Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-07-01 / 7. szám
— a lakossággal való kapcsolatot 91,8 százalékuk fontosnak tartotta, de ehhez 62 százalékuk igényelne központi tájékoztató kiadványokat; — a munkájuk végzéséhez szükséges feltételeket a válaszolók 50 százaléka értékelte csak részben adottnak, leginkább a technikai feltételeket hiányolták. Világos volt tehát, hogy sikeres PR-munka a gát- és csatornaőri állomány helyzetének javítása, felkészültségük gyorsítása, anyagokkal történő ellátása nélkül nem végezhető. Az ezekkel kapcsolatos úgynevezett őri intézkedési terv 1993-ban elkészült, 1994-ben első ütemű végrehajtása megkezdődik. De ismétlem, a gát- és csatomaőri intézkedési terv azért született, hogy a vízkárelhárítás forrásbővítése megtörténhessen, és ez még akkor is így van, ha a két dolgot az átlag szemlélő egymástól rettenetes távolinak látja. A következő nagy feladat a szakaszmémökök megismertetése a legfelsőbb szintű döntésekkel és véleményük figyelembevétele a programok előkészítésében. Ezzel kapcsolatban a PR- ügynökség kezdeményezését elfogadva az OVF főigazgatója — a vízügy történetében először — valamennyi szakaszmémök bevonásával rendszeres konzultatív megbeszéléseket kezdeményezett és hozott létre. Ezek a fórumok a visszajelzések szerint jól szolgálták az együttműködést, de az átszervezések miatt pillanatnyilag ezek sajnos megszakadtak. Végezetül az igazgatóságok központjában a vezetőknek úgynevezett kommunikációs tréningeket (15 alkalommal 109 résztvevővel) szerveztünk, ahol nem csak a nyilatkozatok mikéntjéről és technikájáról volt szó, hanem a falugyűlések, rendezvények szervezéséről, előkészítéséről és levezetéséről is. Figyelemre méltó és további bátorítást adó az az általános tapasztalat, hogy igazgatósági kollégáink a kezdeti tartózkodást követően szívesen vettek részt ezeken a felkészítéseken. Kiemelt fontosságúnak tartom, hogy kérésünkre minden vízügyi igazgatóságon megbíztak egy, a nyilvánosságmunkáért felelős munkatársat, akik már nyilvánvalóan nem csupán a vízkár PR-ügyeit intézik, hanem az igazgatóság teljes ilyen irányú feladatát viszik. Fontos tudni, hogy csak a VÍZIG vezetésével teljes összhangban, a VÍZIG problémáiról mindent tudva, a vezetői értekezleten részt véve képesek eredményt felmutatni. Néhány igazgatóságunknál ma már ez a munka nagyon jól illeszkedik a szakmai alapfeladatokhoz. Csak példaként említem Nyíregyházát, Szombathelyt, Szolnokot, Gyulát vagy Pécset. De általánosságban is elmondható, hogy a vezetők többsége érzi és érti, hogy e feladat magas színvonalú ellátása nélkül sokkal nehezebb megfelelni a szakmai követelményeknek. Ugyanakkor nem értik még mindenhol, hogy a PR- munka lényegében vezetői szemlélet, de azt nem csinálhatja egyedül az igazgató vagy a főmérnök, nem lehet periférikusán mozgó vagy kiszorított PR-szakemberekkel jó munkát végeztetni. A KHVM Vízkár-elhárítási Főosztálya rendszeres konzultációt folytat a VÍZIG-ek nyilvánosságmunkáját szervezőkkel. Gondolom, ahogy a szolgálat egészére kiteijedő PR-munka megindul a szervezőkön keresztül, úgy létesít kapcsolatokat a vízrajzi, vízkészlet-gazdálkodási, vízellátási és a többi szakágazat is a VÍZIG-ekkel. Ennek is köszönhetően ma már vannak nyilvánosságtervek, egyre általánosabb gyakorlat a sajtóháttér-dosszié, és készül a központi elveket tartalmazó általános tájékoztató kiadvány is. A vízkár PR-munkája keretében elhatároztuk, hogy a legfiatalabb korosztályt, az óvodásokat is megszólítjuk. A jövő nemzedékének vízügyi orientáltságú képzését úgy gondoltuk, egy társasjátékkal lehet legjobban elérni. Hosszas fejlesztés után — a szerény anyagi lehetőség ellenére — elkészült 1000 db játék, amelyek átadására 1994-ben a víz világnapján került sor Budapesten és a 12 VÍZIG területén. Az ezt követő