Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)

1991 / 5. szám

AZ EK AJÁNLÁSAINAK TÜKRÉBEN

A KÖZÖSSÉG ELVÁRÁSAI ÉS HAZAI JAVASLATOK

Az EK a vízvédelemben két szempontot tövei .'Egyrészről vízhasználati célok szerinti vízm inőség /célokat fogalmaznak meg, másrészről toxikus, rezisztens bioakkumulációs hatásaik alapján kiválasztanak meghatározott anyagokat és ennek megfelelően egységes koncentrációs és terhelési határértékeket állapítanak meg. Az EK a tagállamok vízvédelmének egységesítése érdekében 1975-től kezdődően irányelveket ad ki. Az Európai Gazdasági Közösség 1957. március 25-i alapító szerződésének 189. cikkelyének értelmében az EK irányelvek a mindenkor érvényes, illetve megszabott határidőnek megfelelően átvezetendők a tagországok nemzeti jogrendjébe.

IRÁNYELVEK

A vízhasználatok szerinti vízminőségi célok meghatározására eddig kiadott irányelvek a következők:

— Irányelvek az ivóvízellátásra használt felszíni vizek vízminőségi követelményeire (1975. június 16.)

— Irányelvek a fürdésre, vízisportolásra használt vizek minőségére (1975. december 8.)

— Irányelvek a halélettani szempontból védendő, vagy javítandó édesvizekre vonatkozóan (1978. július 18.)

— Irányelvek a kagylótenyésztésre használt vizek vízminőségi követelményeire (1979. november 10.)

Ezek az irányelvek olyan vízminőségi határ, illetve irányértékeket tartalmaznak, amelyeknek a vizek meg kell, hogy feleljenek, ha a megjelölt célra használni kívánják őket.

Az EK vízminőségvédelmi szzabályozásának másik irányvonala a problematikus szennyezőanyagokkal foglalkozik.

Az alapelképzeléseket az 1976. május 4-én kiadott „EK Irányelvek a közösség vizeibe vezetett veszélyes anyagok által okozott szennyeződésekre vonatkozóan” tartalmazza. Néhány különlegesen vészélyesnekismen anyagot még szigorúbb egységes EK korlátozás alá vontak, ezek voltak a „fekete lista ”anyagai Ezek az anyagok toxicitásuk, hosszú élettartamuk, lassú lebomlásuk, bioakkumulációjuk alapján az irányelvek függelékének I. listájából (1. sz. melléklet) kiválaszthatók. Az ezekre vonatkozó közösségi határértékeket ez ideig:

— a higany, a kadmium tartalmú szennyvízelvezetésekre vonatkozóan,

— a hexaklorciklohexán (lindán) tartalmú szennyvizek elvezetésére,

— a növényvédő szerekre (DDT, pentaklórfenol stb.),

— a diklóretán (EDO), triklóretén (TRI), tetraklóretén (PER), triklórbenzol (TCB) tartalmú szennyvizekre (90/415/EWG) adtak ki.

Az EK — Vízvédelmi irányelvek megkövetelik, hogy a kiválasztott anyagok csak az illetékes nemzeti hatóságok engedélyével legyenek bevezethetők a vizekbe. Az engedélyezésnél alkalmazott nemzeti határértékek és minőségi követelmények nem lehetnek kedvezőbbek az EK irányelvekben foglaltaknál. A nemzeti előírásokat, határértékeket meglévő és engedéllyel rendelkező szennyvízbevezetéseket, azok engedélyeit meghatározott időn belül az EK határértékekhez kell igazítani.

A „fekte lista” anyagaira vonatkozóan a maximális koncentráció mellett a megengedett maximális anyagmennyiséget (anyagáram) is meg kell határozni.

Ezen határértékek megállapításánál a rendelkezésre álló legmagasabb színvonalú műszaki megoldási lehetőségre kell tekintettel lenni. Az I. lista anyagait illetően felszín alatti vizekre vonatkozóan a nullaemissziót írják elő. Az 1976. május 4. EK irányelvek (76/464/EWG) függeléke //. listájának (szürkelista) (2. sz. melléklet) veszélyes anyagaira a tagállamoknak ugyancsak engedélyezési kötelezettséget kell előírni, és nemzeti programjaik keretében csökkenteni kell a vizekbe vezetett mennyiségeket. Alapelv a határértékek megállapításához a „gazdaságosan megvalósítható műszaki megoldás”-sal elérhető szennyezőanyag-kibocsátás.

