Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 1. szám
DR. KOVÁCS GÉZA EMLÉKÉRE 1990. december 6-án temettük el Dr. Kovács Gézát, a Vízépítés egyik legképzettebb és legbarátibb érzelmű mérnökét. Azt a Kovács Gézát, akit Tiszalökön már 1950-ben "Gézabácsinak” hívtak, már 30 éves korában, de nem a kora, hanem a tisztelet miatt, amit mindenki érzett, amikor kapcsolatba került vele. A mi kapcsolatunk kevés megszakítással egész életünkön keresztül tartott Az egyetemen együtt jártunk a második évfolyamtól, amikor Szlovákia magyar lakossága átmenetileg visszakerült hozzátok. Kovács Géza Rimaszombaton lakott, ott nevelkedett családja körében, református pap édesapja mellett, három fiú testvérével együtt Nyilván ez a környezet oltotta belé azt a szép lelket, amivel rendelkezett Az egyetemen is csendes, mindig segítőkész társunk volt. Az egyetem után mindketten az egykori Magyar Útépítő Rt. dolgozói lettünk, és álmodoztunk arról, hogy mqjd mi is alapítunk egy nagy vállalatot, gyönyörű dolgokat fogunk kivitelezni. Mindehhez kellett a Gézában rejlő műszaki biztonság, ami mindig alapját képezte szép álmainknak. Azután jött a vUágégés befejezése, amit ugyan szerencsésen átvészeltünk, de egyelőre minden álmunknak vége szakadt. A háború után egy magánvállalatnál dolgoztunk és a Duna-hidak újjáépítésénél dédelgettük tovább elképzelésünket, amíg a szükséges iparigazolványt ki nem válthattuk. Az a fáradhatatlan erő, amivel készítettük a pályázatokat, belőle indult ki. Nem törődtünk esővel, hóval, bejártuk a leendő munkahelyeket, kalkuláltunk és küzdöttünk a jövőnkért. Azután jött az államosítás, mely most már műiden elképzelésünknek véget vetett. De fiatalok voltunk, minden bajon túltettük magunkat,a legkisebb jóban is örömet találtunk és kerestük azt az utat, amely előre mutat. így aztán életünk legnagyobb kalandja következett, a tiszalöki erőmű építése. Géza ott bizonyította be igazán összes olyan emberi tulajdonságát, ami a többi vezető mérnök fölé emelte. Műszaki fölényét soha nem hangoztatta, holott tehette volna, tele volt alázattal, pedig sok mindenkit magasról nézhetett volna. Csendes modora minden indulatot elsimított. Ha szórakoztunk, nem volt olyan, amiben ne vett volna részt, ha sportoltunk, rendszerint csapatjátékot, abhan éppolyan szenvedélyesen törekedett a becsületes viselkedésre, a sikeres eredményre, mint mindenben, amihez fogott. Tiszalök után a Dunával foglalkoztunk és itt kezdődött az az időszak, amikor az ő természete egyre nehezebben tudott beleilleszkedni abba a törtető világba, ami körülvette. Ebben az időben az erőszakot, az üres szót sokszor elébe helyezték a tettnek és a lelkiismeretnek, és hiába volt otthonról hozott szlovák tudása és magas műszaki műveltsége, igazán soha nem tudott beilleszkedni egy őt megillető szerepkörébe. így kerültünk Kiskörére, és bár egymás mellett dolgoztunk, mégis a létrehozó szervezet két sarkán helyezkedtünk el. О beruházó volt, mi kivitelezők maradtunk. Mindent megtettünk azért, hogy újra összehozzuk azt a megbonthatatlan társaságot, amivel a tiszalöki erőművet kiviteleztük, de ő, az őt ért fentebb említett kudarcokkal indokolta, hogy nem akar többé abban az ádáz küzdelemben résztvenni, ami akkoriban zajlott a valamit tenni