től a Budapesti Műszaki Egyetem vízgazdálkodási főiskolai karaként, majd 1978-tól a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézeteként, 1994-től pedig Vízgazdálkodási Tagozataként folytat képzést. Oktatásunkra kezdettől fogva meghatározólag hatott az a felismerés, hogy a víz — mint a legfontosabb környezeti kincsek egyike — komplex megközelítést igényel, nem kezelhető a természettől és a többi környezeti elemtől függetlenül. így mindig figyelmet fordítottunk képzésünkben a környezetvédelmi, kárelhárítási, környezetgazdálkodási ismeretek oktatására. A múltban ez elsősorban a különböző szaktárgyakba épült be, önálló tárgyak formájában csak részben jelent meg. 1990-től azonban már két féléves, heti két óra előadással és két óra gyakorlattal rendelkező önálló tárgy keretében oktattunk környezetgazdálkodást. A külső társadalmi igények változása eredményeként az elmúlt években egyre nagyobb kereslet jelentkezett a környezetvédelemhez is értő szakemberek iránt. Ezt az igényt felismerve a Vízgazdálkodási Intézet a korábbi több mint 25 éves kétszakos vizes (vízellátás-csatornázás és mezőgazdasági vízgazdálkodás) képzési tapasztalataira építve kidolgozta a vízi és környezeti képzés tantervét, amelyet az 1990/91-es tanévtől építőmérnöki szakként, és vízi és környezeti szakirányként engedélyeztek. Az egyszakos és azon belül egy szakirányú képzés vitathatatlan előnyei mellett nehézséget jelent az, hogy jelenleg valójában négy, egymással ugyan szakmailag szoros összefüggésben lévő, de mégis karakterisztikusan elkülönülő szakirány képzése folyik. Jelenleg dolgozunk tantervűk korszerűsítésén, amelynek célja az egységes vízi és környezeti alapokon álló négy szakirányú képzés bevezetése. Ezek a következők: vízellátás-csatornázás, vízhasznosítás-vízrendezés, vízikömyezet-gazdálkodás, víz- és közműépítés. A jelenlegi vízi, környezeti szakirány tantervének és képzési céljának összeállításánál abból a tényből indultunk ki, hogy a vízgazdálkodás nemcsak mennyiségi, de minőségi gazdálkodást is igényel, mivel a víz az egyik legérzékenyebb környezeti elem, és rá az egyéb környezeti közegek terhelése is kihat. Eredményes vízgazdálkodás tehát csak a környezeti közegek együttes védelmével érhető el. A környezeti irányú képzéssel qlyan oktatást kívánunk nyújtani, amely a hallgatóinkat felkészíti nemcsak a környezeti károk értékelésére, kimutatására, előrejelzésére, de a károk megelőzésére, elhárítására és megszüntetésére is. Az építőmérnöki alapokon álló képzésnek köszönhetően a végzett szakemberek pedig képesek a környezettechnológiák tervezésén és üzemeltetésén túl az igényelt létesítmények tervezésére és megépítésére is. A posztgraduális környezeti oktatás területén is jelentős hagyományokkal rendelkezünk. A bajai Vízgazdálkodási Intézetben évek óta folyik a vízellátási és csatornázási szaküzemmémöki képzés, amely a környezetvédelem szűkebb területére nyújt speciális képzést. A környezeti képzés ugyancsak már kezdettől fogva beépült a vízgazdálkodási szaküzemmémöki képzés tananyagába is. Környezeti képzésünk fejlesztését segíti nemzetközi támogatás formájában az Európai Közösség által támogatott TEMPUS program. Intézetünk az elmúlt években három, környezeti oktatás-fejlesztést célzó programban vett részt. Az együttműködések többek között az egységes európai környezeti oktatás tantervének és tananyagainak kidolgozását segítik. A posztgraduális környezetimenedzser-képzés oktatási célja A környezetimenedzser-képzés tantervének kidolgozásával alkalmazkodni kívántunk a megváltozott társadalmi igényekhez. Amint tudjuk, a napjainkban lejátszódott gyors társadalmi és gazdasági változások nagy kihívást jelentenek a felsőoktatás számára, és szükségessé teszik, hogy a képzés igazodjon a gyakorlat diktálta igényekhez. Az iparilag fejlett országok példája mutatja, hogy a környezetvédelem — a környezeti terhelések növekedése miatt — prosperáló gazdasági tevékenység. A magas színvonalú környezetvédelmi szolgáltatáshoz, jó üzletpolitikához azonban menedzsmenti ismeretek elsajátítása szükséges. A szűkebb értelemben vett szakma és a technológiák ismerete ma már rendszerint nem elegendő — alakuló piacgazdasági viszonyaink között — a sikeres szakmai tevékenységhez. Ehhez a műszaki képzésre támaszkodva szervezési, vezetési, jogi, gazdasági és marketingismeretek is szükségesek. Az elmúlt évek tapasztalatai azt is bizonyították, hogy a hatékony környezetvédelemhez a technológiai ismeretek