Áttekintve az Európai Közösség vízvédelmi törekvéseit és ajánlásait, az a véleményem, hogy nem egyszerűen új kibocsátási koncentrációs határértékek meghatározására van szükség hazánkban, hanem a szennyvizekre vonatkozó követelményrendszer megújítását kell végrehajtani, amelyben természetesen fontos momentum többek között a szennyezőanyagok kibocsátható koncentrációja és mennyisége is. Lényegesnek és rendkívül fontosnak tartom a meglévő és működő szennyvízkibocsátásokra reális több éves határidőket és megfelelően segítő ösztönzőket (ezek közül azonban elsősorban az aktív, vagyis nem a pénzt elvonó bírságokat) alkalmazni. Az újonnan létrejövő, illetve átalakuló vállalkozásokkal, ipari üzemekkel kapcsolatban kezdettől fogva a Nyugaton érvényes hazánkban adaptált követelmények alkalmazását tartom szükségesnek.

KÖVETELMÉNYRENDSZER

A szennyvizekre vonatkozó követelmények javasolt leglényegesebb elvei:

— maximálisan kihasználni a gyakorlatban alkalmazott műszaki lehetőségeket, melyek a gyártási, termelési, az üzemi vízgazdálkodási és szennyvíztisztítási technológiákból adódnak és ennek alapján meghatározni az általánosan betartandó minimális követelményeket:

— veszélyes anyagok esetében a minimális követelményeket a legkorszerűbb, a technika állásának megfelelő gyártási, termelési, üzemi vizgazdálkodási és szennyvíztisztítási technológiákkal elérhető szintekben kell meghatározni;

— az ismert és a hosszú távon tervezett vízhasználati vagy ökológiai, természetvédelmi stb. igények esetében az előzőek szerinti minimális követelményeken túlmenő szigorúbb követelményeket kell támasztani és ezek elmehessenek a szennyezés vagy a szennyező tevékenység tiltásáig;

— minimális és szigorúbb követelmények ne szennyvízbírságolási határértékeket jelentsenek, hanem szabálysértési, törvénysértési tényállás küszöbszintjeit, amit rendkívül súlyos személyre és vállalkozásra szóló bírósági szankcióval kell sújtani (pénzbüntetés, az NSZK-ban elmehet 100 000 DM-ig);

— a követelményeket üzemen belüli szennyvíz-részáramokra is elő lehessen írni és ellenőrizni;

— a közcsatornára kötő indirekt szennyvízelvezetésekre is azonos vagy majdnem azonos követelmények legyenek csatornabírság határértékek helyett és ezek is hatósági engedélyhez legyenek kötve;

— a követelmények között termékegységre vonatkozó fajlagos szennyvízmennyiséget (köbméter/forint), fajlagos kibocsátható szennyezőanyag-mennyiséget (g/t, kgA) és szennyezőanyag-koncentrációt (mg/1) is elő kell írni;

— a vízjogi engedélyben rögzíteni kell az üzem névleges termelőkapacitását és a felhasználásra kerülő veszélyes anyagokat, illetve azok névleges mennyiségét, biztosítani ezen adatok rendszeres ellenőrzését is;

— új és átalakuló üzemeknél, vállalkozásoknál meg kell követelni az önkontrollt, annak hiteles dokumentálását és rendszeres ellenőrzését kell biztosítani;

— szennyvízkibocsátók fajtái, ipari és egyéb szennyvíztermelő tevékenységek szerint különböző követelményeket és kibocsátási határértékeket kell előírni, ezáltal biztosítani a reálisan elérhető és ugyanakkor maximális mértékű szennyezőanyag-visszatartást.

Meggyőződésem, hogy nem szabad Magyarországon vízvédelmi szempontból előnyösebb lehetőségeket adni az új és átalakuló vállalkozásoknak és ezért az EK által kialakított követelményekhez képest mi sem lehetünk elnézőbbek. Ezzel is elősegíthetjük ami a gazdasági fellendülésünkhöz is szükséges, a totális technológia struktúraváltást a csúcstechnológiákhoz minél közelebbi szinten. A meglévő és lassan átalakuló ipari szennyvíz-kibocsátókat és a településeket, illetve az önkormányzatokat viszont felzárkózási lehetőséget biztosító türelemmel és belátással, s ennek megfelelő, de komolyan vett határidőig szóló követelményekkel kell kezelni.

(folytatás a tóv. számban)

Balázs László

30