Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1994-08-01 / 8. szám

AKI MEGSZERVEZTE A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNYT K V A S S A Y J E N Ő Hetvenöt évvel ezelőtt halt meg Buda­pesten Kvassay Jenő, akinek a nevéhez fűződik a kultúrmérnöki szolgálat megszervezése. 1850. július 5-én született Budán. A gépészmérnöki oklevelét a pesti műe­gyetemen szerezte meg, majd a Ma­gyaróvári Gazdasági Akadémiát vé­gezte el. Végül a világhírű Ecole des Ponts et Chaussees tanítványaként a legmodernebb francia vízépítő-iskola eredményeivel megismerkedv, s egy hosszabb külföldi tanulmányút tapasz­talataival gazdagodva, 1876-ban tért vissza Magyarországra. 1877-ben megbízták az általa java­solt és sürgetett kultúrmérnöki intéz­mény tervének elkészítésével és meg­szervezésével (1879), majd 1880-tól vezetésével. A Kultúrmérnöki Hivatal 1889-től a Földművelésügyi Minisztérium hatás­körébe került mint Országos Vízépíté­szeti és Talajjavítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság). Mint az arra legelhivatottabb emberre bízták ezen hivatal megszervezését és vezetését. így Kvassay lett a talajjavító vízi munkálatokon kívül a folyószabá­lyozás, az ármentesítés és árvédelem, egyszóval az egész hazai vízépítés irányítója. Négy évtizeden át a vízügyek legfőbb felelőse volt Kvassay. Tevékenysé­géhez fűződik az Országos Halászati Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezése. Egyik szerzője volt a vízügyi gondol­kodásban mérföldkövet jelentő 1885. évi XXIII. tc.-nek (vízjogi törvény) és az 1888. évi XIX. tc.-nek (halászati törvény) létrehozásának. Ő kezdeményezte a Balatoni Kikötők Felügyelőségének felállítását, vala­mint a Soroksári Duna-ág csator­Mindennapi tennivalóink közepette nemigen tudunk időt fordítani vízügyi történeti emlékek kutatására, ápolásá­ra, s a szakmai múltnak jeles szemé­lyiségei, eseményei, évfordulói talán feledésbe is merülnének, ha nem lennének közöttünk olyanok, akik a vízügyi múlt iránt elhivatottak, akik tevékenységükkel gyarapítják ismere­teinket, segítik emlékezésünket. Góg Imre, a KÖVÍZIG nyugdíjasa — mondhatjuk, hogy rendszeresen vízü­gyi történeti kutatói, szakírói munkát végez és publikál —, a napokban a Békés Megyei Hírlapban közölt cikket Kvassay Jenőről, a kultúrmérnöki intézmény megszervezőjéről. Köszönet azért, hogy írásával, meg­emlékezésével a vízügyi szakmai körök és a sajtó ez irányú kötelezettségét lerótta, a vízügyek legfőbb irányítója halálának háromnegyed százados év­fordulóján. názásának és a budapesti Csepeli Nem­zeti és Szabadkikötő építésének meg­kezdését. Vízgazdálkodási, víz-építési és mezőgazdasági vízépítési szakiro­dalmi munkássága egyaránt jelentős. A Mezőgazdasági vízműtan (1-2. kötet, Bp. 1879) évtizedeken keresztül a kultúrmérnöki munka kézikönyve volt. Kvassay Jenő 1919-ben vált meg a vízügyi szolgálattól, amelynek meg­szervezésétől kezdve 40 éven át irá­­nyítóan az élén állott. Visszavonulását röviddel követte halála. Az őrszentmiklósi temetőben lévő családi sírboltban temették el. Békés megyében, illetve a megyét érintő vízügyi létesítmények meg­valósításában is tevékenykedett Kvas­say. Az 1877-ben készült tanulmánya alapján valósult meg 1892—1902 kö­zött a bihari Felfogó-csatorna, amely a Sebes- és a Fekete-Körös közötti terü­letet belvízmentesítette. 1881-ben az ő tanulmánya alapján készült terv szerint vezették el a vizet a Marosból a mező­­hegyesi ménesbirtokhoz, valamint a cukorgyár és rétöntözés céljára 1889- ben. Jelentős szerepe volt Kvassaynak abban, hogy 1900—1901 között Bé­késcsabán, a Borjúréten megvalósult az ország legnevezetesebb minta-ön­tözőtelepe. Kvassay Jenő tevékeny­ségét a balatonföldvári emlékműve hir­deti. A Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő zárt medencéjének bejárati zsilipjét Kvassay-zsilipnek nevezték el és emléktáblával jelölték meg. Emlékét a Magyar Hidrológiai Társaság legna­gyobb kitüntetése, a Kvassay Jenő-díj őrzi. GÓG IMRE 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom