Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 6. szám
WATER BULLETIN vízügyi közlemények KÖRNYEZET ÉS FEJLŐDÉS KEK BOLYGO AQUA UJ MEDERBEN A FELSO-TISZA Visszapillantás A rendszerváltás a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságot is új feladatok elé állította. Helyesebben szólva, nem a feladatok változtak meg, hanem a hozzájuk viszonyulás követelménye. Hogyan próbáltunk az elmúlt év alatt a másfajta követelményeknek megfelelni? A vízgazdálkodást nem öncélú tevékenységnek, hanem szolgálatnak tekintjük. Olyan szolgálatnak, amely a területen élő lakosság érdekében, a lakosságért dolgozik. Ebből fakad, hogy fel kell vállalnunk minden vízgazdálkodással kapcsolatos kérdést, a legkisebbtől a legnagyobbig. Önzetlen szakmai segítséget kell nyújtani minden rászorulónak, különösen az önkormányzatoknak. Tudjuk, hogy milyen teher nehezedik rájuk minden vonatkozásban, ugyanakkor — főleg a kis településeken —nem rendelkeznek elegendő számú és megfelelő felkészültségű szakemberrel. Ezért elengedhetetlen, hogy az igazgatóság ismerje az önkormányzatok problémáit, sőt adott esetben segítsen azok felismerésében is. Az igazgatóság egészére, elsősorban pedig a szakaszmérnökségekre hárul e vonatkozásban nagyobb teher a korábbiaktól. Az önkormányzatok elismerik és értékelik a részükre nyújtott szakmai segítséget. Egyik megnyilvánulása volt ennek a közelmúltban, az igazgatóság által készített számos vízgazdálkodási tanulmányért és közcélú támogatás elnyerésére benyújtandó pályázat elkészítéséért mondott szóbeli és írásbeli köszönet. A szolgálat-jelleget igyekszünk érvényesíteni a hatósági munkánkban is. Az engedélyezési eljárásban nem a tiltásoknak jut a főszerep, hanem a megvalósíthatóság feltételrendszerét állítjuk össze és támasztjuk követelményként az engedélyes felé. Támogatjuk az alternatívákban gondolkodást, mert az összehasonlíthatóság révén jobban kidomborodnak a választott megoldás előnyei, hátrányai. A vízügyi felügyelet fontos eszköz a valós helyzet és az engedélyezett célállapot közötti esetleges eltérések feltárásához, az időben foganasítandó intézkedések megtételéhez. Fontos e tevékenységben a rendszeresség, a folyamatosság, a helyes munkamegosztás a szakágazati osztályok, a hatósági osztály és a szakaszmérnökségek között. A felügyelet célja nem a szankcionálás (bár indokolt esetben attól sem lehet eltekinteni), hanem a korrekt helyzetértékelés, a tennivalók meghatározása. Éppen ezért csak akkor végezhető jól, ha az engedélyes meg van győződve a segítő szándékunkról és a feltárásban is együttműködik velünk. Igazgatóságunk három országgal határos, ezért határvízi kapcsolatainknak meghatározó szerepe van. Hagyományosan jó az együttműködés az ungvári igazgatósággal, és bíztató a jövő is: most van folyamatban a magyar és az ukrán kormány között kötendő új határvízi egyezmény előkészítése. Az egyezményt várhatóan még ebben az évben aláírják. A kassai igazgatósággal „csak” egy öt kilométeres Tisza-szakasz a közös határ, ennek ellenére kiterjedt szakmai kapcsolataink vannak, a két igazgatóság közötti rendszeres csereüdültetés pedig a személyes ismeretségek számát gyarapítja. Reménykeltőek azok a tárgyalások is, amelyeket a kolozsvári vízügyi igazgatóság vezetőivel kezdtünk tavaly ősszel, és folytatunk az idén. Szándékaink szerint széles körű szakmai együttműködést szeretnénk kialakítani az egész vízgyűjtőre kiterjedően, mindkét igazgatóság hasznára. Örömmel állapítható meg, hogy mind a négy igazgatóság