Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
SZÉCHENYI-ÉVFORDULÓ ÉS A TISZA SZABÁLYOZÁSA BESZÁMOLÓ TISZADOBRÓL „Alább írt egyes birtokosok, és jelen nem lévő birtokosok képviselői, tekintetbe vévén azon végső ínséggel fenyegető kártékony Tisza vize áradásait, melyek a közelebb lefolyt években rajtunk uralkodtak... ezennel társaságba léptünk avégett, hogy a Tisza folyamát és annak mindkét partját, Tisza-Füredtől kezdve felfelé Tokajig-... azonos országos terv szerint, mely az általános Tisza szabályozására elkészült... szabályozni és rendezni fogjuk.” A fenti szándéknyilatkozatot aláíró Tisza-menti birtokosok gróf Andrássy Gyula (a későbbi miniszterelnök) vezérletével meg is alakították a Tisza-Dobi Társulatot, s 1846 augusztusában gróf Széchenyi István ünnepélyes „kapavágásával” itt indult meg a több mint félévszázados nagy vállalkozás, a Tisza szabályozása, a Tiszavölgy ármentesítése. A Széchenyi emlékév keretében nem véletlenül esett hát a választás Tiszadobra, ahol két napon át, augusztus 30—31-én, a társadalom- és természettudományok jeles képviselői, valamint gyakorló vízmérnökök méltatták Széchenyi István kezdeményező szerepét a „ második honfoglalás "megindításában, s tették mérlegre a Tisza-szabályozás eredményeit és következményeit. Már az emlékülés helyszíne is megragadta a képzeletet: az Andrássy Gyula által, az ártéri erdőség egyik magaslatára építtetett kastélyból kitekintve a Tisza fákkal borított partja a jelent, a gazdag élővilágot rejtő holtág pedig a hajdani állapotot idézte. A megemlékezések alaphangját a vízügyekért is felelős Siklós Csaba miniszter megnyitó beszéde adta, mely szerint az elmúlt, közel másfél évszázad vízimunkálatait nem szabad önmagukban, a kor gazdasági-társadalmi-műszaki viszonyaitól eltekintve értékelni, s ha egykor a hangsúly az embernek az árvizektől való megvédésére helyeződött, ma legalább annyira fontos a vizek megvédése az ember káros tevékenységétől. Széchenyi a széles összefüggéseket felismerve próbálta a „legmagyarabb vidék”, az Alföld gazdasági felemelését — a feudális viszonyok pora és mocsara alól — a Tiszavölgy ármentesítése, vízrendezése, öntözése révén elérni, s álhatatos szervezőmunkájának köszönhetően a gépezet csikorogva bár, de megindult. Dr. Borsy Zoltán professzor, a Tiszavölgy vízrendezésének kialakulását ismertette a nagyszámú hallgatósággal, kiemelve a folyóvizek szerepét az Alföld mai térszíni formáinak kialakulásában. Rövid, de tartalmas előadásának értékét emelte, hogy a még korántsem befejezett kutatások legfrissbb eredményeit is összegezte. A régió vízi emlékeinek kutatója dr. Dunka Sándor az átfogó szabályozási munkák megkezdéséig tekintette át a fontosabb előzményeket. Hrenkó Pál a Tiszavölgy ármentesítési, folyószabályozási terveihez nélkülözhetetlen „mappációs” feladat végrehajtásába engedett bepillantást: Huszár Mátyás és Lányi Sámuel tevékenységének értékelésével. Sokak egyetértésével találkozhatott, mikor megjegyezte: „az utókor mindmáig adós e nagy mérnökegyéniségek emlékének méltó megörökítésével. "Hogy a vízszabályozási tervek milyen gazdasági és politikai viszonyok között fogalmazódtak meg, arra dr. Szőke Domonkos próbált választ adni. Jól érzékelteti a napóleoni háborúk és a korai reformkor gabonakonjunktúráját az általa említett anekdota, amely szerint az akkori földbirtokosok, ha egymásnak jót akartak, hát „csendes májusi esőt és hosszú háborút "kívántak. A nagy felvevőpiac igényeit kielégíteni a víztől elnyert termőterületek munkába fogásától remélték a birtokosok: „Mily szép tartományokat nyerhetnénk egy csepp vérontás nélkül a hazánknak ”. A sokféle érdek, ellenérdek szövevényét álhatatos diplomáciával, fáradhatatlan szervezőmunkával bogozta ki, s fonta erős kötéllé Széchenyi, akinek fárasztó tiszai kőrútjairól dr. Deák András adott számot. Az akkori viszonyok között sokszor hónapokig tartó utak csak megerősítették vállalkozásának igazában. A Tisza-szabályozás ügyét azonban csak Széchenyi makulátlan erkölcsi hitele, politikai tekintélye hozhatta tető alá. A hazai szakirodalomban számos tévedés övezi Pietro Paleocapa személyét, akinek pályafutását dr. Domokos Miklós a források alapos tanulmányozásával rajzolta újra, Eiben Endre adatgazdag, tanulmánynak is beillő előadása a Felsó-Tisza szabályozását, s az azokból levonható műszaki tapasztalatokat elemezte. Kovács Sándornak, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság mai működési területére eső Tisza-szakasz szabályozásról szóló színes előadása mindvégig kiemelte a történelmi tanulságokat, érzékeltetve a politika szerepét a műszaki alkotások megrendelésében, s kötelezettségét a máig elkészült védművek fenntartásában. Dr. Hegedűs Lajos előadása egy régi kérdéskör feltárására vállalkozott, nevezetesen az árvizek szintjének növekedése és a mederalakulás változása összefüggéseinek statisztikai elemzésére a Tiszafüredtől lefelé eső Tisza-szakasz vonatkozásában. Arra, hogy a társulatok és a társulati mozgalom milyen szerepet játszott az ármentesítés és belvízrendezés végrehajtásában, dr. Goda Péter mutatott rá vidofilmmel kísért előadásában. Hiteles Körös-völgyi példákat hozott arra, hogy a korábban méltatlanul elhallgatott, s a vidék felvirágoztatásáért sokat tett helyi politikusok és az őket támogató mérnökök, mennyiben tudták a régió gazdasági fellendítését elősegíteni a 9