napokban sok ezer óvodás ismerkedett hazánk nagy folyóival, a hajózással, az árvízvédelemmel és a vizek mozgásával. A regionális médiumok bő terjedelemben foglalkoztak ezzel az eseménnyel és általában a víz világnapjához kötődő rendezvényekkel. Önkitöltős kérdőívvel szólítottuk meg az ország 3017 településének önkormányzatát, megkérdezve véleményüket az elmúlt három évben kiadott Útmutató című szakmai füzetek használhatóságáról. A kérdőíves megkérdezés több célt is szolgált. Túl azon, hogy jelezte, komolyan gondoljuk a füzetet, mert használhatósága után érdeklődtünk, szolgálta azt is, hogy jó füzetet készítsünk, olyat, amire szükség van (felmérés szerint a hatósági engedélyezés megismerésére van leginkább igény). Ugyanakkor a 3017 település válasza lehetőséget ad a területenként eltérő kapcsolati intimitások felmérésére, a kapcsolatok szintjének áttekintésére, az önkormányzati szakemberek jelenlétének feltérképezésére, és arra, hogy a VÍZIG-ek ilyen jellegű munkájáról hiteles fényképet készítsünk. Az eredményeket az önkormányzati szaklapban vissza is jelezzük bemutatva ezzel, hogy mi lett a vizsgálatunk eredménye. Ennyit dióhéjban a vízkár PR gondolkodásáról és eredményéről, ennyit arról, hogy világosan látható legyen: itt egy nagyon komoly, hosszú távra kiható átfogó munka első lépését tettük meg. A vízkár PR-munkája mellett a vízügyi szolgálaton belül van image-teremtő sajtómunka, van továbbképzés, van szociológiai felmérés és van vezetéselméleti továbbképzés, ami mind fontos eleme a jó működésünknek. A munkának még az elején vagyunk, de a PR csak a gondolkodásmód és a szemlélet átformálódásával képes valóságos segítséget adni a vezetőknek, aminek eredményessége azon mérhető le, hogy megértést, támogatást, együttműködést, végső soron bizalmat eredményez partnereink körében. Dr. VÁRADI JÓZSEF A növekedés határai A termálvíz hozamának csökkenését és minőségének romlását sokan és sokszor akkor is a bányászattal magyarázták, amikor a valódi ok a helyi (budapesti) túltermelés volt. A folyamatot csak drákói intézkedésekkel lehetne megállítani. Meghozataluk és főleg betartásuk azonban ma eléggé reménytelennek látszik: az önkormányzatoknak és a közelmúltban privatizált termelő, illetőleg szolgáltató vállalatoknak az érdeke ugyanis szöges ellentétben áll egymással. A kutak állapotának és — ezzel is összefüggésben — a vízminőség romlása egyebek között gazdasági, szervezési okokra vezethető vissza. A két világháború között például a Gellért-fürdő és a Gellért-szálló együttes üzemeltetése kitűnő vállalkozásnak bizonyult. A hatvanas években azonban a szállodát leválasztották a fürdőről. Így amíg az idegenforgalom naponta akár száz dollárnyi hasznot is bezsebelt egy-egy szállödavendég után, a szálloda egy-egy személy gyógyfürdőbeli ellátásáért mindössze 25 forintot utalt át a szolgáltató vállalatnak (a fürdőnek). Ennek hatása, sajnos mind a mai napig érezhető. Egy újabb keletű veszélyes jelenség: manapság szinte minden önkormányzat termálvízre alapozott gyógyszálló építéséről álmodozik (vagy legalábbis a meglevő termálfürdő további fejlesztését tervezi), függetlenül a termálvízkészlettől. Többnyire olyan önjelölt szakértők véleményére támaszkodnak, akik újabb megbízások reményében minden elképzelést hajlandók alátámasztani. A Római Klub a hetvenes évek elején adta ki első jelentését A növekedés határai címmel. A karsztvíz kitermelésének is van határa: a víz utánpótlásának mértéke. És ez nem jellemezhető csupán a sokévi átlagos csapadékkal. Az ország ma már több termálvizet fogyaszt, mint amennyit a készletei megengednének. Csak a jelenleginél sokkal hatékonyabb és rugalmasabb vízkészlet-gazdálkodásról remélhetjük, hogy a karsztvízrendszer megújul, s a karsztos termálvizek minősége javul. MAUCHA LÁSZLÓ és Dr. SÁRVÁRY ISTVÁN 5