vezetői átérzik az egymásra utaltság felelősségét, és nélkülözhetetlennek tartják az együttműködést. Jól demonstrálta az összetartozási szándékunkat a Nyíregyházán megrendezett Hidrológiai Társaság-i rendezvény, amelyen az ungvári, a kassai, a kolozsvári és a nyíregyházi igazgatóság szakemberei közös árvízvédelmi feladataikat elemezték. Nem hisszük magunkról, hogy tévedhetetlenek vagyunk. Nem dicsekszünk ugyan hibáinkkal, a téves döntéseinkkel, de felvállaljuk azokat, mert jövőbeni számukat csökkenteni, illetve ismétlődésüket megakadályozni vezetői kötelesség, ezért a megtörténtekből tanulni kell. Számottevően növeli a munkánk színvonalát, ha kitesszük azt a nyilvánosság kontrolljának. Nem szabad félnünk a kritikai észrevételektől — még ha adott esetben azok kellemetlenül is érintenek bennünket —, sőt igényelnünk kell azokat. Véleményem szerint az a helyes magatartás, ha a tévedéseket a nyilvánosság előtt is elismerjük. Természetesen a nyilvánossággal való kapcsolatunkban nemcsak a kontrollszerep a fontos. A szolgálat-jellegből következik, hogy kötelességünk a közvélemény, a tevékenységünkkel érintettek rendszeres tájékoztatása. Ennek számos módja lehetséges, de — értelemszerűen — leghatékonyabban a médiák közreműködésével történhet. Úgy vélem, hogy velük a kapcsolatunk jó, egyre bővülő, és megállapítható, hogy a rólunk megjelenő hírek, tudósítások tárgyilagosságra törekszenek. Ha jogtalan elmarasztalásban részesítenek bennünket — volt ilyenre példa az elmúlt évben —, akkor sem őket hibáztatjuk, hanem még több információt igyekszünk részükre adni, hogy valósabb képet alkothassanak szervezetünk tevékenységéről. A szervezetet a már megkezdett decentralizációval akarjuk a megváltozott követelményekhez alkalmazkodóbbá tenni. A cél az, hogy a döntések közelebb kerüljenek a történésekhez. Ezáltal növelhető az ügyintézés gyorsasága, csökkenthető az adminisztráció, jobban érvényesül a gazdaszerep és nem utolsó sorban költség takarítható meg. őszintén meg kell mondani, hogy a múlt év decemberében, ez év januárjában ebbe az irányba tett szervezeti, személyi intézkedések nem voltak feszültségmentesek és hibátlanok. A tanulság mellett az nyújthat kárpótlást, hogy az intézkedéssel érintett I. sz. Szakaszmérnökségnél és a III. sz. Szakaszmérnökség egyes területein biztatóak az ambiciózus, színvonalas szakmai törekvések és máris vannak eredmények. Tanulság továbbá a jövőre nézve az, hogy az ilyen jelentős munkamegosztásátalakítást körültekintőbben, alaposabb előkészítéssel szabad végezni. A termelő egységeinknél már a korábbi években megkezdtük a felelősség és a jogkörök összhangba hozását. Ennek eredményeként ma az üzemek nagyfokú önállósággal rendelkeznek, amellyel nem egyformán és nem egyforma eredménnyel élnek. Úgy vélem, hogy erről nem minden esetben ők tehetnek, hanem a vezetés sem tudott mindig a számukra szükséges, differenciált segítséget nyújtani. Ezzel együtt elismerést érdemel, hogy — a létező külső és belső nehézségek ellenére — a termelő tevékenységünk öszszességében életképes, több területen jövőbe mutató. A fenti gondolatok közreadását használtam fel abból az alkalomból, hogy az új mederbe terelt „Felső-Tisza” ismét megjelent. Bízvást remélem, hogy a megújított szerkesztőbizottság, valamint a nagyszámú szakíró és tudósító — színvonalas munkája eredményeként — hasznosan fogja informálni olvasóit. Hiszem, hogy a szerényebb megjelenés — a költségtakarékosság jegyében — csak a formára vonatkozik. (FELSŐ-TISZA) 17
