Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 2. szám
Az EGK ajánlásainak tükrében Szennyvízcsatornázás Magyarországon Egy ország víziközmű ellátottsága és e szolgáltatás színvonalmutatója, meghatározója az általános társadalmi fejlettségnek, a gazdasági teljesítő képességének. Ebben a kölcsönhatásban rejlik a fejlesztés szükségességének mozgatórugója és egyúttal visszatartó ereje is. Hazánk víziközmű ellátottságának jelenlegi helyzetén, fejlődésének történetén nagyon jól látható ez a bonyolult ellentmondásosság. A szennyvízcsatornázás perspektívájának tárgyalásakor át kell tekinteni a vízellátás helyzetét is. Figyelemmel kell lenni a gyökeres társadalmi átalakulásra - ami döntően megváltoztatta a viziközmű ellátás felelősségi kérdéseit a folyamatban lévő gazdasági átalakulásra, amely a fejlesztések, szolgáltatások finanszírozási rendszerét alapvetően átalakítja, továbbá arra, hogy a tulajdonviszonyokban is teljesen új formák jönnek létre. Különleges jelentőségű az, hogy hazánk az elmúlt közel fél évszázad során keleti irányból volt orientált, nyugat felé viszont elzárkózásra kényszerült. Mostani célunk pedig a felzárkózás és csatlakozás a nyugathoz, az Európai Közösséghez. Ennek megfelelően meg kell ismernünk és munkánk során figyelembe kell vennünk az Európai Közösség szakterületünkre vonatkozó ajánlásait. De legalább ilyen fontos, hogy ismerjük a települések vízellátásának, szennyvízcsatornázásának és szennyvíztisztításának jelenlegi helyzetét. VfetSálé* Mintegy 2100 településen működik közüzemi vízmű, az ellátott lakosság aránya 91%. (A lakások ellátottsági aránya 71%) A mintegy 1000 ellátatlan település közül 525 településen nincs ivóvíz minőségű vizet adó kút. Ezeken a helyeken szállított, csomagolt vizet kapnak a gyermekek, terhesanyák, esetenként a felnőttek is. A vezetékes vízzel ellátott települések között lényeges eltérések vannak az ellátás színvonalát és a szolgáltatott víz minőségét illetően (a lakosság mintegy 7-8%-a szabványnak nem megfelelő minőségű vizet kap). Hazánk lakosságának vízellátási helyzete a fejlett európai országokhoz viszonyítva 5 - 10%-os lemaradást mutat. C»«tqrnázáa, szennyvíztisztítás A csatornával ellátott népesség aránya 49%. Ezen belül az ellátottság a fővárosban 86%-os. A megye szintű mutatókban nagy az eltérés: 5 megyében a 20%-ot sem éri el az ellátottság és csak 4 megyében magasabb, mint az országos átlag. A csatornázás és szennyvíztisztítás hazai színvonala a fejlett európai országokéhoz viszonyítva lényegesen elmaradt, csak Görögország, és Törökország ellátottsági mutatói rosszabbak a mi értékeink. A közcsatornán elvezetett szennyvizeknek csupán 32%-a kerül biológiai szennyvíztisztítás után a befogadókba. A szennyvíziszapok elhelyezése és hasznosítása - különösen a nagyvárosokban és a fővárosban - fokozódó gondot jelent. A közüzemi vízellátással rendelkező, de csatornázatlan településeken az egyedi közműpótló megoldásokat alkalmazzák, melyek jelentős része szakszerűtlen. Az itt keletkezett települési folyékony hulladék megfelelő gyűjtése csak részben megoldott. «tótáe - f*J*töe*éQ Az 1989. évi LXV. törvény létrehozásáig a lakosság, a települések viziközművekkel való ellátásának és a szolgáltatások ellátásának felelőssége állami, kormányzati felelősségi körbe tartozott. Ennek jegyében alakult ki a szovjet típusú szocialista tervgazdaságra jellemző, illetve annak megfelelő centralizált fejlesztési, üzemeltetési, irányítási rendszer. Az, hogy az állam ellátási felelősségének teljes mértékben, az igények ugrásszerű megnövekedésével arányosan nem tud eleget tenni, már az 1960-as években kiderült. Emiatt indult be a víziközmű építés társulati mozgalma, mondván akik nem tudják „megvárni” míg a tervgazdálkodás rendjében rájuk kerül a sor, azok a lakosok a maguk pénzén - jelentős állami támogatással - társulati úton építhetik meg településük vízmüvét, csatornaművét. A társulati mozgalom rendkívüli eredményeket mutatott fel. Eddig 1400 településen épült vízmű és 140 településen csatornamű. Az eredmények mellett, amelyek elismerésre méltóak, alapvetően igazságtalan volt az, hogy a vámsi lakosság általában teljesen ingyen, állami pénzből jutott a víziközművekhez, a falusi, községi lakosság viszont jelentős (20 - 80 ezer forint) anyagi ráfordítással. Ezen túlmenően pedig az is a társadalom igazságérzetét sértette, hogy a társulati úton épült vízmű, csatornamű is állami tulajdonba került, annak ellenére, hogy minimum egyharmadrészt lakossági pénzből épült. Az önkormányzatokról szóló 1989. évi LXV. törvény életbelépésétől kezdve a lakosság a települések víziközművel való ellátása, a közszolgáltatás szervezése az önkormányzatok felelősségi körébe tartozik Az önkormányzatok kötelező feladata a lakosság vízellátása. A csatornázás, vízelvezetés, a szennyvíztisztítás megoldása szintén az önkormányzatok feladata, de ez már a gondoskodás felelősségi körébe tartozik: az önkormányzati törvény nem teszi kötelezővé. A feladatok ilyen minősítése nyilvánvaló fontossági sorrendiséget hozott létre, ami megfelel ugyan az eddigi társadalmi igényeknek, viszont nem kedvez a sokszor emlegetett „közműolló” csökkenésének. Az önkormányzati törvény ugyan előírja azt is, hogy az önkormányzatoknak 1994-ig biztosítani kell valamennyi lakos számára az egészséges ivóvízellátást. E feladat hatalmas költségvonzata (30 - 70 milliárd Ft) miatt átmenetileg szintén háttérbe szorítja a csatornaművek fejlesztési lehetőségeit. 17