egyedül nem elegendőek, mert ezek többnyire csak az úgynevezett csővégi szemléletet erősítik és annak megfelelő megoldásokat eredményeznek. A hatékony környezetvédelemhez a környezetvédelmi technológiákon túl jogi, gazdasági eszközök alkalmazására és az egyéni döntések helyes irányba terelésére is szükség van. A mérnöki munkához szükséges ezen ismeretek oktatása azonban sajnos hiányzik a graduális képzésből. A graduális képzés kevésbé rugalmas, mint a posztgraduális képzés, nehezebben változtatható a képzési cél és a tanterv. A rendelkezésre álló szűk időkeret pedig a mérnöki szakma alapismereteinek átadására is kevés. így az előbbiekben megfogalmazott igények kielégítésére elsősorban a posztgraduális képzés alkalmas. Ezt a lehetőségetfelismerve a PMMF Vízgazdálkodási Intézetében kidolgoztuk a környezeti menedzser szaküzemmémökök képzésének tantervét. A képzés célja, hogy a környezetgazdálkodás különböző területein dolgozó vagy az iránt érdeklődő, szakirányú vagy rokon területű egyetemi vagy főiskolai mérnöki diplomával rendelkezők számára biztosítsa a szakmai ismeretek felújítását, korszerűsítését, valamint kiegészítését nem csak a mérnöki, hanem a környezetgazdasági, jogi, általános és szakmai menedzseri ismeretekkel. A képzés tantervét úgy állítottuk össze, hogy igény esetén az első év lehallgatásával lehetőséget biztosítsunk az intézetünkben korábban végzett szakemberek számára a vízi- és környezeti üzemmérnökök képzésével megjelent új környezeti ismeretek megszerzésére is. Mint később kiderült, erre a kiegészítő képzésre nem jelentkezett igény, mert minden résztvevő célja a szaküzemmémöki oklevél megszerzése volt. A képzés az önkormányzatok, az egyéb közigazgatási intézmények és a különböző gazdasági szervezetek környezeti szakemberek iránti igényeit kívánja kielégíteni, s egyben ismeretanyagot nyújt a környezetvédelmi vállalkozások indításához és a környezeti hatósági munkához is. A program lebonyolítása Az 1992—94 között szervezett környezeti menedzser szaküzemmémökök képzésére 40 hallgató jelentkezett, amelyből 30-an szereztek diplomát. A képzésre jelentkezhettek mindazok, akik az intézetünk képzési profiljának megfelelő szakirányú műszaki egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkeznek. Akik mérnöki, illetve üzemmérnöki oklevelüket egyéb szakon szerezték, egyedi elbírálás alapján előírt különbözeti vizsgák letétele mellett vehettek részt a képzésben. A képzésre jelentkező 40 hallgató döntő többsége (mintegy 85%) intézetünkben szerezte meg korábban üzemmérnöki oklevelét, de műszaki egyetemet végzett jelentkezőink is voltak. A jelentkezők 50%-a frissen végzett, gyakorlati tapasztalattal és munkahellyel nem rendelkező, intézetünkben végzett üzemmérnök volt. A munkahellyel rendelkezők többsége a környezetgazdálkodás valamely szakterületén vagy azzal kapcsolatos területen dolgozott. A oktatás során szerzett tapasztalatok nem igazolták azokat a félelmeket, amelyek a gyakorlati tapasztalatokkal nem rendelkező hallgatók felvételével kapcsolatban megfogalmazódtak. A felvett hallgatók kor és gyakorlati tapasztalat szerinti összetétele széles skálán mozgott a 21 éves, gyakorlattal nem rendelkező és az 55 éves, vezető beosztású, nagy gyakorlati tapasztalatú mérnök között. A tanulmányok sikeressége tekintetében nem lehetett szignifikáns különbséget kimutatni a különböző korosztályok között. A nagyobb tapasztalattal rendelkező gyakorló szakemberek kedvező hatással voltak a kevésbé gyakorlott társaikra. A képzés négy féléves és a levelező oktatásnak megfelelő formában került lebonyolításra. A félévenkénti átlagos óraterhelés 99 óra, amely három konzultációs hétből állt. Az előadási órákat a harmadik és a negyedik félév során 3-4 napos tanulmányi kirándulások egészítették ki, amelyek célja a speciális gyakorlati ismeretek helyszíni bemutatása, tanulmányozása volt. A tantervi tematika összefoglalását a mellékelt táblázat mutatja. A táblázat felső része tartalmazza a környezeti kiegészítő képzés tantárgyait, amelyek egyben a képzés környezeti megalapozását és a szaküzemmémöki szintű általános környezeti és környezettechnológiai ismeretek elsajátítását biztosítja. A képzés tantervének összeállításánál a fakultatív tárgyak széles körét próbáltuk az érdeklődési körnek megfelelő választási lehetőséggel felajánlani. A program lebonyolítása során azonban a szabad fakultációs tárgyválasztás elvét — elsősorban szervezési okokból és költségcsök-12
