Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
Forgó László 1913-1991 1991. november 26-án elhunyt Forgó László, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság egykori vezetője, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja. Csongrádon született 1913. január 15-én. Erdőmémöki oklevelének Sopronban történt megszerzése után 1936-ban szülőhelyén kapott alkalmazást a Csongrád-Sövényházai Ármentesltő- és Belvfzszabályozó Társulatnál. E társulatból lett később az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság Csongrádi Szakmérnöksége. Húsz évi folyamatos itteni működése után 1956. közepén nevezték ki vízügyi igazgatóvá Szegedre. Igazgatói évei 1956 és 1971 között alapvetően fontos tevékenységével teltek el. Fiatal mérnökökből nevelte fel igazgatósága vezetőgárdáját, önálló feladatokkal látva el munkatársait. Ennek eredményeit az 1966-os és 1967-es évek belvízvédekezéseinek, legfőképpen pedig az 1970. évi árvízvédekezéseknek sikerei igazolták. Gondja volt a védekezések tapasztalatainak nemcsak összegyűjtésére, hanem azok értékelésére, sőt közreadásra is. Munkásságában szererencsésen ötvöződtek az erdőmérnöki és a vtzimérnöki erények. Erdőmérnöki tevékenysége a hullámtéri véderdő fejlesztések szokásos feladatain túl kiterjedt a belvíz- és öntözőcsatornákat kísérő fásításokra, a természeti környezet tervszerű fejlesztésére és megóvására is - még, mielőtt „kömyezetvédelem’-ről nyilvánosan szó esett volna. 1958-ban fejezte be vezetésével az igazgatóság a Dongér vízrendszer belvízrendezését, megoldva ezzel Kiskunhalas mentesítésén túl a Szeged környékére ráfolyó belvizek elvezetését is. 1966-ban a belvízvédekezés már újszerű problémák megoldására vállalkozhatott: a torkolati szivattyúkapacitás jelentékeny bővítésével, a szükséges gépegységek felvonultatásával. A vízkormányzásnak ekkor már nemcsak arra volt lehetősége, hogy a mélyebb területeket vizvisszazárással mentesítse a magasabb területek odafolyó belvizeitől, hanem arra is, hgoy egyes csatornák szelvényét még a védekezés alatt kotrókkal megbővítse. 1970-ben a Tisza, Körös, Maros folyók addig nem látott árvízveszedelmét Forgó László vezetésével sikerült elhárítani Szeged, Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Szarvas és Makó körzetében. A védekező munkák irányítását a magabiztos megfontoltság jellemezte, önálló, összedolgozott, ám kellő árvízvédelmi tapasztalattal még nem mindenben rendelkező szakgárda állt akkor rendelkezésére. Őneki is, szakgárdájának is akkor sikerült felnőnie feladataikhoz. Szeged városa a második szegedi árvíz elkerüléséért sokat köszönhet Forgó Lászlónak. Neki, aki különös érdeklődéssel vonzódott a vízgazdálkodási társulatok régi és újabb formáinak ügyei, történeti értékei iránt. Megírta Csongrád megye társulatainak 150 éves történetét, de értékesek maradnak további leírásai is akár az 1966. évi belvízvédekezésről, az 1970. évi árvízvédekezésről, vagy a belvizeket befolyásoló alföldi talajvizek járásáról. Működése az Alsó-Tisza vidékén megőrzendő korszakot jelölt. Dr. Lóbdy Jenó 1928-1991 1991. október 9-én elhunyt dr. Lábdy Jenő, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság hatósági osztályának nyugalmazott vezetője. Dr. Lábdy Jenő Szegeden született, ott végezte tanulmányait, s nyert jogtudományi oklevelet a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1964-től működött az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságon, kezdetben az igazgatási, 1969- től 1990-ben történt nyugdíjazásáig pedig a hatósági osztályon, annak vezetőjeként. A vízügyi hatósági tevékenységnek két évtizedet meghaladóan országosan Is (el)ismert szakembere volt. Munkássága a vízügyi törvény egyes módosításának előkészítésében, vagy a szennyvízbírság rendeletek megalkotásának megalapozásában is kifejezésre jutott. Működésével