Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám

BUDAPESTI GYÓGYFÜRDŐK

A Gellért fürdőszálló

Nem véletlen az írást felvezető címválasztás. A Gellért Gyógyfürdő és Szálló, valamint a budapesti gyógyfürdőügy elválaszthatatlan egymástól. Nemcsak a magyar lakosság tudja ezt, hanem így látják a külföldi vendégek és a szakmai körök is. Ha külföldiek beszélgetéseiben a tucatnyi budapesti gyógyfürdő bármelyikére Is terelődik a szó, a fejekben azonnal a legszebb ékkő, a Gellért képe jelenik meg, előtérben a csodálatos Duna-parttal, háttérben a kevésbé Impozáns Gellértheggyel.

Az egységes Gellért objektum és a fürdőügy gazdasági kapcsolata legalább olyan erős, mint a tradíciók. Ezfgy volt a múltban és jellemző a jövőre Is. Ezt a kapcsolatot szét lehetett törni olyan időszakban, amikor a racionális gazdasági követelmények háttérbe szorultak. A következmények minden, fürdőt igénybe vevő ember előtt ismertek.

Ha a Gellért Gyógyfürdő és Szálló egységét nem síikerül viszszaállftani, akkor nem lesz bázisa a budapesti fürdőügy jelenkori fellendítésének. Nemcsak a követendő „minőség" fog hiányozni, hanem az anyagi eredmény, melyet az egyetlen szálló és vendéglátó struktúrával kiépített budapesti köztulajdonban lévő fürdőkomplexum hozna a budapesti fürdőügynek.

Köztudott, hogy jelenleg a Gellért Szállodát - leválasztva a gyógyfürdőtől - a Danubius Gyógyszálló Vállalat üzemelteti. A Danubius privatizációjával - amelyet most átmenetileg ugyan szüneteltetnek a Gellért Szálló Is külföldi vevőt keres. A cikk célja, hogy e törekvéssel szemben néhány argumentumot felsorakoztasson.

• A Gellért Gyógyfürdő tulajdonjogi helyzetét ma nem lehetséges egyértelműen tisztázni: az elmúlt négy évtized félreértelmezhető intézkedései, a következetlen joggyakorlat és különböző adminisztratív hiányosságok miatt. A Gellért szállá már akkor a „fordulat évében' Is kilógott a sorból. Nem lehetett államosítani, mint a többi szállodát, mert nem volt magántulajdonban. A profilirozási „láznak" azonban áldozatául esett. A Gazdasági Főtanács 1948. július 15-én a Főváros által már újjáépített szállodát az IBUSZ Rt. kezelésébe adta és elrendelte a főváros fürdővállalata kiköltözését bérelt helyiségbe (V. kér. Sas. u. 25. III. emelet).

A

Nem kívánom az olvasót bonyolult jogi vonatkozásokkal terhelni. A dolog lényege azonban az, hogy a Gellért Gyógyszálló tulajdoni ügye változatlanul egyedi eset, amely a jelenlegi egységes jogi szabályozás keretei közé nem Illeszthető be. Ha mégis bele kényszerítjük, előre láthatóak az objektum jövőbeni működési zavarai és azok az értékben nehezen kifejezhető károk, amelyeket a korábbi időszakos Intézkedés további fenntartása okozna.

• Budapest gyógyvízkincse páratlan a világon. Több mint száz forrás és fúrt kút található a fővárosban, a termál vizek hőmérséklete 20-70 C között változik naponta mintegy 30 ezer köbméter ásvány- és gyógyvíz termelhető ki. Sehol másutt a világon, más településeken ilyen mennyiségben és minőségben gyógyvíz nem található.

Érthető tehát, hogy az önálló nemzeti létet elnyert magyarság egyik első törekvése volt e páratlan természeti kincs hasznosítása. A századforduló tájékán Budapesten tíz gyógyfürdőt rekonstruáltak. Illetve építettek,

Mindezek betetőzéseként a századfordulón határozta el a fővárosi önkormányzat, hogy gyógyszállót is épít. Ezért 1902-ben az államkincstártól 1.050.795 korona értékben megvásárolta a jelenlegi objektum területét és a gyógyforrásokat, majd 9.602.867 koronáért felépítette a Gellért Gyógyszállót saját költségvetési eszközeiből, vagyis a fővárosi lakosság adóbefizetéseiből.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy más kollektív tulajdonok (például a közhasznú egyházi ingatlanok) visszakerülhetnek eredeti rendeltetésükbe. A privát tulajdonok elvesztői pedig kárpótlást igényelhetnek. Mi indokolná, hogy olyan kollektíva, mint a főváros lakossága, ne részesüljön hasonló elbírálásban.

Kevés olyan hosszú távú befektetést tudott megvalósítani a főváros, amely hosszabb távon biztosít közvetlen és közvetett hozamot. Ma gazdaságos befektetésekre, vállalkozásokra ösztönözik az önkormányzatokat. Az emberek igazságérzetét sértené, hitüket venné el a jelenleg hirdetett célok iránt, ha korábbi befektetéseink hozamától viszont megfosztanák őket. Nem Is beszélve arról, hogy a korábbi befektetés hozamának az elvétele az egyébként is elviselhetetlen adóprés növelését eredményezné.

• Az adott természeti kincsek hasznát - különösen olyanokét, amelyek tekintetében az illető ország első a világon - általában nem adják privát kézbe, hanem a társadalmi berendezéstől függetlenül a közösség érdekében történő kiaknázását helyezik előtérbe. így tett a Főváros is. amikor évtizedeken át tudatosan törekedett a budapesti gyógyfürdők és gyógyforrások felvásárlására. Ennek tetőzése volt 1933. január 1-jén egy önálló fővárosi tulajdonú vállalat létreho-