Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

KÖSZÖNÖM BIZALMAT ÉS A TÜRELMET! Beszélgetés dr. Szlávik Lajossal, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Bajai Vízgazdálkodási Intézetének igazgatójával. DR. SZLÁVIK LAJOS 1993 JÚLIUSÁBAN KERÜLT A BAJAI VÍZ­GAZDÁLKODÁSI INTÉZET ÉLÉRE. AKKOR AZT ÍGÉRTE, HOGY A HELYZET MEGISMERÉSÉT KÖVETŐEN SZÁMOT AD TAPASZTALATAIRÓL ÉS FELVÁZOLJA AZT A PROGRAMOT, MELYET MEGBÍZATÁSÁNAK HÁROM ÉVÉRE VÁLLALT, S MELY A LEJÁRATKOR SZÁMON KÉRHETŐ. MIVEL ÚGY GONDOLJUK, HOGY LAPUNK OLVASÓIT IS ÉR­DEKELHETI, MI IS TÖRTÉNIK A VÍZÜGY EGYIK LEGNAGYOBB OKTATÁSI INTÉZMÉNYÉBEN, AZ ÚJ IGAZGATÓ ELKÉPZELÉ­SEIRŐL INTERJÚSOROZATBAN SZÁMOLUNK BE. Dr. Szlávik Lajos alapos ember, aki nem szokott ,,beleugrani” olyan vállalkozásokba, melyeknek nem tud megfelelni. A vízügyi igazgatói teendőket vállalva korábban is alaposan tájékozódott. Most is így történt? Az elképzelések során igyekeztem széleskörűen tájékozódni. Megismerkedtem a főiskola, az intézet működésének alapdoku­mentumaival, számos egyéb anyagot is átnéztem, egyenként és kisebb csoportokban egy sor beszélgetést folytattam, javaslatokat kértem. Mindezeket próbáltam összefoglalni és elgondolásaimmal, ja­vaslataimmal kiegészíteni. Világéletedben gyakorlatias ember voltál. Vajon ez a jó tulajdon­ságod jellemzi az általad elképzelt oktató-nevelő programot is? Az oktató-nevelő munka terén a legfontosabb célkitűzések a képzés gyakorlatias jellegének további erősítését, az önálló ü­­zemmémöki tevékenységre való felkészítést tekintem. Fontos fel­adatnak tartom, hogy az intézet oktatási munkája szellemi síkon két szempontból is versenyképes legyen: egyrészt a kül- és belföl­di intézményekkel, másrészt pedig a gyakorlat diktálta igények, fejlődés követelményeivel. A végzett hallgatókat fogadó munkahelyek jellege az elmúlt egy-másfél évben igen gyors ütemben változott meg. A gyakorlatba való beilleszkedés „hagyományosnak” mond­ható útja (a kivitelezésben kezdeni, gyakorlati ismereteket szerez­ni, majd egy-egy szervezeten belül hosszabb szakmai fejlődési utat végigjárni) általában nem követhető. Sokan mondják, hogy nem lesz utánpótlás felsőfokú vízügyi végzettségű szakemberekben. Te honnan számítasz jelent­kezőkre? Véleményem szerint a jövőben elsősorban a kis szervezetek és az önkormányzatok részéről jelentkezik majd az eddigieknél na­gyobb igény az üzemmérnökök alkalmazására. Ez azt vonja maga után, hogy a végzett hallgatók komplexebb feladatok megoldására kell hogy képesek legyenek, bővebb, új ismeretekkel kell hogy rendelkezzenek. Ebből a szempontból is előnyös az intézetben megkezdett egyszakos képzés. Azzal is számolni kell, hogy a végzett hallgatók szakmai életpályájuk során majd az eddigieknél sokkal nagyobb mobilitásra kényszerülnek. Korábban azt képzelték, hogy a főiskoláról, egyetemekről azon­nali munkára fogható (kész) szakembereknek kell kikerülni. Úgy tudom, te sohasem osztottad ezt a nézetet. így van ez? Úgy gondolom, nem lenne helyes azt célként kitűzni, hogy egy műszaki főiskoláról a gyakorlati feladatok azonnali megoldására képes üzemmérnökök kerüljenek ki. Konvertálható tudású sza­kemberek iránt van nagy igény, vagyis az egyre jobban specia­lizálódó világban a hallgatók számára interdiszciplináris tudást kell adni és megtanítani őket a specializálódás módszertanára, illetve annak elsajátítására. Sokan azt állítják, hogy a felsőoktatás eddigi gyakorlatában nem igazán volt jelen a problémamegoldó készség fejlesztése, így a kikerült hallgatók szinte tanácstalanul álltak egy-egy feladat előtt, nem tudván vele mit kezdeni. Igen, magam is tapasztaltam ezt a jelenséget, ezért igen lényeges elvnek, oktatási-nevelési szempontnak tartom a hallgatók problé­mamegoldó készségének kifejlesztését, önálló mérnöki munkára, felelősségvállalásra való nevelését. Elengedhetetlennek tartom a hallgatók szóbeli és írásbeli kife­jezőkészségének fejlesztését, amelyet, egyrészt a szaktárgyak ke­retében az ott alkalmazott oktatási és beszámoltatási módszereken keresztül kell elérni, másrészt az ilyen ismereteket nyújtó és készséget fejlesztő fakultatív tárgy keretében lehet megvalósítani. Mi a véleményed az egyes szaktárgyak összetételéről és a tan­tervről? A vizes szaktárgyak összetétele és tanterve - véleményem sze­rint - ötvözi az itt folyó üzemmérnöki képzés évtizedes tapaszta­latait és a gyakorlati igényeket is. Ez utóbbiakhoz még jobban alkalmazkodva - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - a fakul­tatív tárgyak rugalmas alakítását látom célravezetőnek. Környezetvédelmi ismeretek oktatása ma hazánkban több fel­sőoktatási intézményben, különböző formában és irányultsággal folyik. Úgy gondolom, hogy a Bajai Vízgazdálkodási Intézetben, az építő üzemmérnöki szakon folyó képzés során, az egységes vízi és környezeti szakirány tanterve keretében az a cél, hogy a hall­gatók a környezetvédelem műszaki-technikai alapismereteit és alapszemléletét - különösen a vízhez, vízi környezethez kap­csolódóan - elsajátítsák, és ehhez valósuljon meg a tananyagban, az oktatás során a környezetvédelem ökológiai és műszaki vonat­kozásainak integrációja. Fontos feladatnak tekintem, hogy az Intézet valamennyi hallgatója tanulmányai során - a tárgyi tudá­son túlmenően - egységes ökológiai szemléletet szerezzen. Ez természetesen szorosabb belső együttműködést, együttgondol­kodást igényel a tanszékek között, különösen a tanterv-egyeztetési kérdésekben. Úgy gondolom, erősíteni kell azt a megkezdett irányt, hogy a hallgatók - az intézetben, az első - harmadik félévben megszerzett megfelelő színvonalú előtanulmányokra építve -részben szaba-8

Next

/
Oldalképek
Tartalom