akarók és az azt akadályozók között. Befejeződött Kisköre, a Duna nem indult, közben múlt az idő és elérkezett a nyugdíj. Én akkoriban egy építő vállalatnál dolgoztam és nagy szükségünk volt egy tanácsadóra, aki nyugalmával, műszaki tudásával segít bennünket. Ő elfogadta meghívásunkat és ismét együtt dolgoztunk. Belépése után azonnal megváltozott nálunk a műszaki színvonal. Az ajánlatainkban szerepet játszott a megfontoltság, műszaki megoldásainkra felfigyeltek, nem az volt a fontos, hogy hamar valami látványos megoldást vigyünk véghez, hanem a műszaki becsületesség került előtérbe. A kollégákban is felébredt az a szellem, ami Gézából sugárzott, csupán a jelenlétével biztonságot tudott teremteni, maga az a tudat, hogy „Géza bácsi” közöttünk van és meg tudjuk kérdezni, mit tegyünk, valahogy megnyugtatott minket. És most mindennek vége, sajnos nagyon-nagyon korán lett vége. Szomorúak vagyunk, de amit hátrahagyott fiatalnak, idősnek, nekem, az olyan maradandó, hogy soha többé nem felejtjük el. T. L. :+::: MARKÓ IVÁN okleveles mérnök 1990. december 9-én, 82 éves korában elhunyt. Mérnök diplomáját a 30-as évek elején, a gazdasági válság idején szerezte. Előbb egy magasépítő vállalatnál, majd Kossal ka műegyetemi tanár Hídépítő tanszékén dolgozott. Részt vett az Arpád-híd tervezésében. Később az egri államépítészetnél lett építésvezetői Vízépítő mérnöki tevékenységét 1934-ben a miskolci Kultúrmérnöki Hivatalban kezdte el vízfolyások rendezésével, árvízvédelmi művek, a Görömböly-tapolcai fürdő nyílt medencéinek és több törpevízműnek a létesítésével. Ezt követően a győri Kultúrmérnöki Hivatal mérnökeként a nyúli vízmosás kötése lett a feladata. A háború alatt a kassai, majd a kolozsvári kultúrmérnöki hivataloknál teljesített szolgálatot. A háborút követően a Födművelésügyi Minisztérium vízügyi osztályán lett kerületi felügyelő, amelynek során a Kőrösvölgyi és a Hortobágyi öntözéseket készítette elő. Közben miniszteri biztosként állította helyre a Tisza tivadari gátszakadását. 1950-től az UVATERV-ben dolgozott, ahol megszervezte a Vízosztályt. Itt az autópályák víztelenítési és rézsüállékonysági munkáit tervezték. A nagy földiműépítmények megkövetelték a korszerű talajmechanika alkalmazását a tervezésben, amelyben úttörő munkát végzett. E tárgyban írta első szakkönyveit, többek között a kézdi professzorral együtt jegyzett „Földművek védelme és víztelenítése” címűt is, amelyet az NSZK- ban is kiadtak. A művet a Magyar Tudományos Akadémia nívódíjjal jutalmazta. Részt vett a vízépítő, útépítő és épületgépész mérnökök továbbképzésében. Előadásait jegyzetekben tette közzé. Nyugdíjazását követően a VIZITERV kiadványait szerkesztette és közreműködött az MTA alapozási és talajmechanikai szakbizottságának munkájában.. Utolsó éveiben szerkesztette az Építőipari Művezetők Zsebkönyvét (1982) a Vízépítő Művezetők Zsebkönyvét (1983), valamint a Települések Csatornázási és Vízrendezési Zsebkönyvét (1986) Művei: a vízi létesítmények, a szakkönyvei, műszaki cikkei és a számos szerzőtársával együtt szerzett és szerkesztett zsebkönyvei értékes hagyatékok. írásainak közérthető tartalma, szemléletes ábrái az új műszaki generációk képzésének és továbbképzésének eszközei ma is és elhunyta után is. Dr.W.I. 26