a vízgazdákodási társulatok számára is sok segítséget nyújtott. Munkatársai azonban leginkább arra a folyamatos törekvésére fognak visszaemlékezni, amely a műszaki, váamint a hatósági-, jogi-, vagy álamigazgatási tevékenységek egységét célozta a vízügyi szolgáaton belül. Ehhez elsősorban arra volt szüksége, hogy áapjaiban elsajátítsa a hidrológiai tudomány és műszaki gyakorlat összefüggéseinek ismeretét Talán, az a hadvezetésből ismert elv is vezethette, amely szerint »A terület jobb ismerete is döntőbb lehet mint a vezérek taktikai felkészültsége", illetve: .Személyesen jelen kell lenni és mindent megfigyelni." A 60-as és 70-es évek időjárási viszonyai belvízkárokat okozván, több nevezetes, a vízügyi igazgatóságokat is érintő polgári peres eljárást is magukkal hoztak. Dr. Lábdy Jenőnek nemcsak a pervezetése volt mintaszerű, amelyekben számáa mindig a tényálás helyszíni, és mindenki mást megelőző rögzítése volt az elsődleges, hanem a szakmai irodalomban közreadható tanulságok megfogalmazása is. Ezért tanácsolta a mezőgazdasági művelés számára a helyes, és vízügyi szakvéleménnyel is előzetesen megindokolt terület- és művelési ágmegváasztást, vagy a háászat számára a termelési feltételek gondos biztosítását, elkerülve az átakarékos, kockáztató létesítéseket, műszakilag megalapozatlan holtághasznosításokat. Avízügyi igazgatósági oldalon megnyert perei közül nem egy példa értékűvé vált, amelyekre nemcsak hivatkozni lehetett, de a potenciális perbeli ellenfelek későbbi követeléseit is mérsékelték. Nem volna teljes ez a megemlékezés, ha nem szólnánk az 1970. évi nagy tiszai árvízvédekezésben tanúsított - a műszaki képzettségű kollégákkal vetekedő - helytállásáról. A Makó fölötti védővonalon, majd a Szeged-Tápé- Algyő olajmezőt biztosító védszakaszon szervezőkészségét és időközben megszerzett műszaki ismereteit egyaránt haszonnal fogadhatta minden idők legmagasabb tiszai árvízvédelmének szervezete. Korai halála megfosztotta az értékes munkája nyomán megérdemelt időskor békéjétől - barátainak, munkatársainak mindenkor hiányozni fog. Hegyesi Ferenc 1907-1991 A folyószabályozás és árvízvédelem szinte haláláig tevékenykedő Alsó-Tisza vidéki mérnök-szakértője távozott tőlünk 1991. november 27-én. 1907. április 23-án a Szeged közeli Püspökleién (ma: Maroslele) született, ács- és kőműves apa tizedik gyermekeként. Jól tanult, így különböző ösztöndíjak segítették tanulását Makón, a gimnáziumban, majd Budapesten, a Műszaki Egyetem mérnöki karán. Betegség, és kényszerű átmeneti munkavállalások után végül 1934-ben sikerült mérnöki oki evelet szereznie. A vízügyi szolgálatba csak 1942-ben sikerült bejutnia, akkor alkalmazta a Szegedi Folyammérnöki Hivatal. Addig leginkább földmérési megbízásokat vállalt. A háborús évek, bár csak rövidebb időszakra, katonai szolgálattal is jártak. 1945 után-más tevékenységgel is kisérve-a folyószabályozás vált fő tevékenységi területévé. A Tisza medrének stabilizálása, a partrombolások megfékezése állandó feladat volt. Az 50-es évek végén bízták meg Hegyesi Ferencet a termelési osztály vezetésével, majd 1961-ben ■ termelési igazgatóhelyettesi feladatokkal, most már az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság keretében. Működésének időszakában fejlődött föl a vízügyi földmunkagép-állomány és ekkortól számítható a vízügyi földmunka- és szállítás gépesítése. 1968-ban vonult nyugdíjba, s ettől fogva kezdett hozzá az általános folyószabályozási tervek elkészítéséhez a Maros hazai szakaszára, továbbá a Tisza Tszaug és az országhatár közötti szakaszára. E munkái mintaként szolgáltak további szabályozási tervek elkészítéséhez is. Tartalmas, szakmai tapasztalatokban gazdag élet zárult le Hegyesi Ferenc halálával; munkatársai megőrzik emlékét. Kollégáink emberi és szakmai pályafutását dr. Vágás István méltatta.
