Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 1. szám
- Én nem hiszem, de azt beszélik, hogy mérget kotyvasztasz.- Törjön le a kezem, ha igaz! Száradjon le a lábam! Vakuljak meg!- Félig már sikerült... - de ezt csak magának dünnyögi Toncsi bácsi- Vince híreli, tudom! De még rám szorulhat, öreglegény, senkije sincs! Bármi utólérheti. Bánrnifyen kórság ...- Jól van - unja meg Toncsi bácsi. - Eleget lefetyeltél. Nem azért jöttél!- Ha megszánna... - vált siránkozóra Vak Rozi hangja. - Szegény, árva öregasszony vagyok én... Megvesz a tél hidege, fedél nélkül... Legalább egy kis zsírom lenne. Zsír, liszt, szalonna...- Toncsi bácsi a kamra küszöbéig engedi a Vak Rozit. Onnan tovább egy lépést sem. Felnyitja a zsírosbödön fedelét, a bődön aljáról hosszú nyelű fakanállal kikaparja a zsírt. Vak Rozi nyújtja a kis kék lábasát,- Egy kis szalonnát is ...- Nekem sincs, tudod!- A vízimolnárnak? Toncsi bácsi ezt mégsem engedheti. Elvégre a tekintélyt vette célba Vak Rozi.- No, várj! A keresztbe vetett farúdon, amelyen valaha ötösével lógtak a füstölt sonkák, a párba kötött fűszeres kolbászok, két arasznyi szalonna árválkodik. Még csak nem is disznóölésből való, mert amit Ignác hazulról elhozott, már a nyáron bicskahegyre tűzték a borozgatás, kártyázgatás közben. Ez a sápadt, csenevész példány bolti szalonna, Döbörvárról hozta Vince. Toncsi bácsi lenyisszentett belőle három-négy ujjnyit.- Nesze, tedd el!- Áldja meg érte a Jóisten!- Megáldott már teveled! Vak Rozi gondosan elrakja a kék lábast, újságpapírba csomagolja a szalonnadarabot. Összekötözi a vászonzsák száját, ráakasztja a seprőnyélre. Már végzett, de nem mozdul.- Mire vársz még? Vak Rozi barna és fekete szemölcsei táncra perdülnek az arcán.- Ezt meg hagyják?! Maguk, férfiak! Toncsi bácsi a váratlan támadástól hátrahőköl.- Miről beszélsz? Mit hagyunk mi?- Mit? A vonatot! Hogy elvegyék tőlünk!- Mi rajtunk az ... nem múlik ...- Nem? Hát, hogyan megyek én Döbörvárra, a vásárba? Hogyan? Kosarakban, zsebekben nyúlkálni - gondolja Toncsi bácsi. Azért utaztál te Döbörvárra. Nem másért. Ha csak ennyi veszne el, még nyernénk is az ügyön...- Mit tesznek hát? - támad tovább Vak Rozi. - Mire készülnek?- Mit tehetnénk? - dadogja Toncsi bácsi.- Maguk kérdik! Férfiemberek?- Nem olyan egyszerű az, Rozi!- Hát nem csak nem hagyják? Nagy zavarában Toncsi bácsi lesüti a szemet. Hiszen, ha valamit lehetne tenni...- Kossuth apánk hagyta volna?! - kérdi Vak Rozi. Toncsi bácsin mintha ostorral vágtak volna végég.- Ő nem ! - veti vissza dacosan.- Hát ugye!- A bizottság! Ha az nem lenne! Fel akaiják csavarni a síneket. Gépeket is hoznak! Hogyan küzdjünk meg velük?- Megmondom én - csillan Vak Rozi szeme.- Mondjad!- Itt voltak és nincsenek itt! A bizottság...- Itt voltak? Itt is vannak!- Eltávolítjuk őket!- Ne szamárkodj!- Mondom, hogy eltávolítjuk. Elintézzük őket!- Te Rozi! Azok a módszerek, amelyekre te gondolsz...- Hallgassanak rám! Én már mindent kieszeltem. Nyoma sem marad semminek ... Toncsi bácsi felemeli a hangját:- Mondtam már, hogy a te módszereiddel nem élünk! Nem intézünk el senkit!- Ejh, nem úgy Molnár uram, nem erőszakosan ... Békésen szabadulunk meg tőlük... Toncsi bácsi lép egyet előre:- Ha békésen - enyhül meg - akkor hallju ... Meghívja őket vacsorára! A bizottságot. Ide, a házába.- És mire hívjam meg őket?- Gombapörköltre... Vargányára... Még vendégeljem is őket? Amikor a vasutat rombolják?- Bízza csak rám... A gombát én meghozom. Meg is főzöm előre. Maga csak felmelegíti... És előveszi a borát...- Hát majd etetem-itatom őket... Szépen néznénk ki! Beléjük töltöm a borokat... Vak Rozi fél szeme csaknem kiugrik a helyéről.- Ejh, Molnár uram... Bolodgombát hozok, nem érti? Jó kis pöttyös hasú gombát. Amitől el lehet aludni... Toncsi bácsi mintha maga is álomból ébredne:- Tűnj el, Rozi, mert megharagítasz!- Nyoma sem marad... Nyoma sem...- Hordd el az irhádat! Rozi sértetten hátrál kifelé, s a nagy hársfa alól még visszaszól: Azért csak üzenjen értem, ha meggondolták... Üzenjen értem Vincével... 29
