Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
KUTATAS-FEJLESZTESROL A vízgazdálkodásban Az elmúlt években bekövetkezett politikai, társadalmi és gazdasági változások kihatással voltak a vízgazdálkodás irányítási és működési rendjére is. A külső és belső körülmények megváltozása újszerű követelményeket támasztott a vízgazdálkodás különféle szakterületeinek fejlesztése érdekében folyó kutatási és műszaki fejlesztési munkákkal szemben. A vízgazdálkodási kutatás-fejlesztésben bekövetkezett változások alapvetően két csoportra oszthatók: A teljes kutatási, műszaki fejlesztési rendszer finanszírozási módjának megváltozását, illetve a vízgazdálkodásban bekövetkezett munkamegosztási változásokat elősegítő lépésekre. Az első csoportra az a jellemző, hogy a korábbi központosított irányítási rendszerrel szemben - amikor is a feladatokat és a pénzügyi kereteket a tárcák határozták meg, illetve osztották el - jelenleg nyugati mintára a kutatásra és fejlesztésre fordítható összegek pályázati úton nyerhetők el az OMFB által felügyelt keretből. Ennek a rendszernek vitathatatlanok az előnyei. Gondokat okoz azonban, hogy a magyar kutatási, műszaki fejlesztési szervezetek számára ez a pályázati rendszer szokatlan volt: pályázataik nem minden esetben feleltek meg a követelményeknek. Ez azt eredményezte, hogy módosított pályázataik sok esetben csak az év vége felé váltak elfogadhatóvá. Ez gondot okozott a K+F munkák folyamatos végzésében is. A második csoportbeli nehézségek oka a vízgazdálkodási ágazat új irányítási rendszerének kezdeti bizonytalansága volt. A problémák ellenére is sikerült a vízgazdálkodási kutatóbázist életben tartani, amely végül is a csökkentett feladatait teljesítette. A vízgazdálkodás sajátos infrastruktúrális jellege - amely merőben eltér a nyereségérdekeit tevékenységektől - nehezen volt beilleszthető az elsősorban rövidtávon gazdasági eredményeket célzó pályázati rendszerbe. Feladataink jelentős része országosan kiemelt fontossága ellenére nem hoz egy szervezetnél kimutatható gazdasági eredményt, így a kapott támogatás nem visszafizethető. Ezt figyelembevéve a továbbiakban arra kell törekedni, hogy azok a feladatok is kaphassanak megfelelő kutatási, műszaki fejlesztési támogatást, amelyek nem valamiféle gazdálkodó szervezet, hanem egy tájegység infrastrukturális (árvíz, belvíz, -vízminőség) érdekeit szolgálják. Ezek közül kiemelkedők a nagytavak és tározók, (Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó, Kiskörei Tározó), valamint a különleges felszíni és felszín alatti vízgazdálkodási problémákat rejtő régiók (dunántúli karszt). E térségek vízgazdálkodási fejlesztése a vizek állapotromlásának megakadályozása, a megnövekedett vízigények kielégítése ugyanis konkrét és igen jelentős gazdasági eredményeket hoz az ország, vagy egy-egy térség hasznára, azonban ez(ek) nem a vízgazdálkodásban, nem is egy-egy gazdasági területen, hanem ezeknek csaknem valamennyi színterén jelenik meg közvetlenül, vagy közvetett formában. Például a Balaton, a Velencei-tó vizének mennyisége és minősége biztosítása, illetve javítása, a megnövekedett fogyasztási igények mellett hatással van az idegenforgalomra, a bel- és külkereskedelemre, a különféle ellátó rendszerekre, az építőiparra, az oktatásra..., ezért a haszon csak becsülhető, közvetlenül nem mutatható ki. Az e területen végzendő és a jövő fejlesztéseit megalapozó kutatások, műszaki fejlesztések elmaradása tehát, olyan mértékű visszaesést eredményezhet, amely az egész nemzetgazdaságnak felbecsülhetetlen károkat okozhat. A vízgazdálkodási kutatás-fejlesztésnek és irányításnak a feladatok összetettebbé válása miatt az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania a viszonylag szűk erőforrások egyesítésére, a fejlesztésben érdekeltek összefogására. A megváltozott viszonyok - az új gondolkodás mellett - egy korszerű információs rendszer kialakítását is szükségessé teszik, amely hatékonyan képes segíteni a regionális problémák megoldását. A politikai, társadalmi változások a lakosságot adófizető polgárokká változtatták, megszűntette a központi támogatások, kiegyenlítések szerepét. Ennek következtében az állampolgárok tudni kívánják, hogy adóként befizetett pénzeiket az állam mire fordítja, és miért annyit, amennyit? Ezt a jogos igényt elfogadva, a vízgazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos döntések előkészítési folyamatában ki kell kérni az érintettek véleményét és azt maximális mértékben figyelembe kell venni. Amennyiben ez valamilyen kikerülhetetlen ok miatt nem lehetséges, úgy azt tudomására kell hozni az érdekelteknek és beleegyezésüket kell kérni. Ez a vízgazdálkodás jövőbeni feladatainál alapvető szempont kell legyen. A kutatási és műszaki fejlesztési munkáknál fentiekre való tekintettel az eddiginél sokkal nagyobb mértékben és súllyal kell törekedni a minél gazdaságosabb megoldások feltárására. Ugyancsak jelentős szemléletváltást követel a vízgazdálkodásban - elsősorban a kutatás, a műszaki fejlesztés területén dolgozóktól - a környezet iránti nagyobb lakossági érzékenység. Tevékenységük során minden esetben mérlegelni kell a beavatkozásoknak az emberre és környezetre gyakorolt összetett hatását. Ébényi Miklós
