Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 1. szám
A SOKARCÚ DUNA, KÖLTŐK IHLETŐJE A Duna, Földünk egyik legcsodálatosabb folyója, kincseivel ó's-idő'k óta bó'ségesen ajándékozza meg a mellette éló' népeket, hozzájárulva azok társadalmi-gazdsasági fejló'déséhez. A városok és falvak úgy sorakoznak partjai mentén, mint a gyöngyszemek. A Duna vize sokoldalú hasznosítása révén összeköti az itt éló' népeket, gazdaságukat, kereskedelmüket, kultúrájukat. A kölcsönös kapcsolatok révén így eró'södik az itt éló' népek barátsága és összetartozásuk tudata. A Duna gazdasági szempontból hasznosítható értékei mellett igen jelentó'sek azok az ajándékok is, melyekkel a lelket gazdagítja ez a csodálatos folyó, hatalmába kerítve bennünket szépségeinek varázsa. Ez természetes, hiszen a Dunát, Fekete-erdei forrásától a Fekete-tengerig változatos tájak kísérik. Büszke bércek, magasba nyúló hegyek, szelíd lankák, végeláthatatlan síkságok váltakozva kísérik a sokarcú folyó útját. Az eleinte sebes sodrású hegyi patak már német földön folyóvá dagad, hátán sok-sok hajót ringat. Ausztriában, a hegyek országában, Schlögennél siklóként kígyózik tovább, Wachauban pedig olyan szeszélyes kanyarokat fut be, mintha játékos kedvében itt ébredne rá saját erejére. A méltóságteljes folyam medre, amint a Kisalföldre lép, egyre szélesbedik és partjait szelíd erdőit szegélyezik. Hazánk legszebb folyóvölgye, a Dunakanyar már az érett korú folyam gazdag ajándéka, csodálatos alkotása. A szép vonalú folyóívet itt változatos hegyvonulatok kísérik és ezért könnyen érthető', hogy a Dunakanyar tájképi varázslata az embert már az első' látásra hatalmába keríti. Lenyűgöző' látvány az, ami itt elénk tárul: a nagy ívben kígyózó szép vonalú Dunát változatos hegyvonulatok kísérik és ezért itt az ember a folyót és a hegyet elválaszthatatlan egységben érzékeli. A folyó a Dunakanyar hatvan kilométer hosszú szép völgyében szakaszonként más és más arcát mutatja. Ahogy a Duna gazdagodik a Garam és az Ipoly folyók víztömegével, újra kamaszosan szilaj, rakoncátlan lesz és a dömösi ívben nagy eséssel mély örvényeket kavar. A folyó a visegrádi vár alatt ismét megnyugszik, szélesebb medret választ, hogy néhány kilométerrel távolabb két ágra szakadva közrefogja saját szülöttét, a Szentendrei-szigetet. Itt délnek, majd később keletnek fordulva méltóságteljesen hömpölyög tovább és gazdagon ajándékozza meg szépségével a mellette elterülő magyar, jugoszláv, román, bolgár tájakat. Érthető, hogy a Dunának ezek a csodás szépségei számtalan művészt: festőket, zeneszerzőket, írókat, költőket ihlettek meg és késztették őket szebbnél szebb alkotásokra. Ezekből az alkotásokból nem hiányzik természetesen az áradásokat hozó Duna arcának bemutatása sem. Itt most egy kis csokrot szeretnénk átadni Szalatnai Dezső által a „Duna költői” címmel összeállított és 1944-ben közreadott kiadványból, mely a AQUA Kiadó gondozásában a közelmúltban ismét megjelenhetett (a kötetben magyar költők versei találhatók). A Dunához való vonzódásunkat elsőnek igazán Janus 21
