Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 4. szám
Vízügypolitika A víz a bioszféra alapeleme, így ügyével valamilyen szinten mindenkinek foglalkoznia kell. Magyarország vízügyi helyzetének több hátrányos vonása van. Ezek közül néhány: — kevés az állóvíz; — a folyók mintegy 95 százaléka határon túlról érkezik; — a csapadék eloszlása egyenetlen. nem ritkák a nagy aszályok sem. Banális közhelynek hatna, ha azt mondanánk: a vízügy közügy. Ám ezt minden politikai rendszer felismerte, s kezdve a múltszázadi, Irányi és Széchényi nevével fémjelzett folyamrendezési akciókkal, minden kormány, ha a köz érdekében látványosan te mi akar, a vízügyet is programjába állítja (ennek jegyében készült például az alföldi-főcsatorna, a Sió-csatorna, a Balaton-part rendezése). Az elmúlt ötven esztendőben nem volt átfogó, reális vízügyi politika, az egyetlen nagyszabású terv, a bős—nagymarosi vízlépcső építése is politikai konfliktusokat teremtett. A rendszerváltás után a jelenlegi kormány sem hagyhatja ki programjából, hogy egy átfogó vízügypolitikai koncepciót dolgozzon ki. A vízügypolitikát hatáskörénél fogva sem lehet egy ágazat politikájának tekinteni, bele kell illeszkednie a többi terület, illetve a kormány politikájába. Szükséges, hogy megfogalmazza azokat a természeti, történeti, társadalmi adottságokat, amelyek behatárolják a lehetőségeket. Figyelembe kell vennie a társadalmi elvárásokat, a politikai alapelveket, s meghatároznia a fejlesztési célokat, a feladatok körét, megosztását, és az erőforrásokat. A vízügyi politikának minden esetben kettős, egymástól elválaszthatatlan célja van: egyrészt őrzi, védi a vízkészletet az elhasználódástól, másrészt gondoskodik a víznek, mint természeti kincsnek a társadalom igényei szerinti felhasználásáról, illetve a vizek kártételei elleni védelemről. A vízgazdálkodási politika a feladatának tekinti: — a tennivalók megosztását és koordinálását az allarm, az önkormányzatok, a társulatok, a gazdálkodó szervek és a lakosság között; Ejnye! Ez az írás a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság „ VÍZCSEPPEK" című híradójának júniusi számában jelent meg. Nem is tennénk szóvá, ha a cikk a jelenlegi helyzet ismeretében a vízügyi politikáról (és nem vízügypolitikáról) szólna. Megtehetné, hiszen a KHVM- ben szinte minden adat naprakészen rendelkezésre áll, és hasznosítható. Hiszen túl azon, hogy a vízügyi politikának nincsen hatásköre (legfeljebb hatóköre), egyet kell érteni azzal, hogy a vízügy !■ >kossági megítélése nagyon rossz és ez a tájékozottság hiányából, vagy nem megfelelő tájékoztatásából is ered. Bizony, ez így van! Ezért nem ártott volna ha a szerző is tájékozódik, mielőtt tollat ragad. Mert nagy a tájékoztató felelőssége. - ovf -— a vízgazdálkodás környezetvédelmi összefüggéseinek vizsgálatát, a felmerülő problémák megoldását; — a döntési előterjesztések készítését, gondoskodást a feladatok nemzetgazdasági szempontból optimális megoldásáról, valamint a kutatás-fejlesztés szintentartását; — a politikai alapelveknek megfelelően sokkal nyíltabbá tenni a tájékoztatást. Ez utóbbira annál is inkább szükség van, mert a vízügy lakossági megítélése nagyon rossz, és ez nagyrészt a tájékozottság hiányából vagy a nem megfelelő tájékoztatásból ered. Ennek példájául szolgáljon a vízellátás és a szennyvízelvezetés problémája. A társadalom a közműves vízellátás és a szolgáltatás színvonalának fejlesztését megköveteli, ugyanakkor a szennyvízelvezetés fejlesztésének fontosságát nem érzékeli, azt környezetvédelmi és közegészségügyi kényszernek tekinti. A fejlesztések között kialakult kedvezőtlen arány egyrészt azzal magyarázható, hogy a lakosság kész áldozni a jobb minőségű vízellátásra, s ennek megfelelően a tanácsi (önkormányzati) fejlesztésekben is a vízellátásra helyeztek nagyobb hangsúlyt. Ezek hatására a csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztését irányító hatóságok sokáig nem léptek föl megfelelő határozottsággal és nem fejtettek ki kellő propagandát. Negyedik okként felhozható, hogy a szennyvízelvezetés kiépítésének költsége két-háromszorosa az ivóvízellátásnak. A csatornázás és szennyvízkezelés kialakult aránytalansága abból is ered, hogy a nagy vízfolyások mentén még mindig bíznak a befogadó folyó teherbíró képességében, illetve a lakosság igénye csupán a telek területéről történő elvezetésre korlátozódik. Gyakran hallani, hogy hazánk az Európai Közösség teljes jogú tagja kíván lenni. A tagországok számára ajánlatokat dolgoztak ki a szennyvízelvezetés általános fejlesztésének érdekében. Ezek szerint: — 1998-ig valamennyi 2000 főt meghaladó településen biológiai szennyvíztisztítót kell létesíteni. Bár ilyen mértékű fejlesztésekre Magyarországon csak a távolabbi jövőben kerülhet sor, erre és az előbbiekre tekintettel megállapítható, hogy a lakosság tájékoztatása, a megfelelő szemlélet kialakítása és a lakosság igényeinek növelése a vízügy területén is a siker egyik feltétele. Kiss Andrásné KHVM 3
