Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
NEM ÁRT, HA TUDJUK. . . A vízitársulatok időszerű kérdései A vízgazdálkodási társulatok a vízügyi ágazat olyan sajátos szervezetei, amelyek meghatározott rendeltetésűek, ennek megfelelően célhoz kötött a működési formájuk. E szervezetek lehetővé teszik nemcsak az állami (illetve önkormányzati), vízügyi feladatok - ívóvízellátás, szennyvízcsatornázás, belterületi vízrendezés, mezőgazdasági vízgazdálkodás, vízkárelhárítás - szakszerű és költségtakarékos megvalósítását, hanem egyidejűleg biztosítják azt is, hogy az érdekelt, érintett állampolgárok és jogi személyek érdekeltségük arányában részt vegyenek a terhek viselésében is. A társulat a helyi vízgazdálkodási fejlesztés és működés megvalósításának részese. A társulatoknak nagy hagyományai vannak a térségi kapcsolatok kialakításában és jelentős eredményeket értek el a korszerű vízgazdálkodás területi rendszerének megvalósításában. Működésük során olyan szellemi kapacitást halmoztak fel, amit a vízgazdálkodás nem nélkülözhet, nem hagyhat számításon kívül. A társulatok szükségességét és korszerűségét bizonyítja az is, hogy az államot terhelő költségek áthárítása - mely a társulatok létrejötte idején úttörő megoldás volt -, ma nemcsak időszerű, hanem cél is e módszer kiterjesztése más területekre is. Tehát a társulatoknak ez a funkciója ma korszerűbb, mint valaha. A vízgazdálkodási társulatok működését az 1977. évi törvényerejű rendelet, a végrehajtására kiadott 41/1977. (XI.3.) Mt rendelet és az azt módosító 88/1990. (IV.30.) sz. rendelet szabályozzák. A rendszerváltás következtében a tulajdon körül felmerült megoldásra váró kérdések a társulatok körében bizonytalanságot keltettek. Ezek közül a legfontosabb problémák, kérdések, amelyek megoldása elkerülhetetlen a társulatok közcélú feladatainak folyamatos, problémamentes végzéséhez a következők: 1./ Meg kell határozni és rendezni kell a társulati kezelésű vízilétesítmények körét és tulajdonviszonyait. 1991 -ben elkészült és kiadták azt a törvényt (1991. évi XXXIII. tv.), amely az egyes vizek és vízilétesítmények önkormányzatok tulajdonba adására vonatkozik. Ennek alapján egyértelműen meghatározhatók azon helyi jelentőségű közcélú művek köre, amelyek állami tulajdonban maradnak és kezelőjük továbbra is a társulat lesz. 2. / Rendezni kell a vízgazdálkodási társulatoknál felhalmozott vagyon tulajdonformáit. Erre vonatkozóan két lehetőség vetődött fel: a. / A társulati vagyon, mivel sajátos vagyontípus, nem privatizálható. A társulati vagyonból való részesedés igénye azonban jogosan vetődik fel a dolgozók részéről, mivel a környezetükben lévő, vállalkozást folytató, állami háttérrel és vagyonnal is működő szervezeteknek lehetőségük van - vagyonjegy formájában - a tulajdonból részesülni. Ezért a társulatoknál a vagyoni kérdések általános rendezéséig is lehetőséget kell biztosítani a más területeken jelenleg is elérhető tulajdonhányad megszerzésére a vonatkozó jogszabály (94/1988. (XII.22.) Mt rendelete a vagyonjegyről) hatályának társulatokra történő kiterjesztésével. A rendelet módosítását előkészítő kormányelőterjesztés-tervezet elkészült, minisztériumi egyeztetési folyamatban van. b. / A társulati vagyon privatizálása esetében a társulat kivitelező szervezete gazdasági társaság formájában működne és tagjai - a vagyon keletkezési forrásainak arányában- az állam, a társulat érdekeltjei, valamint a társulat dolgozói lennének. Ez a változat azonban a jelenlegi társulati formához nem illeszthető, új társulati törvény megalkotását teszi szükségessé. 3. / Meg kell határozni az állami tulajdonú helyi jelentőségű közcélú művekhez adható állami hozzájárulás mértékét, forrását és formáját. Megjelent a Vízügyi Alapról szóló 2/1992 (1.6.) Kormányrendelet. A Vízügyi Alap- többek között - a közcélú vízilétesítmények alapfeladatainak (fenntartás, üzemeltetés) ellátására, illetve ezek fejlesztésére használható fel.
