Víztükör, 1993 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1993-11-01 / 11. szám

jelenségre is maximálisan reagáljunk. Ezt az elvet azután a gátat járó és mindenbe beleszóló politikai vezetők, élükön az akkori megyei első titkárral erősítették, valószínűleg azért, mert a látott hatalmas víztömeg és a szabolcsi katasztrófa önmagában is félelmet keltett, de még inkább azért, mert egy árvízi katasztrófa a terület vezetőinek politikai bukását, sikere (minél több volt a veszélyes pont, annál nagyobb a siker) a megerősödést jelenthette. Ezzel a politikai nyomással szemben csak a mérnökök egységes fellépése lehetett volna sikeres. Mert igaz az, hogy az árvízvédekezés­ben nincs helye kockázatnak (ezt aláhúzza az 1980-as körösi gátsza­kadás is), de azért vannak kiszámítható dolgok, pl.: mint ahogy az egyik legkorrektebb szakértő tette, aki egzakt számításokkal bizonyí­totta, hogy 2-3 homokzsák rézsűlábra helyezése hány ezreléke az ellensúlyozandó tömegnek, tehát felesleges. Tehát árvízvédekezéskor is kell számolni, de kockáztatni valóban nem lehet, ám felesleges beavatkozásokkal pénzt (értéket) kidobni sem. Ezért volt teljesen indokolatlan a lokalizációs töltés építése, hiszen az is kiszámítható volt, hogy mire elkészül, az árvíz levonul. Természetesen van személyes felelősségem is a történtekben. Mentségemre legyen mondva, hogy a zalotai védekezést leszámítva az V. és VIII. védvonalakon az átlagosnál kevesebb felesleges ho­mokzsákot és terméskövet építettünk be, de az általános szemlélettel már csak az árvízvédelmi szervezet hierarchiája miatt sem lehetett teljes mértékben szembehelyezkedni. Mi történt tehát Zalotán: Adott volt egy töltésszakasz, ahol a mentett oldal talajviszonyai a rendkívül hosszúra nyúlt védekezés következtében olyan jelenséget produkáltak, melyre a korábbi árvizek során nem volt példa. (70-ben ugyanez fordult elő Körtvélyesen.) Adott volt egy korrekt talajme­chanikai feltárás és elemzés, amely a szükséges mértékű beavatkozást meghatározta, mellyel a jelenségek kézbentarthatök voltak. Ezzel szemben történt egy felfokozott mértékű védelmi beavatkozás, mely­nek indokául olyan feltételezés szolgált (a töltés test alatt jelentős vastagságú, elfolyósodott, kitérésre hajlamos talaj), mely a valóság­nak nem felelt meg, fennállása esetén viszont meggyőződésem, hogy a végrehajtott beavatkozás hatástalan lett volna, a négyzetméte­renként 2-3 homokzsák vagy 0,1 m3 terméskő a saját súlyával mi­nimális ellennyomás kifejtésére képes (mint ezt Galli László akkor és ott ki is számította). Mindezt betetőzte egy több millió Ft-ért megépült lokalizációs töltés, mely feladatát egy-két óráig sem tudta volna betölteni. Mindezért azonban nem csupán a védekezés szakértői és védelemvezetői a felelősek, hanem a kialakult társadalmi-politikai helyzet, mely azt a tézist állította fel, hogy a minden idők legnagyobb Tisza-völgyi árhullámát csak a szocialista Magyarország, a párt által irányított teljes társadalom (a Magyar Néphadsereg, Munkásőrség, Polgári Védelem, párt- és tanácsi apparátusok, a kirendelt közerő és a vízügyi szervek) együttesen volt képes kivédeni. E politikai koncepcióhoz a vízügyi mérnökök egyéni felfogásuktól függően különböző módon viszonyultak, hiszen nekik mindamellett és mindezek ellenére valóban a minden idők legnagyobb árvize ellen kellett védekezniük elsősorban. cs> Dr. Kováts Gábor Hogy érzi magát, ügyvezető igazgató úr? Bertók Józsefnek - az Érd és Térsége Vízművek Kft. ügyvezető igazgatójának - szánom a kérdést és - szinte hihetetlen - választ is várok rá. Igen. Kíváncsi vagyok, hogy a korábbi Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat nem kis beosztású vezetője milyen „bőrben van” egy megyei vállalatból kivált - és „csak” 17 település víz-, csatomadolgaiért felelős - kft. ügyvezető­jeként.- Rosszul érzem magam - kezdi Bertók úr - mert még nem rendeződtek a vállalatból való kiválás anyagi termé­szetű dolgai. Bizonytalan anyagi helyzetben pedig nagyon nehéz jól üzemeltetni. Már éppen közbeszólnék, amikor tovább folytatja:-De jól is érzem magam, mert úgy látom, hogy a 17 te­lepülés polgármestereivel mindenben szót lehet érteni. Ma már sokkal tisztábban látnak dolgokat, mint amikor „nekike­seredtek” a nagyvállalat szétdarabolásának.- Úgy értsem, hogy „nem ilyen lovat” akartak?- Nem arról van szó, hogy vissza akarnák csinálni a dolgo­kat. Amibe belefogtak, azt végigcsinálják. Ám kicsit úgy érzik, hogy az állam magukra hagyta őket. S ebben lehet valami. De még így is meg fogják találni a megoldást.- Úgy veszem észre, hogy neked is tetszik ez a „csak azért is megmutatjuk” gondolkodásmód.- Persze és minden erőmmel azon vagyok (és leszek), hogy a 17 polgármester és az általuk képviselt lakosság ne csalódjon.- Talán már meg is van az orvosság a bajra?- Ha nem is orvosság, de cselekvési terület akad elég. Csak ki kell használni.- Most éppen miben töritek a fejeteket?- Sok olyan terület van az önkormányzatok tulajdonában, melyek értékes befektetési lehetőséget hordoznak. Ezeket szeretnék kihasználni. Mi abban tudunk segíteni, hogy meg­mondjuk, milyen közművesítési feltételei vannak a hasz­nosításnak és keresünk befektetőket a közműre is.- Vannak már jelentkezők?- Reméljük, hogy sikerül olyan fejlesztési koncepciót készí­teni, melynek megvalósítási feltételei vonzóak lehetnek. S ha ez sikerül, talán átmenetileg enyhíthetők lesznek a magas díjak okozta terhek is.- Kívánom, hogy járjatok sikerrel! Perecsi F. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom