Víztükör, 1992 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
A t ötté smenti előterek belvízelöntése, a földművek elázottsága segítette az árvíz előre nem várt helyen való támadásából származó lépéselőnyét. A védelemvezetés számára megválaszolatlan kérdésmaradt: vajon a határmenti lokalizáló töltésre zúduló víztömeg meghaladja-e a mértékadó 60 millió köbmétert? Ha ennél nagyobb lesz a víz mennyisége, azt ez az alvógát nem képes kivédeni, Annál Is Inkább nem, hiszen ez a földmű 1925-ben, akor .olcsónak tűnő' kereszt-szállítással, talajmechanikai vizsgálat nélküli földanyagból épült, kőt helyen Iskedvezőtlen kotus földből. Ám azt, hogy mennyi lesz a határhoz érkező víztömeg, sem akkor, sem később, senki nem tudta megmondani, hiszen maguk a román vízügyi szervek sem tudták felmérni azt, másrészt az újra hidegre fordult idő, az apadó folyó csökkentette az áramló víz mennyiségét. A megfeszített védekezési munkák ellenére a dónesmajori őrs mellett két helyen 14-én 20 óra 15 perckor (rézsüsuvadás után) a töltés kiszakadt. Később igazolódott, hogy 138 millió köbméter vízterhelés érte a határmenti lokalizáló töltést. Kezdetben feladatunk volt a lokallzálógát erősítése nyulgát építéssel. Ezt a munkát hátráltatta a mentett oldalon a belvíz, vízoldalon az egyre növekvő mélységű árvíz és az elázott, csupán három méter koronaszélesség támasztotta közlekedési nehézség, valamint a nehéz anyagmozgatás. Az említett bizonytalansági tényezők meggátolták az ÁKSzosztag munkábaáll(ít)ását, míg a román határőri szervek nem engedélyezték a vízen való szállítást. Ilyen ok és létszámhiány miatt kellett 62 óra szolgálatot ázvafázva, zsiroskenyéren, gumicsizmába dagadt lábbal ellátni. A ráragadt sártól elnehezült csizmában csúszkálás fizikai igénybevételét betetőzte a sötétben bekövetkezett töltésszakadás robaja, a menekülő közerő lépteinek tompa dübörgése. A szakadás után a védelem a II. számú alvógátra, valamint a terepből 0,5-2 méterre kiemelkedő út. Illetve kisvasút töltésére vonult vissza, azért, hogy az északi térségekben a mentéshez időt nyerjen. 14-én már megkezdődött a Fehér-Kőrös jobbparti töltés határszelvényben való megnyitása a vfc-vlsszaeresztés céljából. Ugyanazon a napon 16 órakor a II. számú gátat és a Pikó-gátat a víz meghágta, míg a vasúti töltést és az úttestet meg kellett nyitni azért, hogy a vonuló Víz a gyulavári körgátat elkerülje. A védelmi erők számára a következő lépcső a körgát volt, melyet elő kellett készíteni a védelemre, miközben nagy ütemben megkezdődött a Fekete-Kőrös balparti töltés felső (6280 folyóméter) megnyitása és a víz visszaeresztése. Két napi körgát-szolgálat után az említett töltés alsó (1025 fm-ben) megnyitását kezdtük el kotrókkal és dózerekkel elképesztően rossz, veszélyes körülmények között. A töltést Itt mindkét oldalról víz borította és a félszigetszerű munkaterületen éjszakai Is Igyekeztünk, világítás nélkül dolgozni. Az éjszakai hideg szél mindig víz felől fújt. Kezdetben csupán a vezetőfülke adott némi védelmet a hideg szél ellen, mely csontunkig hatolt és 3 éjszaka után láz és bronchitis vetett véget a „frontszolgálatnak'. A védekezést a víz közeléből szemlélve tapasztalataimat a következőkben összegzem: A hidrológiai előrejelzések a védekezést nem segítették. Ehhez az alapadatok nem is álltak rendelkezésre, hiszen a román partnerek maguk sem ismerték a töltésszakadás után várható hidrológiai helyzetet. Ebben az időben a határőrizeti szervek román részről mereven viselkedtek vízijárműveink esetleges területükön történő mozgásának engedélyezésében és az odaátl elöntés útjának, kiterjedésének megismerhetésében, Fontos tanulság az is, hogy előntéses árvíz esetén az idősebb kollégák operatív védelmi feladatok helyszíni irányítására a fizikai, még inkább a nagy szellemi megterhelés miatt általában nem alkalmasak. Nem célszerű továbbá Idegen, a térséget, a műveket nem, vagy alig ismerő mérnököt védvonalon Irányítással megbízni. Még a körgátak, másodrendű lokalizáló töltések tervezésénél és építésénél Is be kell tartani a talajmechanikai követelményeket. A nyomvonal-menti földanyag nem mindenhol lehet vízzáró töltés építésére alkalmas. Mind a szikes, mind a szerves anyagokat is tartalmazó földanyag később, elháríthatatlan adottsággá, sok-sok évtizeden át kijavíthatatlan tényezőjévé válhat az adott másodrendű töltésnek. Bizony az építéskor olcsónak mondott keresztszállítás miatt, akkor olcsóbban megépített gátszakaszok közel 50 éven át okoztak fejtörést a területért felelős vízügyi vezetőknek. Sőt, mivel e töltések Igen ritkán látnak vizet, ezért fenntartásuk mindig elmarad: a tervezésnél, építésnél erre még jobb minőséggel kell tekintettel lenni. Településeinkben levő épületek még most, az 1990- es években Is 80-90 százalékban vertfaluak és vályogból vannak. Gyulaváriban 1966-ban Ilyen anyagból volt az épületek 95 százaléka; 800 lakóház. Ismerjük ezen építési anyagok előnyeit (olcsóság, jó hang és hőszigetelő tulajdonság), ám azt Is tudjuk, hogy ez a falanyag Igen érzékeny mind a talajvízből származó kapilláris, még Inkább a „lábvízre'. Amennyiben tehát egy-egy település belterületén Mzelöntés keletkezne a házak sorának összedőlésével kellene számolni. Éppen ezért a körgátak szerepe felbecsülhetetlen. És mindaddig, amíg földanyagból épült házak vannak községeinkben: a körgátakra szükség van, azok rendszeres fenntartását, gondozását az érdekeltektől meg kell követelni. Az 1966. évi árvíz megmutatta, hogy egy téli árvíznél mennyi szenvedéssel kell számolni mindazoknak, akik a védvonalon dolgoznak, irányítanak. Éppen ezért a vonalon levőkről Jcülön kell gondoskodni még akkor Is. hd'Szétszórva dolgoznak, vagy ha rendkívül nehéz a közlekedés. A lelkiismeretes szakasz- vagy őrjárás-vezető a tetőzés előtti és utáni egy-egy napon, azaz 3 napon át nem tud ágyba kerülni, következésképpen különös gondoskodást igényel és érdemel. A leírt védekezésben résztvevők kiválóan helytálltak. Példáként szolgálhat, hogy nagy forgalom, igen kedvezőtlen közlekedési viszonyok, a kint dolgozók nagy száma ellenére, még súlyosabb baleset sem fordult elő. Tisztelettel emlékezünk vissza védekező társainkra, elsősorban az azóta elhunyt barátainkra, volt munkatársakra, mindazokra, akikkel együtt dolgoztunk, így többek között Berky Ferenc, Tarczi Sándor, Balogh Elek, Ferencz Rezső, Kulcsár Albert mérnökökre, Elekes György, Rkó János technikusokra, és különösen azokra a társakra. akik a Pécsi VÍZIG állományából vettek részt a védekezésben. dr. Baranyó Géza Simonyifalu AZ 1966. ÉVI FEBRUÁRI GYULAVÁRI ÁRVÍZ HELYSZÍNRAJZA Kiömlött víztömeg 138 millió m (Ambrus L. sz.) Békéscsaba Jelmagyarázat folyó ч M-.I...' 9 töltésszakadás lokalizáló' töltés, korgá víz útja 15
